Felavatták Matl Péter szoborkompozícióját a Rákóczi-főiskola udvarán

Matl Péter szobrászművész Gúzsban című alkotását a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) udvarán a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján avatták fel.

A kommunista elnyomás áldozatainak számát világszerte mintegy 100 millióra teszik, ebből Kelet-Közép-Európában egymillió érintett volt, akiket börtönbe zártak, vallattak, megbélyegeztek, kínoztak, üldöztek, és akik kényszermunkatáborokban hunytak el vagy akiket kivégeztek – mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől, akit megnyomorítottak testileg és lelkileg. Kárpátalja történelmében az egyik legnagyobb tragédia a málenkij robot, melynek ürügyén a rendelkezésre álló adatok alapján vidékünkről több mint harmincezer személyt deportáltak szovjet munkatáborokba. Közülük több mint tízezren soha nem tértek haza. Nekik állít emléket Matl Péter szobra, melynek létrejöttét Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma támogatta.

Az ő emléküket elevenítette fel felszólalásában Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul: „A kommunizmus áldozatainak emléknapja egy fekete nap a magyar történelemben.” Emlékeztetett a sztálinizmus borzalmainak súlyára, a nemzet-, társadalom- és egyházüldöző terrorhelyzetre, amelyben osztozott az egész egykori Magyarország, minden magyarlakta terület, s különösen kivette részét a terror súlyos megpróbáltatásaiból Kárpátalja – fogalmazott a főkonzul. „Ezen a napon emlékezünk a mártírokra, a hősökre, az egyházüldözés áldozataira, […] az elnyomottakra, a megnyomorított családokra, arra a sok tíz ezer magyar emberre, akiket a történelemben addig páratlan módon kollektív bűnösség alapján elhurcoltak munkatáborba, s akik nagy része nem tért vissza szülőföldjére családjához” – mondta Szilágy Mátyás, s kiemelte, Matl Péter szobra méltóképpen érezteti az akkor megélt rettenetes emberi szenvedés emlékét.

Orosz Ildikó, a főiskola elnöke felidézte a kommunizmus meghatározó eseményeit és azok súlyos következményeit. „Fontosnak tartjuk, hogy megismertessük ezeket a történeteket a diákjainkkal, történjék ez a történelemoktatás vagy a pedagógia kapcsán, hiszen a pedagógia élettudomány. A mi éltünkbe pedig a kommunizmus nagyon keményen beavatkozott” – hangsúlyozta az elnök asszony, majd beszédében kiemelte, hogy az alkotás mostantól vizuálisan is emlékeztetni fog mindenkit arra, hogy a szovjet diktatúra mennyi áldozatot követelt Kárpátalján, „a mi sorsunk egyúttal a kommunizmus által szőtt és font sors; s a mi problémáink még mindig ott vannak, ahol annak idején elültették 1944-ben”.

A szobrot megalkotó Matl Péter szobrászművész Bartha Gusztáv író és költő szavaival kezdte ünnepi beszédét, aláhúzva: a kultúrára való hajlandóságunkat és hozzá való készségünket az ősidők homályából hoztuk magunkkal, hogy általa megkíséreljük versbe szedni a megmagyarázhatatlant, hallatni a hallhatatlant, láttatni a láthatatlant; hogy végső soron el bírjuk viselni az elviselhetetlent; helyünk legyen a Nap alatt; felavathassuk a szabadságra törekvés mementóját – szoborral adózunk a lelki békénkért.

A háromalakos szoborkompozíció az érzelmi hullámzás azon fázisait rögzíti az elvágyódástól a tehetetlenségig, a tehetetlenség érzésén át a magába roskadásig, amit akkor él át az ember, amikor valamilyen oknál fogva elveszíti a lelki egyensúlyát, a szabadságát. Az aggódás, a szorongás és a félelem olyannyira a kárpátaljai magyarság mindennapjainak a részévé vált, hogy ki-ki önmagát láthatja viszont a három, tölgyfából faragott árnyalatban – olvasta fel Bartha Gusztáv az alkotásról szóló gondolatait Matl Péter.

„Ez egy olyan előadásmód, amely mindenkit megérint, s amelyet mindenki megért. Természetesen közrejátszottak a jelenleg zajló események is, a sok félelem, amiben élünk – így lett aktuálissá a szoborkompozíció. Az egyik alak megadta magát, a másik még reménykedik, a harmadik pedig lázad. A lázadó pont a főiskola felé néz és onnan várja a reménységet” – fogalmazott Matl Péter az alkotásról szólva. „Ez az én személyes jelzésem az időben, térben, hogy itt élünk, értékeket teremtünk, s jövőnk is van!” – emelte ki a szobrászművész.

A történelmi egyházak képviseletében Molnár János római katolikus esperes-plébános és Marosi István görögkatolikus pap megszentelték az emlékművet, és áldást kértek a jelenlévőkre.

Az alkalom az emlékezés koszorúinak elhelyezésével zárult.

(Csuha Alexandra/Kárpátalja hetilap)