Hullámsírba dobná a NASA a Nemzetközi Űrállomást, nem mindenki lelkesedik az ötletért

A történelem legnagyobb, ember alkotta szerkezete tér vissza hamarosan a Földre, és bár a nagyobb darabjai már a légkörben elégnek, lesznek olyan nagyobb alkatrészek, amelyek az óceánban landolnak. Az Ocean Foundation nevű szervezet szeretné elérni, hogy mérjék fel ennek a környezeti hatásait.

Hamarosan véget ér a Nemzetközi Űrállomás (ISS) Föld körüli pályafutása. A szerkezet leszerelésére és deorbitálására – azaz Föld körüli pályáról történő „lelökése” – 2030-ban kezdődhet meg, az ezt előkészítő folyamatokat azonban már hamarabb megindítják.

Először 2028 elején elkezdik az ISS pályájának csökkentését a Föld természetes légköri ellenállása, valamint az űrállomás orosz szegmense által végrehajtott visszatérési manőverek által.

Ezután 2029-ben a NASA pályára állítaná a SpaceX Dragon űrhajó „szteroidokon nevelt” változatát (USDV), amely végül az ISS-hez dokkolna. Később, az utolsó emberes küldetés befejezése után ez térítené le az űrállomást a pályájáról, hogy a légkörbe lépve elégjen, az egyben maradt részei pedig az óceánban landoljanak egy kijelölt ponton (Point Nemo).

Egy óceánvédelmi szervezet ugyanakkor nem lelkesedik túlzottan ezért az ötletért. A Space.com ugyanis arról ír, hogy az Ocean Foundation szerint „komoly aggályokat” vet fel az óceánok egészsége szempontjából az ISS ilyen módon történő selejtezése. Úgy vélik ugyanis, hogy az űrkutatók még nem foglalkoztak ezzel a problémával kellőképpen.

Mark Spalding, az alapítvány elnöke szerint az óceánok hulladéklerakóként történő használata „aggasztó strukturális hiányosságra világít rá a nemzetközi jogban”, amelyre az ISS példája is élesen rávilágít.

Az Ocean Foundation elnöke kiemeli: ha egy másik ország területére hullik űrszemét, vagy ott anyagi kárt okoz, a szerkezetet indító ország köteles kártérítést fizetni. Az óceán esetében azonban nincs ilyen törvény, így az űrügynökségek az óceánok felé irányítják a visszatérő űreszközeiket, elkerülve a környezet-helyreállítás költségeit.

Mark Spalding ugyanakkor megérti, miért oda szeretnék küldeni az űrállomást – a Point Nemo ugyanis a Föld lakott területeitől legtávolabb eső pont, ami fontos biztonsági szempont. Úgy véli ugyanakkor, hogy az óceán, valamint az abban lévő élőlények ugyanolyan védelmet érdemelnek, mint amilyet a nemzetközi jog értelmében a szárazföldi területek.

Egyúttal felteszi azt a kérdést, hogy mi történik a tengeri ökoszisztémákkal, valamint a tengerfenék élővilágával – az ISS maradványai ugyanis ott fognak végleg megállni.

„Legyünk őszinték, nem tudjuk” – válaszolja meg a saját kérdéseit a szakembert, megjegyezve, hogy egy focipálya méretű szerkezet esetében ez rendkívül aggasztó. Az ISS legtöbb darabja elég ugyan, de lesznek olyan alkatrészek, amelyek végül túlélik a megpróbáltatásokat, és az óceánba csapódnak.

Az Ocean Foundation azt szeretné elérni, hogy több kérdést is vitassanak meg az ISS visszatérése előtt – készüljön hatástanulmány, és hozzák nyilvánosságra azt is, hogy milyen anyagok élhetik túl a légkörbe lépést.

(hvg.hu)