Ungváron is megemlékeztek március 15-re

1989 óta minden év március 15-én megünneplik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját Ungváron. A hagyományokhoz híven idén is Petőfi Sándor szobránál gyűltek össze a helyi magyarság képviselői a nemzeti ünnep alkalmából. Sajnos a háború miatt immár több éve ismét csak szűk körben fejezhették ki tiszteletüket a márciusi ifjak és a szabadságharc hőseinek emléke előtt.

Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője köszöntötte az egybegyűlteket és elmondta:

– Nemzeti ünnepünk alkalmából március 15. Kárpátalja-szerte megemlékezéseket tartanak és tartunk. Így itt, az ungvári Petőfi-szobornál is hagyományosan összegyűl a vidék magyarsága, hogy csendesen méltassa az 1848‒49-es szabadságharc és forradalom áldozatait, illetve résztvevőit. Most már ötödik éve csendes koszorúzás keretében emlékezünk, de olyan szerencsénk van ma, hogy itt van velünk Vesztergám Miklós tárogatóművész, akinek az előadása nyitja meg ezt a rövid megemlékezést. Ezért nagyon hálásak vagyunk, és remélem, az ungvári és az Ung-vidéki magyarság tagjai, a KMKSZ helyi alapszervezetei, a civil és társadalmi szervezetek, a fiatalok a következő évben már a hagyományoknak megfelelően tarthatják ezt az alkalmat.

A tárogatóművész rövid előadását követően Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök külhoni magyarokhoz intézett levelét:

„Rendezzetek ünnepeket, méltókat e naphoz! Így szólt a felhívás a szabadság népéhez a forradalom első évfordulóján. A felszólításból pedig szívekbe írt parancs lett mindenütt, ahol magyarok élnek. Bárhogy forduljon tehát a sors kereke, ez a nap 177 éve ösztökél bennünket arra, hogy legszebb reményeinket is magunkra öltsük ünnepi viseletünkkel és kokárdánkkal együtt.

Így idézzük fel ma is azt a páratlan tisztaságú pillanatot, amely különleges helyet foglal el a világtörténelem dicsőséges forradalmainak sorában. Emlékezünk hőseire, a márciusi ifjakra, akik úgy győztek az elnyomás felett, hogy a felforgatás helyett a rendet, a háború helyett a békét, a halál helyett az életet tűzték zászlajukra. Hitték: a világ célja a boldogság, ehhez pedig a legfőbb eszköz a szabadság. Ezt hagyták zsinórmértékül ránk is. Mi, magyarok ezért 2025-ben sem kívánunk mást, mint hogy teljes életet élhessünk: szabadon, korlátozás nélkül használhassuk anyanyelvünket, jelképeinket, és békében ünnepelhessük nemzeti örökségünket, amely Európa legjelentősebb kultúrnépei közé emel bennünket.

Ma örömmel mondhatjuk el, hogy a magyar szabadság ügyének erős, kiállásra kész barátai is vannak, ugyanakkor azt is tudjuk: nemzeti érdekeink megvédése a mi feladatunk. Közösen kell fellépnünk azokkal az erőkkel szemben, amelyek a magyar nemzetrészek jogainak csorbítására törnek, és együtt kell gátat vetnünk minden olyan őrült tervnek, amely háborúba taszíthatja Európát.

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

Héder János, ungvári református lelkész, püspökhelyettes, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője imádkozott és kérte Isten áldását az egybegyűltekre, a kárpátaljaiakra.

– Kegyelmes Istenünk! Hozzád fohászkodunk Urunk ebben az órában is a mi nemzetünkért. Te kijelölted minden népnek a helyét és idejét a nap alatt, mert te Urunk megáldottad a népeket, te tudod, hogy mit jelent számunkra az otthon, a nyelv, a kultúra, a hit. Adjad Urunk, hogy ezt soha senki el ne tudja venni tőlünk. Engedd, hogy élhessük úgy életünket, hogy soha senki másét ne vegyük el, de a miénket ne kelljen elhagynunk. Adjad, hogy ne kelljen a kezeket háborúra használni, hanem áldásra. Áldd meg urunk a magyart – fohászkodott a püspökhelyettes.

A nemzeti imádságunkat a tárogatóművész játékának kíséretében énekelték el az ünneplők, majd ezt követően Magyarország Ungvári Főkonzulátusának, a társadalmi szervezeteknek a képviselői, a magyar líceum diákjai, a helyi magyarok elhelyezték az emlékezés és a tisztelet koszorúit és virágait a 177 évvel ezelőtti márciusi események és az akkori hősök előtt tisztelegve.

R. V.
Kárpátalja