Téli foglalkozás a Nagyberegi Tájházban

A Nagyberegi Tájház falai között ismét életre keltek a régi mesterségek, friss sütemény illata lengte be a termeket, és gyermeki hangok csendültek fel. Megkezdődött a nagyböjt – a csend, az elmélyülés és a lelki megtisztulás időszaka. Ám még ebben a visszafogott periódusban sem csendesedik el a múzeum. Épp ellenkezőleg: mélyebb tartalommal, melegséggel és a nemzedékeket összekötő közös munkával telik meg.

Ezen a napon a hagyományos téli foglalkozásra a Nagyberegi Református Líceum diákjai látogattak el. Sokuk számára ez nem pusztán kirándulás volt, hanem valódi utazás az ősi mesterségek és az otthoni hagyományok világába, amelyek ma is őrzik az emberi kezek melegét.

A program egyik központi eleme a kukoricacsuhé-fonás és a szövés volt – olyan mesterségek, amelyek évszázadokon át kísérték a kárpátaljai családok mindennapjait. A műhelyben, Kepics Andrea vezetésével a fiatal résztvevők megismerkedtek a kukoricacsuhé megmunkálásának fortélyaival. Az első pillantásra egyszerű anyag a gyakorlott kezek között finom virágokká, babákká és dísztárgyakká alakult.

Néhányan a folyamat legelején kezdték: morzsolták és tisztították a kukoricát, ujjaik alatt érezve a száraz levelek susogását. Így lépésről lépésre haladtak a nyersanyagtól a kész alkotásig, megtapasztalva azt a türelmet és figyelmet, amelyet minden kézműves munka megkövetel.

A szövőszobában, amelyet egy régi kamrában rendeztek be, különleges, elmélyült hangulat uralkodott. A fa szövőszék halkan meg-megcsikordult, miközben rajta egyszerű, csíkos konyharuhák születtek. A diákok elsajátították a szövés alapjait és figyelmesen követték a szálak összefonódását. Sokuk számára ez volt az első találkozás ezzel a mesterséggel, amely egykor minden háztartás elengedhetetlen része volt.

Közben a konyhában valóságos kulináris csoda bontakozott ki. A tapasztalt szakácsnő irányításával a diákok hagyományos tepertős pogácsát készítettek. A gyerekek kinyújtották a tésztát, kerek formákat szaggattak belőle, majd óvatosan a tepsire helyezték őket.

Lehetőségük nyílt arra is, hogy megismerjék és megtapasztalják, miként működik egy igazi kemence: kézbe vehették a parázs kisöprésére szolgáló seprűt, a piszkavasat és a kenyér berakásához használt lapátot. A felhevített kemence hamarosan betöltötte az udvart a friss sütemény utánozhatatlan illatával.

A foglalkozás végén mindenki közös imára gyűlt össze. Később, már az asztal körül ülve, a résztvevők megkóstolták a forró, illatos tepertős pogácsát egy csésze tea mellett.

Ez a nap a tájház falai között több volt egyszerű foglalkozásnál. Élő történelemórává vált, olyan tapasztalattá, amelyet nem lehet tankönyvekből elsajátítani.

A foglalkozás a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében valósult meg. A program támogatója a Csoóri Sándor Alap volt, szakmai partnere a Hagyományok Háza hálózat kárpátaljai kirendeltsége.

Váradi Natália, Karpatszkij objektív