Az aradi vértanúkra emlékeztek a Rákóczi-főiskolán

Az aradi vértanúk napja, október 6. a magyar történelem egyik legmegrendítőbb pillanata. 1849-ben, a szabadságharc leverését követően Ferenc József császár brutális példát statuált, amikor tizenhárom honvédfőtisztet végeztetett ki Aradon és Batthyány Lajos miniszterelnököt Pesten. Ez a nap máig a magyar nemzet gyásznapja, amelyet mély tisztelettel és emlékezéssel méltatnak szerte a világon, köztük a Rákóczi-főiskolán is.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke, együttműködve a Fodó Sándor Kulturális Központtal október 7-én emlékezett meg a 175 évvel ezelőtti eseményekről. A rendezvény a Himnusz éneklésével kezdődött, amely a nemzeti összetartozást és a hősök iránti tiszteletet szimbolizálta. Molnár Krisztina, a Fodó Sándor Kulturális Központ vezetője nyitóbeszédében köszöntötte az egybegyűlteket, majd Dancs György docens idézte fel a szabadságharc utáni tragikus napokat és azok máig élő hatását.

Dancs György elmondta, hogy az aradi vértanúk különösen fontos szereplői a magyar szabadságharc történetének, hiszen személyük és áldozatuk révén olyan példát mutattak, amely generációk számára maradt meghatározó.

Ferenc József célja a kivégzésekkel az volt, hogy elrettentse a magyarokat a további lázadástól, és megtorolja a birodalom elleni felkelést. Az osztrák uralom azonban nem tudta megfékezni a magyar nemzet szabadságvágyát. Dancs György hangsúlyozta, hogy bár a szabadságharc katonailag bukással végződött, annak eszméi a magyar nemzet szívében tovább éltek. A harc ugyan véget ért, de a szabadság és a függetlenség iránti vágy csak erősödött.

A megemlékezés során a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék hallgatói előadást tartottak, amelyben részletesen bemutatták a vértanúk kivégzésének körülményeit és az utókor megítélését. A 13 aradi vértanú neve és élete minden magyar számára jól ismert: Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, gróf Vécsey Károly tábornokok és Lázár Vilmos ezredes, valamint Batthyány Lajos miniszterelnök. Ők lettek a forradalom és szabadságharc leverésének szimbólumai, akiknek áldozata a nemzeti emlékezet részévé vált.

A kiegyezést követően, 1867-től október 6-a hivatalosan is a magyarok gyásznapja lett, amikor tisztelettel emlékeznek meg az aradi vértanúkról. Az I. világháború után az emléknap jelentősége tovább nőtt, és máig meghatározó pillanat a magyar történelemben.

A főiskola rendezvényének végén Orbán Viktória magyar szakos hallgató elszavalta Reményik Sándor A szobor helyén című versét, amely méltó lezárása volt az ünnepi megemlékezésnek. A vers szavai a magyar nemzet fájdalmát és kitartását idézték meg, a hősök emlékezetét pedig ébren tartják a jelenlévők szívében.

Az aradi vértanúk példája arra emlékeztet bennünket, hogy a szabadságért vívott küzdelem nem csupán a múlt része, hanem örök emberi vágy, amely összeköt bennünket nemzetként és emberként is. Az ő emlékük előtt tisztelegve építjük tovább azt a jövőt, amelyet ők is elképzeltek: egy szabad és független nemzetet.

(D. A./Kárpátalja hetilap)