A Nemzeti Művelődési Intézet felhívására az ungvári járási Szalókán öt hímezni szerető asszony jelentkezett. Hímzőszakkört alakítottak, melynek keretében újratanulták nagyanyáik hímzési technikáit, s ezúttal kiállítást szerveztek munkáikból, hogy a település lakosai is megcsodálhassák ügyességüket.
A szervezést és kapcsolattartást Halász Kovács Mária, a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöke vállalta, aki egyben a helyi kultúrház igazgatójaként fáradhatatlanul szervezi a Tisza-parti település kulturális életét a pandémia és a háború nehézségei közepette is. A szakkör 2021 novemberének végén indult, és az elkészült csoda szép hímzéseket június 26-án egy kiállítás keretében mutatták be a településen élőknek a helyi református parókia nagytermében.
Halász Kovács Mária a kiállítás megnyitóján elmondta, hogy a Tudásunkkal kézen fogva a közösségekért projektet Magyarország Kormánya és a Közösségi Élet Újraindításáért Felelős Operatív Törzs támogatta, nekik köszönhetően ingyen jutottak az alapanyagokhoz. Kárpátalján a szakkörök vezetői és a Nemzeti Művelődési Intézet között a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület vállalta az összekötő szerepet, nekik is köszönhető, hogy megyénkben 22 szakkör kezdhette meg a munkát. A szalókai asszonyok a háború okozta zűrzavar ellenére is végigcsinálták a fél év alatt vállalt feladataikat, mindannyian időben elkészültek 15 hímzéssel. Lépésről lépésre megtanulták a nagyanyáik által egykor ismert hímzési technikákat, mint az azsúrozás, valamint más Békés megyében elterjedt hímzéstechnikákat is, például a szűcshímzést. Mindebben a szervezők által biztosított online oktatóanyagok voltak a segítségükre. Volt, hogy egy-egy darab feladta a leckét, de közösen végül mindig megtalálták a megoldást.
Bíró Sándor, Szalóka elöljárója köszöntőbeszédében kiemelte a hagyományok továbbéltetésének a fontosságát, valamint a szakkör közösségteremtő erejét. További sikereket kívánt a résztvevőknek, akik csodálatos kézműves munkáikkal szebbé teszik környezetüket és emelik a település hírnevét is.
A kiállításon emléklappal köszönték meg a hímző szakkör tagjainak – Kojsza Erikának, Ottyán Ilonának, Soós Erzsébetnek, Soós Irénnek és Somogyi Erzsébetnek – a munkáját. Ugyanis a kiállítással a határidős közös munka és tanulás korszaka lezárult, de az asszonyok a tanultakat a jövőben is hasznosítani szeretnék, illetve igazi baráti közösséggé váltak az eltelt fél év alatt.
A kiállítás megnyitójára hagyományőrző műsorral készült a Szalókai Kultúrház gyermekcsoportja, majd helyben gyűjtött népdalokat énekelt a szalókai Rozmaring népdalkör.
A menekülni kényszerülő ukrán egyetemek oktatóit és hozzátartozóit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola a háború kitörése óta folyamatosan fogadta és segítette. Így került az intézménybe a Dnyipropetrovszki Zeneakadémia docense, Anton Henkin zongoraművész, aki hálája jeléül gyönyörű koncerttel kápráztatta el az érdeklődőket.
A június 16-án megtartott eseményen a művész egyórás zongorakoncerttel köszönte meg a főiskola vezetőségének a szívélyes fogadtatást és segítségnyújtást.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke elmondta: „Mi csak megnyitottuk a kapuinkat a különböző egyetemek tanárai előtt, így jöttek hozzánk Antonék is Harkivból. Anton nagyon megörült, amikor az átriumban meglátta a zongorát, és engedélyt kért, hogy próbálhasson. Mi pedig örültünk mindannak, amit a próbák által zeneileg nyújtani tudott számunkra, hiszen csodálatos volt hallgatni. Már akkor láttuk, hogy igazán tehetséges művész érkezett hozzánk. Szeretném megköszönni a magyar kormánynak mindazt a segítséget, amelyet az elmúlt időszakban is nyújtott, hiszen enélkül nehezen tudtuk volna megoldani az ide menekülő emberek ellátását” – fogalmazott az elnök.
„Hatalmas köszönet Váradi Natáliának, Molnár Andreának és a főiskola vezetőségének, akik miatt érdemes élni, és lehetőség nyílik élni. Amikor ennyire embertelen, borzalmas szituációban ilyen emberekkel találkozol, akik készek segíteni, az reményt ad, itt sikerült megnyugodni a borzalmak után, melyeket át kellett élnünk” – mondta el Anton.
A művész a koncert során Liszt Ferenc magyar rapszódiájával, Claude Debussy, Mozart, Chopin, Godowsky, Schubert darabjaival kápráztatta el a közönséget.
Az előadást követően a főiskolán elszállásolt professzorok, tanárok is kifejezték köszönetüket a főiskola vezetősége és a magyar kormány felé, hogy segítették őket.
A X. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábort május 25. – június 10. között szervezte meg a Pro Arte – Munkács civil szervezet ezúttal is a Királyfiszálláson található Kvitka Polonini Szanatóriumban. A hegyekkel körülölelt komplexum kertjében csütörtökön került sor a művésztelep záróünnepségére.
A tavalyi, nagyon sikeres pályázatot követően – amikor a világ különböző részeiről több mint negyven szobrász nyújtotta be jelentkezését – 2021 telén meghirdették a világhálón a jubileumi nemzetközi szobrásztábort, mely ezúttal a víz tematikája köré épült volna. Az országban dúló háború azonban árnyékot vetett az alkotótáborra is, ugyanis jelentkező híján bizonytalanná vált annak megszervezése. „Már úgy volt, hogy nem lesz belőle semmi, amikor Vaszil Tatarszkij, szobrásztáboraink többszörös résztvevője, kitűnő kijevi szobrászbarátom felajánlotta, hogy vállalkozna egyik résztvevőnek. Rendben van! Akkor én leszek a második!” – elevenítette fel Matl Péter munkácsi szobrászművész, a Pro Arte – Munkács civil szervezet elnöke a pillanatot, amikor „kezdtek a fellegek szétfutni, s megjelent a remény sugara”. Ezután felgyorsultak az események, amikor hírek érkeztek arról, hogy neves szobrászművészek menekültek a háború elől Lemberg megyébe is, akik egy magyarországi és egy lengyelországi szobrász mellett elfogadták Matl Péter felkérését és összeállt a csapat, amely az eddigi legnagyobb, ugyanis tizenegy szobrászból és két fotográfusból tevődött össze.
A kéthetes szobrásztábor alatt olykor éjjelt nappallá téve munkálkodó művészek alkotásainak bemutatását az Ungvári Közművelődési és Művészeti Koledzs diákjainak performansza tette egyedivé. A szobrásztábor résztvevői a háború által kiváltott érzéseket, a reményt, a béke mihamarabbi eljövetelében való bizalmat, a hitet vésték kőbe, formálták acélból – alkották maradandóvá.
A szobrok ismertetését követően köszöntötte a jelenlévőket Andriana Szusko, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökhelyettese, Jevhen Tiscsuk, a megyei művelődési, nemzetiségi és vallásügyi főosztály vezetője, Ukrajna érdemes művésze és Ivan Drohobeckij, a Polenai kistérség vezetője. Mindannyian elismerő jelzőkkel illették mind a szobrászművészeket, mind az alkotótábor kezdeményezőjét, Matl Pétert. Jevhen Tiscsuk beszédében hangsúlyozta, a háború minden ember életére óriási hatást gyakorol, s fontos, hogy a hátország támogatásáról biztosítsa a fronton az országért harcolókat. Az alkotások kapcsán elmondta, meggyőződése, hogy a művészek szívüket szőtték bele munkájukba, s így születtek meg ezek a csodás művek.
Vida László ungvári magyar első beosztott konzul beszédében kiemelte, Magyarország Kárpátalján működő konzuli képviseletei a kezdettől fogva segítették, támogatták azt a folyamatot, mely egyszerre tölt be kulturális és turisztikai szerepet, hiszen a képzőművészet „mindig is összekötő kapocs volt népek, nemzetek között, a megértéséhez nem kell tolmács”.
„Jelképes, hogy a szobrászok azoknak a határ menti magyar önkormányzatoknak ajánlották fel az elkészült műveket, amelyek több mint száz napja óriási odaadással, töretlen lelkesedéssel segítik a Magyarországra érkező bajba jutott ukrán embereket” – mondta a diplomata, hozzátéve: az Ukrajna elleni orosz katonai támadás kezdete óta több mint 750 ezer ember menekült el Ukrajnából Magyarországon keresztül. „A magyar kormány mindaddig folytatja a menekültek fogadását és ellátását, a humanitárius adományok szállítását Ukrajnába, ameddig szükség lesz rá. Elítéljük az orosz katonai agressziót, kiállunk Ukrajna mellett, és mindent meg fogunk tenni, hogy mielőbb béke legyen Európában. […] A szobrásztábor támogatásával is szeretnénk kifejezni szolidaritásunkat Ukrajnával, Ukrajna soknemzetiségű népével” – szögezte le Vida László, majd reményét fejezte ki annak kapcsán, hogy egy év múlva már békés körülmények között találkozhatnak.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség a kezdetektől támogatója a szobrásztáboroknak. Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke tudósítónknak elmondta: „A szobrászok kivételes helyzetben vannak, mert minden ember szeretne nyomot hagyni maga után a történelemben, s nekik megadatik az, hogy maradandó, kézzel fogható, szemmel látható alkotásokat hozzanak létre, és persze ezen keresztül formálják az emberek lelkét. Éppen ezért fontos ez a misszió, amit Péter felvállalt, hogy ezeket a szobrokat kivigyük a falvakba is. A városok tele vannak köztéri alkotásokkal, de a falvakban csak elvétve láthatunk szobrokat. Ha valamilyen jó kisugárzású dolog megjelenik, az mindig jó hatással van az emberekre. Mi a jövőben is igyekszünk majd felvállalni ennek az ügynek a támogatását.”
Drienyovszki János nem először vett részt a Pro Arte – Munkács civil szervezet által életre hívott szobrásztáborban. A magyarországi szobrász elmondta: Matl Péter meghívásának eleget téve úgy érezte, bizonyos értelemben kötelessége hozzájárulni a kezdeményezéshez. „Ez egy nagyon furcsa szimpózium számomra, révén, hogy fára készültem, s Péter két fát is előkészített nekem, de sajnos mindkettő korhadt volt belül, így nem lehetett semmit sem kezdeni velük. Ezáltal egy maradék kő lett az osztályrészem. Változtatni kellett az elképzelésemen. Itt van ez a kis patak, ahol a köveket mossa a víz – innen jött az ötlet. A kő és a víznek a hullámát próbálja megfogalmazni az elkészült szobor” – mutatott rá.
Olekszandr Ridnij, Ukrajna érdemes művésze saját magát ábrázolja alkotásában, megjelenítve a háború előtti és mostani önmagát: „Ez a szobor a mostani időkről szól. Emlékszem magamra, hogy milyen voltam február 24-e előtt és milyen lettem utána. A világ is megváltozott, a feje tetejére állt, így a szobor olyan, mintha február 24-ig felülről néztem volna a világot, állami kitüntetéseket kaptam, és más ehhez hasonló dolgok történtek, majd hirtelen alulra kerültem, és azóta alulról nézem ezt a világot. Ez egy folyamat, ilyen az élet: van, amikor nyeregben vagyunk, máskor pedig a ló alá kerülünk. Viszont van remény a szebb jövőre és a győzelemre” – fogalmazott az ukrán művész.
Magyarország és a magyar emberek hatalmas részt vállaltak a háború miatt otthonukat elhagyni kényszerültek megsegítésében. Mint ahogy azt Vida László konzul úr is említette beszédében, Matl Péter sajátos módon kívánja meghálálni a magyarországi határ menti települések ukrán menekültekért tett erőfeszítéseit, amiről korábban is nyilatkozott lapunknak: „Ezt a nagyívű karitatív támogatást látva jött az ötlet, hogy hogyan tudnánk meghálálni ezt a sok önfeláldozó munkát és anyagi segítséget a határ menti magyarországi településeknek, viszonzásul és köszönetünk kifejezése jeléül. Elhatároztuk, hogy az idei szobrásztáborunkban készült műveket odaajándékozzuk Záhony, Kisvárda, Lónya, Barabás, Beregsurány, Tiszabecs, valamint Tarpa községeknek. A Nyugat-Ukrajnába menekült szobrászművészek hálájuk és köszönetük jeléül szimbolikus ajándékot készítenek, melyek időtálló térbeli emléket állítanának annak a sok-sok önkéntesnek, akik nemcsak a határ menti településekről, hanem az egész ország területéről segítik a mai napig a menekülteket.”
Az ajándékozásra kerülő acél- és kőszobrok szerves részévé válnak majd a Kárpátok Szoborútnak, ugyanis a már kiépített határ menti kiránduló-kerékpár-út mentén helyezkednek majd el, így segítik egységbe foglalni ezt a kulturális és turisztikai útvonalat.
A X. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábor záróünnepségének végén Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész köszönetet mondott a művésztelep támogatóinak: Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának, Magyarország kárpátaljai külképviseleteinek, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek, az International Sculpture Symposium Alliance-nek, valamint a Kvitka Polonini Szanatórium vezetőségének.
Magával ragadó, ahogyan évről évre tanúi lehetünk annak, mennyire különbözőképpen nyilvánul meg egy adott téma a művészek képzeletében, majd alkotásaikban. Ilyenkor meggyőződhetünk arról, hogy a múzsák nem alszanak akkor sem, amikor ropognak a fegyverek és szólnak a szirénák. Az idei szobrásztábor munkái kőbe faragva hagynak méltó jelet a jelenlegi drámai helyzetről és a példa nélküli önzetlenségről.
A vidékünkön már évtizedek óta nagy népszerűségnek örvendő „Által mennék én a Tiszán…” népdaléneklési versenyt immár második alkalommal szervezték meg az online térben. A népdalkincseket bemutató versenyzők a háborús helyzet ellenére is szép számmal jelentkeztek.
A versenyre videofelvétellel lehetett jelentkezni szóló vagy énekegyüttes kategóriában két korcsoportban. Az online eredményhirdetésre május 28-án került sor. A résztvevőket Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátalja kirendeltségének (HHHK) vezetője és Rádik Erika, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) munkatársa köszöntötte, kiemelve: fontos, hogy a nehéz körülmények ellenére – pedagógusoknak köszönhetően – tovább folyjon mindaz a munka, melyet az elmúlt évtizedek során sikerült felépíteni.
A versenyzőket idén is nívós zsűri értékelte: Vakler Anna népzenetanár, népdalénekes; Juhász Erika népdalénekes, a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének mesteroktatója; Berta Alexandra, Junior Príma díjas citerás, népdalénekes, a Hagyományok Háza népzenei szakelőadója; Pál Eszter népdalénekes, népzenetanár, a Magyar Állami Népi Együttes, valamint a Szalonna és Bandája szólistája, a Népművészet Ifjú Mestere; Pál Lajos népzenész, zenetanár, az „Által mennék én a Tiszán…” verseny elindítója, Magyarország Érdemes Művésze, népdalénekes, a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének mesteroktatója. A zsűri szakmai értékelését követően Váradi Enikő, a HHHK munkatársa hirdette ki az eredményeket.
Szóló kategóriában az I. korcsoportban kiemelt arany minősítéssel 1. Györke Anna, 2. Kiss Liliána, 3. Homoki Bianka. A II. korcsoportban kiemelt arany minősítéssel 1. Gyurkó Abigél, 2. Turjanica Emília, 3. Kocsis Rebeka Petra.
Énekegyüttes kategóriában az I. korcsoportban kiemelt arany minősítéssel 1. Hangicsáló énekegyüttes (Mezővári), 2. Gyöngykaláris énekegyüttes (Kisgejőc), 3. Hangraforgó énekegyüttes (Oroszi). A II. korcsoportban kiemelt arany minősítéssel 1. helyezést ért el a Napsugár hagyományőrző énekegyüttes Tiszapéterfalváról.
A versenyzők nyári táborozási lehetőségeket nyertek. A program a KMPSZ szervezésében jött létre, szakmai partnere a HHHK, az eseményt az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.
A Pro Arte – Munkács civilszervezet és a Boksai József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum szervezésében nyílt meg az elmúlt vasárnap a háborús övezetből Kárpátaljára menekült festő- és szobrászművészek Háború idején című kiállítását a Munkácsy Mihály Magyar Ház kiállítótermében. 17 megvásárolható kisplasztikát és 24 festményt, valamint grafikát állítottak ki a tárlaton. A művészek a befolyt összeg felét az ukrán hadsereg javára ajánlották fel.
A megnyitó ünnepségen Vida László ungvári magyar konzul köszöntötte elsőként a megjelenteket, hangsúlyozva, hogy rendhagyó tárlatról van szó: „Az Ukrajnában több mint három hónapja tartó öldöklést és pusztítást nem lehet ésszel felfogni, feldolgozni. És amikor csődöt mond az értelem, eljön a lélek, a művészet ideje. A háború borzalmai elől a biztonságos Kárpátaljára menekült ukrajnai festő- és szobrászművészek az alkotásban találnak lelki, szellemi menedéket, a művészet eszközeivel reflektálnak mindarra, ami körülöttük történik.” A magyar diplomata szerint a képzőművészet mindig is egy összekötőkapocs volt népek és nemzetek között. Egymás megértésére most nagyobb szükség van, mint valaha, éppen ezért támogatja Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a kiállítást és a Pro Arte – Munkács civil szervezet 10. alkalommal megszervezett művésztáborát.
Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész, a Pro Arte – Munkács civil szervezet elnöke beszámolt a szervezet tevékenységéről, prezentációjában bemutatta a korábbi kilenc szobrász-alkotótábor résztvevőit és az ott elkészült alkotásokat, valamint az általuk létrehozott kárpátaljai szoborutat. Bemutatta továbbá a Kvitka Polonina Szanatórium területén elkezdődött, 10. jubileumi szobrásztábor jelen lévő tizenhárom résztvevőjét, akik között harkovi, odesszai, kijevi, kárpátaljai szobrászok mellett idén egy Magyarországról és egy Lengyelországból érkezett szobrászművész és két harkovi fotóművész is van.
Biba Szerhij, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség tagja a munkácsi kiállítás előzményeiről, a kiállított munkákról és a kiállító művészekről beszélt.
Kopriva Attila festőművész, művészettörténész a kárpátaljai képzőművészet eredményeit mutatta be előadásában a kárpátaljai festőiskola létrejöttétől napjainkig.
Köszöntötte még a megjelenteket Agnessza Kemenyas, az idei jubileumi szobrásztábornak helyet adó Kvitka Polonini Szanatórium gazdasági igazgatója, valamint Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója.
Jelen volt a megnyitón Mankovits Tamás, az anyaországi Magyar a Magyarért Alapítvány elnöke, aki a festőművészek számára festéket, festővásznakat és képkereteket adományozott, valamint a Budapesti Történeti Múzeum által a lembergi és az ungvári múzeum számára felajánlott speciális csomagolóanyagot hozta be Ukrajnába.
A kiállító művészek közül a donyecki Olekszandr Zsilcov két művét a magyar államnak ajándékozta hálából, amiért őt és családját, valamint menekült művésztársait kényszerű kárpátaljai tartózkodásuk idején mindenben segítik Magyarország támogatásának köszönhetően.
Tarpai József, a magyar ház igazgatója elmondta, hogy a kiállítás minden hétköznap megtekinthető, a kiállított művek pedig meg is vásárolhatóak.
A kiállítás ötletgazdája, a műveket összegyűjtő Erfán Ferenc festőművész, a Boksai József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója szerint a művészekre kétszer akkora hatással vannak a háborús nehézségek, mint az egyszerű emberekre. Elmondta, hogy mivel a múzeumuk nagy értékű és pótolhatatlan gyűjteményét biztonságos helyre szállították, eltárolták, létrehoztak egy olyan platformot, amely segítségével kiállítási lehetőséget biztosítanak a Kárpátaljára menekült művészeknek. Így állt össze az elsőként Ungváron bemutatott kiállítás anyaga. A kiállított művek mindegyoke megvásárolható, a művek eladásából származó bevétel felét az ország területi egységének megvédéséért küzdő ukrán hadsereg javára ajánlották fel az alkotók. A vételár másik felével pedig magát a menekülni kényszerült művészt támogatják a műveket megvásárlók.
UK promised, UK delivered! ????? More M270 MLRS arrived in Ukraine. Thanks to @BWallaceMP and all the ?? people! Your support is amazing and so important for Ukraine. Our #UAarmy will skillfully use this "replenishment" at the battlefield. P.S. More “gifts” will arrive soon. pic.twitter.com/DvVIpz6XjK
Das #Mondrian-Bild hängt seit 42 Jahren falschherum in Düsseldorf (links), man will es trotzdem so hängen lassen (rechts: wie es richtig wäre). pic.twitter.com/5eqKIjrc6O
Magyarország Ungvári Főkonzulátusán nyílt kiállítás menekült művészeknek a háború borzalmai ihlette műveiből. A kiállításon Marianna Honcsarenko kollázsokkal, Olekszandr Zsilcov golyóstollal készített grafikákkal, Andrij Szidorenko pedig számítógépes grafikákkal van jelen.
A tárlat április 16-i ünnepélyes megnyitóján Bacskai József ungvári magyar főkonzul hangsúlyozta, hogy a főkonzulátus kulturális diplomáciai feladatai közé tartozik, a baráti Ukrajna, Kárpátalja és Magyarország egyedi, gyönyörű, szabadságszerető és lélekkel teli művészeti világának a kölcsönös bemutatása. A idei első képzőművészeti tárlat februári megnyitásakor még nem gondolhatták, hogy Nyugat-Ukrajnában, Kárpátalján, Magyarországon Ukrajna központi és keleti területeiről menekülteket fogunk fogadni, vigasztalni, otthont, fedelet, biztonságot nyújtani az ártatlan asszonyoknak és gyerekeknek. „Soha nem gondoltuk volna, hogy megszokottá válik számunkra a légvédelmi riadók hangja és az elsötétített város. Magyarország nem akarja az Ukrajnai háborút, azt szeretné, hogy a béke minél előbb visszatérjen a térségbe. Magyarország kiáll Ukrajna szuverenitása mellett, mi egyértelműen meg tudjuk különböztetni, hogy ki a támadó és ki a megtámadott. Elítéljük a katonai agressziót Oroszország részéről, és elítéljük az emberi jogok súlyos megsértését, továbbá sürgetjük az elkövetett háborús bűnök azonnali feltárását” – szögezte le a magyar főkonzul, aki hangsúlyozta: „Együttérezve az ukrán néppel, most ezzel a kiállítással szeretnénk tisztelegni a háború és a gyilkolás elől menekülő képzőművészek előtt, akiknek életében és művészetében egyaránt tükröződik a több mint nyolcvan napja tartó agresszív orosz támadás, a pusztítás el nem fogadható, meg nem tapasztalható, halálfélelemmel teli feszült érzése, a menekülő és megsérült gyermekek tekintete, a két szomszédos, egymást támogató nép nehéz sorsa.”
Ukrán részről Olekszandr Bilák, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás Európai Integrációs és Együttműködési Főosztályának a vezetője mondott köszönetet a főkonzulátusnak a kiállítás megszervezéséért, örömmel konstatálva, hogy végre nem a humanitárius segélyek, a menekültek problémái és a határhelyzet miatt kell találkoznia a magyar diplomatákkal, hanem egy művészeti esemény kapcsán. Afőosztálvezető azon reményének is hangot adott, hogy a kulturális diplomácia talán segíthet a háború megállításában és a két ország közötti vitás kérdések rendezésében.
Köszönetet mondott a kiállítás megszervezéséért a magyar főkonzulátusnak Vaszil Pinzenik, Ungvár alpolgármestere, aki elmondta, hogy a város vezetése mindent megtesz a keleti országrészből érkező menekültekért, ehhez a munkához pedig sok segítséget kapnak Magyarországtól és a főkonzulátustól.
A művészek közül Andrij Szidorenko a háború kartográfiájaként jellemezte műveit, elmondta, hogy Harkivban született, majd Szumi megyében töltötte a gyermekkorát és 15 éve költözött Kijevbe. Számára különösen megrázóak a Harkivról látott háborús felvételek, hisz ő pontosan tudja, hogy hol vannak, a város melyik részén a tudósításokban látott, szétlőtt épületek. Számos emlék köti a rommá lőtt utcákhoz. Az ottani tragédiát igyekezett tükrözni műveiben.
A kiállítás kurátora, Kopriva Attila festőművész, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke elmondta: „A kiállító művészek a háború elől menekülve, életükben először jöttek Kárpátaljára. A szívükben sok sérelmet hordoznak, de jellemzi őket a precizitás és az művészet iránti hűség. Műveikkel bemutatják, hogy a művészetnek van ereje, és képes még a háborút is legyőzni. Különböző eszközökkel harcolunk, valaki fegyverrel, valaki pedig ecsettel, esetleg golyóstollal, amivel rengeteg nagyszerű munkát csinált Olekszander Zsilcov. Az ő grafikai jellegű munkái asszociatív formákból eredő, szürrealista jellegű letisztult kompozíciók. Andrij Szidorenko ugyancsak szürrealista jellegű számítógépes grafikáin a lebombázott városok térképei és az emberi test erei vannak ötvözve. Az erek átváltoznak utakká és egy arc, amely átéli a háború borzalmait. Marianna Honcsarenko pedig kollázsokkal mutatja be a háború borzalmait” – emelte ki a kiállítás kurátora.
Das #Mondrian-Bild hängt seit 42 Jahren falschherum in Düsseldorf (links), man will es trotzdem so hängen lassen (rechts: wie es richtig wäre). pic.twitter.com/5eqKIjrc6O
In this video you can see a dog, called "Adik" with his master. The animal looks visibly nervous as if it knew what will happen to them next. The occupiers stole the dog and gave it to Kadyrov. @UAnimalsENG saves animals during the war in Ukraine. Join us! pic.twitter.com/ALmhXOIHia
Május 14-én, a táncház napján a viski Fodó Sándor Kulturális Központban tartott előadást a táncházmozgalom kialakulásáról, elterjedéséről Várady Enikő, Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja (HHHK) kulturális szervezője. A program a HHHK kirendeltség szervezésében valósult meg az eredeti tervekhez képest kicsit másképp.
A programon a Viski Folkműhely tanulói vettek részt. Az előadásból a fiatalok megtudhatták, hogy honnan ered a táncház kifejezés, milyen táncokat táncoltak az első táncházban Budapesten, kik voltak a mozgalom elindítói és hogyan terjedt el a Kárpát-medencében, valamint Kárpátalján. A táncházmozgalom idén ötvenéves jubileumát ünnepli, ebből adódóan Kárpát-medenc-szerte és a világ több országában tartottak különböző programokat. Az első táncházra 1972. május 6-án került sor Budapesten a Liszt Ferenc téri Könyvklubban. A mozgalom kiindulópontját ehhez az alkalomhoz kötik. Az elmúlt évek során Kárpátalján is megerősödött a táncházmozgalom, zenekarok, néptáncegyüttesek jöttek létre. Mindez a magyar kormány támogatásának és az elkötelezett kárpátaljai emberek munkájának köszönhető. A kárpátaljai táncházmozgalmat több helyi szervezet is felkarolta az utóbbi években, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szervezte és koordinálta megyei szinten, s amelynek évenkénti lezárásaként a Kárpátaljai Táncházzenészek Találkozója kerül megszervezésre.
Az idén sokszínű programmal készült a szervezet megünnepelni a jubileumi évfordulót, azonban az Ukrajnában zajló orosz–ukrán háború miatt sajnos a rendezvényt eredeti formájában le kellett mondani. A szervezők úgy gondolták, hogy a mozgalomról ismeretterjesztő előadás keretében beszélnek a helyi fiatalok számára. Az előadást követően kvízjátékra került sor, amelyen a jelenlévők két csoportba verbuválódva válaszolhattak a táncházmozgalom tematikáját érintő kérdésekre. A helyes válaszok értékes finomságokat „rejtettek”.
A táncház napja alkalmából kézműves-foglalkozásra is sor került, amelyen a helyi viski kézművesoktatók által – Szenek Zita, Nemes Éva, Havasi Orsolya – a fiatalok különböző hagyományőrző kézművestechnikákat is kipróbálhattak.
A Viski Fricskák népi zenekar jóvoltából élő népzenei hangulat is kerekedett, a kicsik így táncra is perdülhettek. Jőrös Dóra viski néptáncoktató segítségével néhány lépést is elsajátíthattak, ezáltal is felidézve a néphagyomány által felgyűjtött régi táncokat.
A program a Csoori Sándor Alap támogatásával valósulhatott meg.
A Híd Kárpátaljáért segélyprogram mottójához kapcsolódva a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségével, valamint a Magyar Református Szeretetszolgálat együttműködésével magyarországi zene-, illetve művészeti iskolák bevonásával országos kezdeményezést indított a ZeneVarázslat Mozgalom a Kárpátalján élők támogatására. Április 8-án több mint 10 ezer résztvevővel 77 magyarországi zeneiskolában egyszerre szólaltak meg a hangszerek közvetítve a szolidaritást és együttérzést a Kárpátalján élő és az Ukrajna más területeiről menekülő családok felé. A 77 magyarországi zeneiskolákban adománygyűjtő dobozokat is helyeztek ki. Az adománygyűjtésen több mint 6 millió forint gyűlt össze, melynek jelképes átadásár a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán (II. RF KMF) került sor május 13-án.
Az ünnepélyes adományátadónak a főiskola Esztergom terme adott otthont, ahol a jelenlévőket elsőként Váradi Natália, a II. RF KMF Felnőttképzési Központjának vezetője, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója köszöntötte, aki külön kiemelte a rendezvényen részt venni kívánt Najla Kassabot, a Református Egyházak Világközösségének elnökét, aki Libanonból utazott volna Beregszászba, azonban az ukrán határőrök megtagadták belépését az országba.
„Nagyon fontos számunkra az, hogy az anyagi adományon túl lelkileg is összeköt minket egy lélekhíd. Április 8-án kicsik, nagyok, szülők, tanárok, gyerekek a mi békénkért, a mi lelki békénkért is játszottak, ezzel is együtt érezve velünk, kifejezve, hogy egy nemzet, egy nép, egy lélek vagyunk” – mondta Váradi Natália, majd kiemelte: az adománygyűjtésen befolyt összegből a beregszászi főiskola kollégiumaiban elhelyezett Ukrajna háborús övezeteiből menekültek étkeztetéséhez, valamint kiadásaihoz járulnak hozzá. A háború kitörésének első napjától a magyar felsőoktatási intézmény összesen 711 főt fogadott be.
Köszöntőjének végén Váradi Natália a Rákóczi-főiskola vezetősége nevében köszönetet mondott Várnagy Andrea zongoraművésznek, a ZeneVarázslat Mozgalom megálmodójának, a 77 zeneiskolának, minden fellépőnek és mindenkinek, aki támogatta a kezdeményezést.
Gyebnár István beregszászi magyar konzul beszédében méltatta Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas zongoraművész a vidékünkön élők megsegítésére irányuló akcióját. „A jótékonysági koncert keretében a zene segítségével mutatták be azokat a gondolatokat, amelyeket szavakkal nem lehet kifejezni, ezáltal erőt és reményt adtak azon nehéz sorsú emberek számára, akiket a háború közvetlen vagy közvetve sújtott” – fogalmazott a diplomata, aki szintén köszönetet mondott a zongoraművész kezdeményezéséért, s a koncertekbe bekapcsolódó zeneiskolák részvételéért.
„Amikor április 8-án 77 zeneiskolában egyszerre megszólaltak értetek a hangszerek, annak úgy gondolom, példaértékű ereje van, s ami a legfontosabb: reményt ad” – szólt a jelenlévőkhöz – de valójában minden kárpátaljaihoz – meghitt hangulatú ünnepi köszöntőjében Várnagy Andrea. A művésznő kiemelte az összetartás fontosságát és a békébe vetett közös hit erejét: „Fontos, hogy egymásra mosolyogva, egymást támogatva, együtt higgyünk a békében. Ennek a közös erőnek, a közös akaratnak beteljesítő ereje van” – fogalmazott.
„Kárpátalja mindig olyan, mintha hazatérnék. Azt gondolom, hogy annyi szeretetet és annyi támogatást kaptam az itteni emberektől, hogy amikor ők bajba kerültek, akkor is melléjük kell, hogy álljak, hiszen ha a jóban is mindig együtt voltunk, együtt muzsikáltunk, akkor most muzsikáljunk együtt a békéért. Hiszem azt, hogyha sokan egyszerre megszólaltatják a hangszereiket, együtt imádkoznak, akkor annak beteljesítő ereje lesz. Mindenhonnan azt a visszajelzést kaptam, hogy valami egészen csodálatos érzést tapasztaltak, meghatódtak és felemelkedett lélekkel muzsikált mindenki. Azt gondolom, hogy ez az érzés az áldás volt, Isten velünk volt. Azt hiszem, hogy ő is azt szeretné, hogy újra együtt, mindenki egymásra mosolyogva és szeretettel a szívében élne, és legyen végre béke” – foglalta össze kezdeményezésének hátterét, az azzal kapcsolatos tapasztalatait és érzéseit a zongoraművész.
„Bennünket, magyarokat olyan híd köt össze, melyet rakétákkal, bombákkal, de még országhatárokkal sem lehet lerombolni, hiszen ez a híd lélekből épült. S a lélek rezdüléseit leginkább a zene tudja kifejezni, mely akkor is összeköt bennünket, amikor elfogynak a szavak. […] Bízunk abban, hogy az adományokon túl a személyes találkozások is erősítik mindannyiunkban azt a meggyőződést, hogy összetartozunk, és ezen nem változtathat semmilyen körülmény, gonosz szándék vagy akarat…” – idézte Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerülete püspökének, a zsinat lelkészi elnökének levelét Juhász Márton, az első pillanattól az akció mellett álló Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója, majd felolvasta Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége elnökének az alkalomra írt sorait.
„Én idefele fehér ingben jöttem, s gondolkoztam, átvegyem-e a szeretetszolgálatunk pólóját, s úgy döntöttem, hogy átveszem. Ennek oka, hogy egyszer egy püspökünk azt mondta, hogy mi a szeretet postásai vagyunk, s ezért zöld az egyenruhánk. Így volt ez ebben az esetben is, amikor pénzbeli és tárgyi adományokat segítettünk összegyűjteni és célba juttatni, illetve a háború kitörése óta így van ez minden nap, amikor határt lépünk” – húzta alá Juhász Márton.
A Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai ez idáig közel 300 alkalommal lépték át a magyar–ukrán határt, s mintegy 300 tonna adományt juttattak célba. „Ezek az adományok elsősorban az itt élő magyarokat, másodsorban pedig az ide érkező különböző nemzetiségű menekültek támogatását szolgája” – közölte szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója.
A köszöntőket követően Juhász Márton és Várnagy Andrea ünnepélyesen és jelképesen átadta az összegyűlt több mint 6 millió forintot Váradi Natáliának és Molnár Andreának, a rektori titkárság vezetőjének.
A rendezvényen részt vett a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány harmadik ZeneVarázslat című képzés és hangverseny tehetséggondozó programjára felvételt nyert 19 diák is. Közülük Sárady Bence Kos-Anatolsky Prelude darabját játszotta el a díszteremben található K. Kawai koncertzongorán, majd Kovács Éva zongoratanárával, Barna Szvetlánával közösen Myroslav Skoryk Melodia című játékát adta elő. A későbbiekben felcsendült G. Kompányinec Ukrán tánc zongoradarabja Takács György előadásában, valamint a jelenleg a főiskola beregszászi kollégiumában tartózkodó ukrajnai zongoraművész, Anton Genkin, a művészettudományok kandidátusa előadta Leopold Godowsky Alt Wien darabját.
Az adományátadó ünnepséget követően Várnagy Andrea foglalkozást tartott a III. ZeneVarázslat képzésen részt vevő diákok és zongoratanáraik számára.
Go-Ahead’s purple buses that once shuttled passengers between @LDNLutonAirport and the nearby railway station have arrived in Eastern Ukraine after being donated to a charity supporting the Ukrainian war effort.
A beregszászi színház Köszi, köszi…! című előadása kapcsán a közösségi hálón megosztott KMKSZ Munkácsi Alapszervezete bejegyzésben a következő gondolat olvasható: „Úgy hiányzott már ez a mai est a munkácsi magyar közönségnek, mint a friss levegő, mint egy korty víz, mint egy falat kenyér!”
A kabarét a Munkácsy Mihály Magyar Ház Nyitásváró programjának keretében, a Kárpátaljai KultúrKaraván szervezésében láthatták az érdeklődők április 23-án, pénteken. Kezdésként Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladataiért felelős miniszteri biztos videoüzenetét vetítették le az egybegyűlteknek, aki örömének adott hangot, hogy a gyönyörű szecessziós épület lassan eléri azt a célt, amelyet neki szántak, s a magyar kultúra iránt érdeklődő magyarok és nem magyarok számára helyszínként szolgál majd.
– Az előadást nagy lelkesedés fogadta, s pozitív visszhangja van. A munkácsi és a környékbeli magyarságnak is könnyed, nevetéssel teli színházi estéje volt. Ez arra ösztönöz minket, szervezőket, hogy további lehetőségeket teremtsünk a ház látogatói számára a nyitás előtti és a nyitás utáni időszakban is – foglalta össze Kudlotyák Krisztina, a Kárpátaljai KultúrKaraván (KKK) programvezetője.
A következőkben szeretnénk fiataloknak és felnőtteknek játékesteket szervezni, tervben van még egy Köszi, köszi…! előadás megvalósítása, s a beregszászi színház jótékonysági alapítványa közreműködésével szeretnénk ifjúságnak szóló színházi alkalomnak is teret adni. Tarsolyunkban van több kiállítási terv, például egy tárlat Angyalossy Sándor munkáiból. Hamarosan pedig néhány kárpátaljai pincészet fog bemutatkozni egy rendhagyó borrendezvényen – vázolta a terveket a programvezető.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház épületét 1910-ben emelték az Osztrák–Magyar Bank munkácsi fiókintézete számára. A patinás bankpalotát magyar állami támogatásból újították fel, a ház hivatalos átadása a járvány miatt tavaly óta tolódik, de útjára indították a már említett Nyitásváró programsorozatot. A kulturális élet szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hogy a díszteremben színpadot építettek, ennek köszönhetően lehetőség nyílik színházi bemutatók, zenei koncertek lebonyolítására.
– Nagyon készültünk erre az eseményre, hiszen ez volt az első ilyen típusú rendezvény itt – nyilatkozta Tarpai József, a Munkácsy-házat működtető cég vezetője. Élesben vizsgázott a színpadtechnikai berendezés, fontos volt, hogy minden jól működjön. Oda kellett figyelni a lift, a gardrób, a mosdóhelyiségek stb. megfelelő előkészítésére, a társulat igényeinek kielégítésére és természetesen a járványügyi szabályok betartására is.
Reméljük, minél több kulturális és egyéb rendezvényt sikerül a jövőben lebonyolítani a közösségi házban a kárpátaljai magyarok és más nemzetiségűek legnagyobb megelégedésére. Még tartanak a felújítási munkálatok, folyik a belső udvar rendezése, amely szintén különleges közösségi térként működhet majd. Az udvaron kiépülő terasz talán visszahoz majd valamit az egykori Tündérkert étterem kerthelyiségének hangulatából, amely a munkácsi polgárság népszerű találkozóhelye volt a múlt század elején – avatott be a részletekbe Tarpai József.
A beregszászi színház működésére is rányomja bélyegét a pandémia. S míg az intézmény nagyszínpadán – ha a megszokottnál ritkábban is, illetve korlátozott számú közönség előtt, de – van lehetőségük játszani –, az úgynevezett tájolásokra, a kárpátaljai kiutazásokra hónapok óta nem nyílt alkalma a társulatnak.
– Ezt az előadást március elején mutattuk volna be Munkácson, ám akkor a karanténszigorítás, a vörös zóna közbeszólt. Most végre megvalósulhatott az előadás, így a munkácsi magyarság előtt játszhattak a beregszászi színészek – árulta el lapunknak Sin Edina, a beregszászi színház jótékonysági alapítványának igazgatója, a KKK színházi felelőse. – A jegyek néhány nap alatt elfogytak, s már az előkészületek során látszott, hogy még egy előadást műsorra kell itt tűzni, ezért el is kezdtük a következő alkalom szervezését.
Megható volt látni, tapasztalni a nézők felől áradó szeretetet, az érdeklődést s a felismerést, hogy itt, ebben a városban is mennyi embernek fontos még a magyar kultúra ápolása, mindennapi megélése. A társulat számára pedig felemelő volt, hogy ismét találkozhattak a közönséggel, akik állva, vastapssal fejezték ki tetszésüket és hálájukat az élő zenés előadás végén. Bízunk benne, hogy folytatni tudjuk a kárpátaljai körutat, s a nyár folyamán szabadtéri színházi estékre hívhatjuk majd az érdeklődőket a magyarlakta régiókban Kárpátalja-szerte – fogalmazott Sin Edina.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház programjairól a közösségi hálón és a hagyományos csatornákon tájékozódhatnak.
Április 23-án a 70 éves Vári Fábián Lászlót köszöntötték a beregszászi konzulátuson. A Kossuth-díjas költőt, írót, néprajzkutatót, műfordítót a külképviselet vezetői, kárpátaljai magyar szervezetek képviselői, valamint barátai, tisztelői nemcsak a hetvenedik születésnapja alkalmából köszöntötték, hiszen a mezőváriban élő Vári Fábián László idén március 15-én Budapesten átvehette a Kossuth-díjat, a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetést.
Kacsur András színművész, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója Dinnyés József által megzenésített Vári Fábián László verset énekelt, majd egy költeményt el is szavalt, megteremtve az esemény emelkedett hangulatát.
Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul elmondta: „Vári Fábián László személyében egy olyan alkotót üdvözölhetünk, aki azon kevés számú, nemzeti beállítottságú közéleti személyiségeink egyike, akiről a szó tényleges értelmében elmondható, hogy a szovjet nép- és nemzetelnyomó diktatúra ellen a fejét felemelő polgárjogi harcosunk volt a 70-es és 80-as években… A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alapító tagjaként, alelnökeként az 1990-es években a kárpátaljai magyar nemzeti önmegfogalmazás, a szellemi, kulturális közösségi eszmélés és önrendelkezés tevékeny kezdeményezője és alakítója volt.”
Vári Fábián László 2001-től a Magyar Írószövetség választmányi tagja, 2007-től elnökségi tagja. A Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának és az Együtt című folyóirat szerkesztőbizottságának az elnöke. Az ünnepelt több évtizede gyűjti a kárpátaljai magyar és ruszin népballadákat, jelentős műfordítói tevékenysége is – sorolta költőnk érdemeit, számos elismerését és kitüntetését a főkonzul, hangsúlyozva – „Szeretném itt kiemelni, és egyben példaképül is állítani minden magyar ember előtt Vári Fábián Lászlónak a magyar anyanyelvhez, édes anyanyelvünkhöz fűződő szenvedélyes szeretetét” –, majd ez utóbbit igazolandó idézett az ünnepelt Illyés Gyula fejfája előtt című verséből. A beregszászi magyar külképviselet vezetője megjegyezte, hogy Vári Fábián László együttműködő munkatársuk kulturális programjaik megvalósításában, hisz rendszeres résztvevője a konzulátus Irodalmi Kilátó című rendezvényeinek.
A KMKSZ képviseletében Molnár László kulturális titkár köszöntötte az ünnepeltet, ajándékként átadva a költő tisztelőjének, Hrabár Natália képzőművésznek erre az alkalomra készített kerámiáit.
A fiatal kárpátaljai költők közül legtehetségesebbnek tartott Marcsák Gergely felolvasta Vári Fábián László prózaírói és lírai munkásságát elemző módon bemutató tanulmányát, majd Beke Mihály András első beosztott konzul a költő, író, balladakutató emlékkönyvébe írt irodalmi értékű bejegyzését olvasta fel.
Immár Kossuth-díjjal is elismert költőnk köszönetet mondott az alkalom megszervezéséért a konzulátusnak, valamint az összegyűlt baráti társaságnak. „Lassan kerekedik a kárpátaljai magyar irodalom története. Az a szép benne, hogy nem fog teljesen bekerekedni, mert itt van a váltás. Marcsák Gergelyt láthattuk, hallhattuk itt az előbb, aki nemcsak irodalomtörténészi minőségében kiváló szakember, hanem ő az a fiatal lírikusa Kárpátaljának, akiben én az utódomat látom” – jelentette ki az ünnepelt.
Ajándékokkal és kedves szavakkal köszöntötte még a kortárs magyar irodalom nagy alakjai közé méltán sorolt Vári Fábián Lászlót Dupka György, az Együtt folyóirat képviseletében és Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.
A járványügyi előírások miatt kissé megkésett, csak szűk körű születésnapi összejövetelen a már említettek mellett tiszteletét tette többek között a költő egykori munkahelyének, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának a képviseletében Orosz Ildikó elnök és Csernicskó István rektor, Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, aki egyben a költő veje, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, Orosz Géza, a Beregszászi kistérség alpolgármestere, Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke, valamint a kárpátaljai magyar média és sajtó munkatársai.
Március 15. Az egyik nemzedék helytállása és hősiessége adja az erőt a következő nemzedéknek // March 15. The perseverance and heroism of a generation gives strength to the upcoming generation
The sacred Hanukkah lights, lit these days, remind us once again that light always prevails over evil. And of the value of life, which is worth fighting for. My best wishes to the Jewish community on Hanukkah! pic.twitter.com/ghoawSdy7b
— Volodymyr Zelenskyy / Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) December 7, 2023