Hagyományos disznótoros ételek készítése és kóstolója Tiszacsomán

Hosszú éveken át fennálló hagyomány volt vidékünkön, hogy január utolsó szombatján sertések visítására ébredtek a Beregszászi kistérséghez tartozó Mezőgecse lakói, ugyanis ekkor rendezték meg a Mezőgecsei Nemzetközi Böllérversenyt, amely a Kárpát-medence számos településéről benevezett több tucat csapatával és több ezer látogatójával Kárpátalja egyik legnagyobb gasztrofesztiváljává nőtte ki magát. A nagyszabású rendezvény ugyanúgy vonzotta a külföldi és a belföldi, Ukrajna más megyéiből érkezett turistákat egyaránt. A 2022 februárjában kitört orosz–ukrán háború jelenleg nem teszi lehetővé a böllérverseny korábbi volumenű lebonyolítását, azonban a régi magyar hagyomány tovább él a tiszacsomai böllérnap keretében, melyet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) január 25-én a korábbi két alkalomhoz hasonlóan ezúttal is az Árpád Vezér Látogatóközpont területén szervezett meg.

A disznóvágás egy olyan régi magyar hagyomány, amely szoros összefüggésben áll a falusi életmóddal és a magyar paraszti kultúrával. Ez az esemény rendszerint télen, a hideg hónapokban zajlik, amikor a legideálisabb a disznóhús feldolgozása és tartósítása. A hagyomány szerint a disznóvágás nem csupán a hús előállításáról szól, hanem egy közösségi esemény is, ahol a családok és a barátok összegyűlnek, hogy együtt végezzenek el egy fontos feladatot. Az esemény gyakran ünnepséggé alakult, ahol közös étkezések, beszélgetések és akár zenés mulatságok is helyet kaptak. A disznóvágás hagyományosan a gazdasági önellátás szimbóluma, amely a falusi élet alapvető részét képezte. Napjainkban számos helyen szerveznek disznóvágási rendezvényeket – ilyen a Mezőgecsei Böllérverseny, valamint a mostani böllérnap is –, ahol az idősebb generáció megmutatja és átadja ismereteit a fiataloknak, akik megismerkedhetnek a szokásokkal és a közösségi élmények fontosságát is átélhetik.

A látogatóközponthoz tartozó pajtában már kora reggel kezdetét vette a sertések feldolgozása. A megye különböző magyarlakta szegleteiből érkezett csapatok finomabbnál finomabb hagyományos ételek elkészítéséhez láttak hozzá. Bár vidékünkön is egyre kevesebb háznál tartanak sertést, a legtöbb faluban még manapság is fontos esemény a disznótor. Az ehhez fűződő szokások átadása nemzedékről nemzedékre nagyban hozzájárul a kulturális identitás és a helyi hagyományok megőrzéséhez, s emellett a különböző tájegységek gasztronómiai szokásait is fontos megismerni, ugyanis változó az ételek elkészítési módja és fűszerezése is. A felső-Tisza-vidéki csapat például a csakis Técsőre jellemző disznótoros káposztalevest készítette el, melyet helyenként húsgombóccal tesznek jóízűvé. Az ugocsaiak a frissen töltött kolbászt vörösborral ízesítették, emellett a bográcsukban toros húst sütöttek, melyet savanyúsággal kínáltak. A beregvidékiek a májas és a véres hurka mellett orjalevest készítettek, melyhez disznósajtot, sóban érlelt császárszalonnát és csülköt is tálaltak. Az Ungvári járás ezúttal is nagy létszámú csapattal érkezett, s míg néhányan a toros káposztát készítették, addig a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának szakácsnői kolbászt és hurkát töltöttek. A sütés-főzéshez csatlakozott a beregszászi színház csapata is, melynek tagjai toros húst és káposztát, kolbászt és kocsonyát készítettek.

A rendezvény hivatalos megnyitóján Bacskai József ungvári magyar főkonzul beszédében kiemelte: a magyar kultúra az, amely megkülönböztet minket más népektől. A kárpátaljai magyar közösség gasztronómiai hagyományai, köztük a disznótoros ételek, része az egyetemes magyar kultúrának, hiszen „együvé tartozunk, egy közös kultúránk van” – fogalmazott a diplomata, hozzátéve, hogy sok országban nem tudják, mi az a disznótor, s ebből adódóan nem ismerik a disznótoros ételeket sem, azonban éppen az ilyen különlegességek teszik a magyar gasztronómiát egyedivé.

Sin József, a KMKSZ alelnöke köszöntőjében a régi disznótorok emlékét idézte fel, hangsúlyozva, hogy többek között ezeknek a hagyományoknak a megtartásával élheti túl a kárpátaljai magyar közösség a jelenlegi nehéz időket. Elmondta, hogy a disznóvágás a magyar kultúra szerves része már évszázadok óta, mely napjainkban is tovább él. A magyar gazdának a disznótartás a gazdagságot és a jólétet jelentette, a disznóvágás pedig a bőség ideje volt, igazi lakoma télen – tette hozzá.

Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács elnöke felszólalásában rámutatott: ez az alkalom a Mezőgecsei Böllérverseny „kistestvére”, hiszen most családias légkör jellemzi ezt a rendezvényt, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy jövőre már békeidőben kerül sor újra a fesztiválra, ahová majd ismét ezrek látogathatnak el.

A köszöntőket követően a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Ezt főztük ki… című különleges, főzéssel, étkezéssel, kulináris élvezetekkel kapcsolatos előadása következett, melynek láttán a nézők rájöttek arra is, hogy mi az a dolog, ami biztosan közös a híres magyar költőkben és írókban: mindannyiuk számára kulcsfontosságú volt az étel és az étkezés. Petőfi egyik kedvence a túrós csusza volt, Jókai szerette a bablevest, Mikszáth a palóclevest; kiderült számos érdekesség is, például hogy mi az a Krúdy-fröccs, hogy Móricz evés közben is írt, s a töltött káposztát postán küldték Párizsba Ady után. A beregszászi színészek legújabb produkcióját bordalok színesítették, s végül a zsíroskenyérről szóló vers zárta az előadást.

Ezután a halábori Kovács–Radvánszki család csárdást mutatott be, majd a jelenlévők asztalhoz ültek és megkóstolták az ízletes ételkülönlegességeket.

A nap végére világossá vált, hogy a disznóvágás nemcsak egy praktikus eljárás a hús előállítására, hanem egy kulturális esemény, amely mélyen gyökerezik a magyar hagyományokban.

(CsA/Kárpátalja hetilap)