Karácsonyváró foglalkozás a Nagyberegi Tájházban

December 17-én a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) karácsonyváró ünnepi programot szervezett a Nagyberegi Tájházban. Az évadzáró foglalkozáson a résztvevők mézeskalácsokat díszítettek, s az alkalmat a tiszacsomai betlehemes csoport méltán híres betlehemes bemutatója varázsolta még meghittebbé.

A tájházba ezúttal a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum negyedik osztályosai érkeztek, hogy együtt hangolódjanak az ünnepre. A program a hagyományokhoz híven pásztorjátékkal kezdődött. Először a Tiszacsomáról érkezett legkisebb csillagforgatók mutatkoztak be, akik tiszta örömükkel és lelkesedésükkel alapozták meg a hangulatot. Az ő előadásukat követte a nagyobb fiúk autentikus betlehemes játéka, melynek keretében egy rendkívül különleges, archaikus nyelvezetű, tiszacsomai gyűjtésű görögkatolikus betlehemes elevenedett meg. A bábtáncoltató jelenet és a ritkán látható Heródes-játék különleges erejű szimbólumrendszerben mutatta meg: a hatalom mulandó, míg a szeretet örök. A történet végkicsengése egyértelmű volt – a krisztusi jóság és irgalom minden sötétség felett győzedelmeskedik.

Reskó-Papp Angéla, a Tiszacsomai Kultúrház vezetője, valamint a csillagforgató és a bábtáncoltató betlehemes csoport felkészítője elmondta, hogy a gyerekek évről évre ugyanazzal a lelkesedéssel viszik tovább ezt a jellegzetes helyi bábforgató hagyományt, melynek üzenete örök érvényű: a világ megváltása nem az erőszakban, hanem a szeretetben és az alázatban rejlik.

Gál Adél programfelelős, a Nagyberegi Tájház koordinátora kiemelte: a karácsonyi misztérium közös megélése mellett a tájház fontos küldetése a helyi hagyományok és szokások őrzése és továbbadása. Ezért hívnak meg minden évben olyan betlehemes csoportot a karácsonyt megelőző utolsó foglalkozásra, amely saját közösségének szövegvilágán keresztül adja tovább a születéstörténet örömhírét – ahogyan idén a tiszacsomai fiatalok tették, hitelesen és szívet melengetően.

A felemelő előadást követően gyorsan átrendezték a tájház foglalkoztatótermét, ahol a gyerekek odafigyeléssel kezdték el díszíteni a korábban kisütött mézeskalácsokat, melyek angyalkákká, csillagokká és karácsonyfákká formálódva a várakozás édes jelképeivé váltak. Mindeközben a múlt karácsonyai is életre keltek. A gyerekek megtapasztalhatták, miként készültek egykor a fenyő elmaradhatatlan díszei: kockacukorból és csomagolópapírból hagyományos szaloncukrot sodortak, majd pattogatott kukoricából girlandokat fűztek. A foglalkozás végére a tájház karácsonyfája is ünnepi díszbe öltözött, az együtt töltött időt pedig közös kántálás zárta.

A Nagyberegi Tájház évadzáró ünnepi foglalkozásáról a gyerekek nemcsak új ismeretekkel térhettek haza, hanem a közösség megtartó erejének élményével is. Az alkalom ezúttal is a Csoóri Sándor Alap támogatásával és a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.

(lexi/Kárpátalja hetilap)