Csillagászok még áprilisban rövid, erőteljes rádióhullám-robbanást észlelt a világűrből, majd azt is azonosították, hogy honnan érkezett: egy hatalmas objektumból a saját galaxisunkban. Ez az első eset a történelemben, hogy a tudósok képesek pontosan meghatározni egy FRB kitörés forrását, és egyben ez a forrás van eddig a legközelebb a Földhöz.
A gyors rádiókitörések vagy FRB-k csak a másodperc töredékéig tartanak, de 100 milliószor erősebbek lehetnek, mint a Nap sugárzása. Intenzitásuk ellenére az eredetük nagyrészt ismeretlen. Azért nehéz felderíteni őket mert nagyon rövidek, kiszámíthatatlanok és általában rendkívüli távolságokban történnek. Annyi világosnak tűnik, hogy az univerzum lehető legszélsőségesebb körülményei között kell kialakulniuk, ami tematizálja az eredetükről folyó diskurzust, ideértve a haldokló csillagokat, az idegen technológiát, egy magnetárt azaz egy nagyon erős mágneses térrel rendelkező csillagot. A friss kitörésről beszámoló tudósok most ez utóbbi esetre voksoltak.
A grafika az SGR 0418 + 5729 nevű magnetárt mutatja, egy olyan neutroncsillagot, melynek viszonylag lassú a forgási sebessége, és alkalmanként nagy röntgensugárzást generál. A bal oldali képen a Chandra adatai közepén rózsaszínű forrásként az SGR 0418 látható. A jobb oldalon a NASA művészi ábrázolása ad közeli képet az SGR 0418 -ról, ami a Földtől mintegy 6500 fényévnyire található. (Kép: NASA)
Meg tudták erősíteni azt is, hogy a kitörés éppen úgy festett, mint a többi, távolabbi FRB festene, ha azt a saját galaxisunkon kívülről észleltük volna. Ez arra utal, hogy a többi kitörés legalább egy részét máshol is hasonló objektumok alakíthatják, mint ezt.
„Ez egy nagy rejtély, hogy mi hozza létre ezeket a hatalmas energiakitöréseket, melyek eddigi észlelései az univerzum felét átszelték, mire elértek bennünket. Ez az első alkalom, hogy egyetlen asztrofizikai tárgyhoz köthetjük az egyik ilyen egzotikus gyors rádiókitörést” – mondta el Kiyoshi Masui, az MIT fizika-professzora, aki az FRB Fényerősség elemzését vezette a csapatban.
A detektálás április 27-én kezdődött, amikor a kutatók két űrtávcsővel többszörös röntgen- és gamma-sugár kitörtést észleltek a saját galaxisunk másik végén található magnetárból. Másnap a kutatók két észak-amerikai távcsövet fordítottak az égbolt megfelelő része felé, és rögzítették az „FRB200428” néven ismertté vált kitörést.
A Tejút első FRB-je
A kitörés nem csak a Tejút első FRB-je és az első, amelyhez egy magnetár társult, hanem az első olyan is volt, ami a rádióhullámok mellett másféle energiát is kibocsátott. A kutatást a Nature folyóiratban megjelent három cikkben ismertették, és a világ számos teleszkópjából származó adatokra támaszkodott, kanadai, amerikai, és kínai berendezésekből érkező megfigyeléseket hasznosítva.
FRB-t először 2007-ben detektáltak és azonnal megindult a találgatás arról, hogy mi képes ekkora energiakitörésekre. Már akkor is a magnetárok tűntek a legesélyesebb jelöltnek, különös tekintettel arra amit a mágneses terük működéséről gondolunk, ami motorként működhet, előidézve az erőteljes robbanásokat.
Ennek tesztelésére a csillagászok megkísérelték a kitörések eredetét az ég lehető legkisebb részein belül lokalizálni. Legalábbis elméletileg ennek lehetővé kell tenni a számukra, hogy az űrben található ismert objektumokhoz társítsák őket, és összefüggéseket keressenek a rádióenergia-törések és más csillagászati jelenségek között.
A mostani kutatás az első, ami elvégzi ezt a munkát, és bizonyítékot szolgáltat az FRB-k és a magnetárok összekapcsolására. Ez értékes nyom lehet az FRB-k eredetének részleges megfejtéséhez.
Ha bebizonyosodna, hogy az FRB-k magnetárokból származnak, még akkor is sok rejtély marad körülöttük. A csillagászoknak meg kell keresniük azt a mechanizmust, amely lehetővé teszi a magnetárok számára az FRB-k hatalmas energiájának kibocsátását, meg kell érteniük, hogyan tud egyszerre ilyen fényes, szokatlan energia- és röntgensugárzást egyidejűleg kibocsátani.
Az ősz első számú csillagászati eseménye a Mars oppozíciója: a vörös bolygó október 6-án lesz a legközelebb a Földhöz, mintegy 62 millió kilométer távolságra. Látszó mérete egész októberben az átlagos többszöröse lesz, szabad szemmel nézve minden csillagnál fényesebb vörös pontként fog ragyogni a déli égbolton. Távcsővel nézve a bolygó korongja is könnyen észrevehető.
Idén ugyan valamivel távolabb vagyunk a Marstól, ezért picivel kisebb a látszó átmérője, azonban jóval magasabban figyelhető meg, mint a 2018-as nagy oppozíció idején – mondta el az MTI-nek Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa. Ilyen közelséget nagyjából 26 havonta tapasztalhatunk, de a két bolygó távolsága minden alkalommal más és más. Legutóbb, 2018-ban 57,8 millió kilométer volt ez a távolság és a legközelebb eddig 2003-ban voltunk a vörös bolygóhoz, akkor 55,7 millió kilométer választott el bennünket egymástól. A vörös bolygó megfigyelhetősége igazából 15-17 évente a legkedvezőbb, ezeket nevezzük nagy oppozícióknak – tette hozzá a csillagász. Legközelebb 2035-ben lesz nagy oppozíció.
Elmondta azt is, hogy a Mars október 13-14-én lesz szemben a Nappal az égbolton, a vörös bolygó ekkor napnyugtától napkeltéig látható lesz, ilyenkor éri el fényessége csúcsát is. Este még a keleti, az éjszaka közepén a déli, hajnalra pedig már a nyugati égtájon lehet megtalálni, egy, a csillagoknál is fényesebben tündöklő vörös pontként.
A csillagász elmondta azt is, hogy a vörös bolygó egész októberben megfigyelhető lesz, mivel nem veszít olyan gyorsan a fényességéből. Azonban, ha valaki a felszínét is meg akarja csodálni, annak azt ajánlja,hogy látogasson el egy csillagvizsgálóba.
A Mars közelsége mellett októberben javában hullanak az őszi meteorok legfényesebbjeit adó Déli Tauridák is. A raj nem túl sok meteort ad, ám igen nagy fényességű tűzgömbök jellemzik, amelyek rendkívül látványosak lehetnek.
MTI
[type] => post
[excerpt] => Az ősz első számú csillagászati eseménye a Mars oppozíciója: a vörös bolygó október 6-án lesz a legközelebb a Földhöz, mintegy 62 millió kilométer távolságra. Látszó mérete egész októberben az átlagos többszöröse lesz.
[autID] => 10
[date] => Array
(
[created] => 1601672176
[modified] => 1601660502
)
[title] => Októberben földközelbe kerül a Mars
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=31377&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 31377
)
[aut] => nyesi
[lang] => hu
[image_id] => 31378
[image] => Array
(
[id] => 31378
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/10/mars.jpg
[original_lng] => 118951
[original_w] => 1000
[original_h] => 563
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/10/mars-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/10/mars-300x169.jpg
[width] => 300
[height] => 169
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/10/mars-768x432.jpg
[width] => 768
[height] => 432
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/10/mars.jpg
[width] => 1000
[height] => 563
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/10/mars.jpg
[width] => 1000
[height] => 563
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/10/mars.jpg
[width] => 1000
[height] => 563
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/10/mars.jpg
[width] => 1000
[height] => 563
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1601649702:10
[_thumbnail_id] => 31378
[_edit_last] => 10
[views_count] => 5736
[_oembed_c6a6977a3746f053ec0bcca946fabf9b] =>
[_oembed_time_c6a6977a3746f053ec0bcca946fabf9b] => 1601649706
[_oembed_d57831b3be1a0e3454aa20b73f25ed52] =>
[_oembed_time_d57831b3be1a0e3454aa20b73f25ed52] => 1621144556
[_oembed_f91b0db48a31b737d937e90c9479d868] =>
A kutatók a Ceres törpebolygón egy eddig csupán a Földön megfigyelt ásványt azonosítottak – tudatta a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
Fotó: NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA
A Ceres a legnagyobb objektum a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövben, ami lehetővé teszi az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Dawn, vagyis Hajnal nevű űrszondája számára, hogy nagyfelbontású képeket készítsen a felszínéről.
Amerikai és európai kutatók nagyjából 35 kilométeres távolságból készített felvételeket elemeztek a törpebolygóról. A szakemberek a 20 millió éves Occator-kráterre fókuszálták vizsgálatukat és megállapították, hogy egy „kiterjedt sósvízmedence” van a felszíne alatt.
A római Nemzeti Asztrofizikai Intézet szakemberei infravörös képalkotást alkalmazva mutatták ki hidrohalit jelenlétét az égitesten. Ez az anyag a tengeri jégben fordul elő, ám a Földön kívül eddig sehol máshol nem azonosították. Maria Cristina De Sanctis, az intézet munkatársa szerint a hidrohalit egyértelmű jele annak, hogy a Ceresen egykor tengervíz volt.
„Azt mondhatjuk, hogy a Ceres egyfajta óceánbolygó, olyasmi, mint a Szaturnusz és a Jupiter néhány holdja” – mondta a szakember.
A kutatók szerint a megfigyelt sólerakódások az elmúlt kétmillió évben halmozódhattak fel, ami csillagászati léptékkel nem több egy szempillantásnál.
Ez azt sugallja, hogy a tengervíz még mindig felfelé szivároghat a planéta belsejéből, aminek komoly jelentősége lehet a jövőbeli tanulmányokban.
„A Ceresen talált anyag rendkívül nagy jelentőségű asztrobiológiai szempontból” – jegyezte meg De Sanctis, hozzátéve, hogy ezek az ásványok kulcsfontosságú szerepet játszanak az élet kialakulásában.
Az olasz polihisztor, Giuseppe Piazzi által 1801-ben felfedezett törpebolygóról több tanulmány is megjelent hétfőn a Nature Astronomy, a Nature Geoscience és a Nature Communications című folyóiratokban.
Moss on ice: Indian scientists’ discovery may change what we know about Antarctica ?❄️
A team of scientists from Punjab has discovered a new moss species in eastern Antarctica and named it Bryum bharatiensis as a tribute to goddess Saraswati. pic.twitter.com/83vGQqKIns
This is what it looks like when you remove the inter-digital flesh from a whale’s flipper. Amazing to see how well the pentadactyl limb is retained! pic.twitter.com/GPu602wXz5
This is that flipper now! Mikkel carefully tied each bone to a lattice so that the precise arrangement is kept through maceration. Look at those articular cartilages! pic.twitter.com/TG7GXikKzQ
Oh, this is amazing. Close to tears. Ourspace has published an update on the "mystery hut" and it's so underwhelming it's brilliant. It's just a small rock on a crater rim that they're now calling "jade rabbit" for its appearance. Source: https://t.co/frrMKH7RWMhttps://t.co/GFCIRzqmDupic.twitter.com/jpDLDS8TZu
Splashdown!#Crew5 is back on Earth, completing a science mission of nearly six months on the @Space_Station. Their @SpaceX Dragon Endurance spacecraft touched down at 9:02pm ET (0202 UTC March 12) near Tampa off the coast of Florida. pic.twitter.com/nLMC0hbKY4
Morning! It's your final song suggestion game of not just the week...but also the year...and today we're tackling a prickly issue...or maybe not...as I'm after songs to go with this story please... Five new soft-furred hedgehog species discoveredhttps://t.co/dzpoBP90rc
Los gimnuros o ratas lunares son los "otros" erizos. Pertenecen a la familia Erinaceidae pero subfamilia Galericinae, del SE de Asia. Ejemplos: - Gimnuro de orejas largas (Hylomys megalotis, izq Laos) - Gimnuro de orejas cortas (H. suillus, Indochina, Borneo, Java, Sumatra, dcha) pic.twitter.com/UaSqTeHFjr
Morning! It's your final song suggestion game of not just the week...but also the year...and today we're tackling a prickly issue...or maybe not...as I'm after songs to go with this story please... Five new soft-furred hedgehog species discoveredhttps://t.co/dzpoBP90rc
Los gimnuros o ratas lunares son los "otros" erizos. Pertenecen a la familia Erinaceidae pero subfamilia Galericinae, del SE de Asia. Ejemplos: - Gimnuro de orejas largas (Hylomys megalotis, izq Laos) - Gimnuro de orejas cortas (H. suillus, Indochina, Borneo, Java, Sumatra, dcha) pic.twitter.com/UaSqTeHFjr
Egy halott csillag felől érkező, érdekes jeleket fogtak be korábban tudósok. Mostanra a forrásukat is sikerült megtalálni.
Először lokalizálták gyors rádiókitörések (Fast Radio Burst, azaz FRB) forrását a Tejútrendszerben, és első alkalommal sikerült kapcsolatot találni két kozmikus jelenség, a magnetárok és a rádiókitörések között – közölte Volodimir Szavcsenko, a Genfi Egyetem csillagászati tanszékének tudományos munkatársa. Az intézet a Föld körül 2002 óta keringő Integral nevű műhold segítségével gyűjtött tudományos adatokat értékelte ki.
Április végén riasztottak a világ csillagvizsgálóinak megfigyelőrendszerei, egy halott csillag ugyanis egyedülállóan intenzív sugárzást bocsátott ki nagyon rövid ideig, néhány milliszekundum erejéig. Az Integral segítségével meg tudták állapítani a rendkívül fényes rádiókitörések forrását: az SGR 1935 2154 jelet viselő, a Kis Róka csillagképben lévő magnetárból érkeztek.
A magnetárok rendkívül erős mágneses térrel rendelkező neutroncsillagok, tömegük a Napéval megegyező, átmérőjük viszont csupán 20 kilométer körüli. Amikor aktívvá válnak, kevesebb mint egy másodperc alatt nagy energiájú sugárzást bocsátanak ki, mely több milliárdszor fényesebb, mint a Nap.
Ezekről a gyors rádiókitörésekről kevés információval rendelkeznek a tudósok. 2007-ben fedezték fel őket, eddig azonban más műholdak segítségével nem sikerült azonosítani eredetüket a Kis Róka csillagképen belül. Az Integralnak és Ibis nevű képstabilizátorának köszönhetően azonban először sikerült forrásként az SGR 1935 2154 magnetárt azonosítani. „Ez valóban úttörő felfedezés. Fényt derít két titokzatos jelenség, a magnetárok és a gyors rádiókitörések eredetére. Eddig még sohasem sikerült lokalizálni a Tejútrendszerben egy FRB forrását” – mondta el Mereghetti.
Szavcsenko és a milánói INAF IASF asztrofizikai intézetben dolgozó Sandro Mereghetti vezetésével a csillagászok az Astrophysical Journal Letters című tudományos lapban számoltak be eredményeikről.
Brit csillagászok nemrég 157 naponta ismétlődő rádiójeleket fogtak be, de ennek a forrását még nem találták meg.
A Marson óriási homokhullámok lassú vándorlását figyelték meg – olvasható a Science magazin híroldalán.
A megahullámokként is ismert képződmények nemcsak a Marson vannak jelen, hanem a Földön is – igaz, bolygónkon sokkal kisebbek, mint szomszédunkon. A vörös planéta gigászi dűnéi a számítások szerint több ezer éve jöttek létre, formálódásuk arra utal, hogy a Marson erősebb szelek tombolnak, mint azt a kutatók korábban vélték.
A Journal of Geophysical Research: Planets című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerzői arra jutottak, hogy a megahullámokat a kisebb homokszemek tartják mozgásban úgy, hogy az apróbb szemcsék a szél hatására nekiütköznek a nagyobb porszemeknek.A friss eredmények cáfolják azt a korábbi nézetet, hogy a vékony marsi légkör miatt nem fújhatnak erősebb szelek a planétán.
A kutatók a NASA Mars Reconnaissance Orbiter űrszondájának felvételeit nézték át; összesen 1100, a marsi egyenlítő környékén található megahullám viselkedését elemezték. A képződmények korát előzőleg több százezer évesre becsülték, és biztosak voltak benne, hogy a Mars atmoszférájának elvékonyodása óta e struktúrák mozdulatlanok.
Az új eredmények bebizonyították, hogy a feltevés téves, igaz, az óriásdűnék vándorlása meglehetősen lassú folyamat – évente mindössze 10 centimétert mozdulnak arrébb.
A felfedezés nem sok jóval kecsegtet a jövő emberes Mars-misszióira nézve. Úgy tűnik, a leendő telepeseknek nagyobb marsi szélviharokkal is meg kell küzdeniük.
Oh, this is amazing. Close to tears. Ourspace has published an update on the "mystery hut" and it's so underwhelming it's brilliant. It's just a small rock on a crater rim that they're now calling "jade rabbit" for its appearance. Source: https://t.co/frrMKH7RWMhttps://t.co/GFCIRzqmDupic.twitter.com/jpDLDS8TZu
Splashdown!#Crew5 is back on Earth, completing a science mission of nearly six months on the @Space_Station. Their @SpaceX Dragon Endurance spacecraft touched down at 9:02pm ET (0202 UTC March 12) near Tampa off the coast of Florida. pic.twitter.com/nLMC0hbKY4
Starship fully stacked at Starbase. Team is working towards a launch rehearsal next week followed by Starship’s first integrated flight test ~week later pending regulatory approval pic.twitter.com/9VbJLppswp
Starship fully stacked at Starbase. Team is working towards a launch rehearsal next week followed by Starship’s first integrated flight test ~week later pending regulatory approval pic.twitter.com/9VbJLppswp
Splashdown!#Crew5 is back on Earth, completing a science mission of nearly six months on the @Space_Station. Their @SpaceX Dragon Endurance spacecraft touched down at 9:02pm ET (0202 UTC March 12) near Tampa off the coast of Florida. pic.twitter.com/nLMC0hbKY4
🇷🇺 RUSSIA's NEW PLASMA ENGINE COULD REDUCE MARS 🔴 TRAVEL TIME TO 30 DAYS!
A faster journey to Mars would not only increase efficiency but also minimize the risks associated with prolonged exposure to cosmic radiation for astronauts.
A NEOWISE üstököst július közepén akár szabad szemmel is láthatjuk.
Az előző hónapban még az űrben dolgozó SOHO napszonda felvételei mutatták a vártnál fényesebben a C/2020 F3 (NEOWISE) üstököst, a napokban viszont már a földfelszíni fotók is egyre biztatóbbak, így akár szabad szemmel is láthatjuk a NEOWISE-üstököst a hónap közepén a hajnali, majd esti égbolton.
Az üstökös június 27-én a SOHO napszonda felvételének jobb szélén (NASA/ESA/LASCO)
A C/2020 F3 (NEOWISE) üstököst idén március 27-én fedezték fel, ekkor a déli égbolton, a Puppis (Hajófara) csillagképben járt, később átjött az északi égre. Július 3-án, pénteken a délutáni órákban elérte a napközelpontját, amikor a Merkúrnál jóval közelebb, 0,295 CSE-re került a Naphoz. Közelsége miatt a Merkúrt nem könnyű megfigyelni, és az üstökösök is ritkán állnak a megfigyeléshez ideális geometriában. A NEOWISE üstökös viszont a napközelségénél korábban elérte a legkisebb látszó szögtávolságát a Naptól, és azóta napi egy fokkal messzebbre látszik tőle. Ennek köszönhető, hogy már a napokban észlelni lehetett a Földről. A Naptól távolodva, a Földhöz közeledve pedig egyre kedvezőbb megfigyelési helyzetbe kerül.
Legközelebb hozzánk július 23-án kerül, amikor 0,692 CSE-re lesz tőlünk.
A C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös pályája a földpálya (ekliptika) síkjába vetítve. (NASA JPL/SSD)
Az üstökös pályasíkja 129 fokos szöget zár be a földpálya (ekliptika) síkjával, ami azt jelenti, hogy keringési iránya retrográd, vagyis a bolygók keringési irányával ellentétesen halad, 51 fokos hajlású pályán. A legfrissebb távcsöves megfigyelések alapján 1-1,5 magnitúdó a fényessége. A látványon a horizonthoz való közelsége sokat ronthat, de ahogy közeledik, egyre jobbak az esélyek, hogy júliusban szabad szemmel lássuk az üstököst.
Néhány eddig készült fotó a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökösről:
Petr Holárek cseh asztrofotós éjszakai világító felhőket is mutató montázsa (júl. 2.)Oscar Martín Mesonero spanyol amatőrcsillagász (Salamanca, Spanyolország, júl. 3.)Acure Suji (júl. 3.)Roman Hujer (júl. 4. Csehország)Michael Jäger (júl. 4. Ausztria)Dídac Mesa Romeu (júl. 4. Spanyolország)
Hol láthatjuk a következő hetekben?
Július 10-12-ig hajnalban, hó közepétől pedig az esti égen is jól látható lesz:
A C/2020 F3 (NEOWISE) helyzete a hajnali égen, 03:30 körül. (Sky & Telescope)
Fényszennyezéstől mentes helyen július 20-25. könyékén 15-20 fok magasan már szabad szemmel is megfigyelhető lesz:
After launch in Feb 2021 the rocket stage was left in an elliptical orbit with a perigee of about 150 km and an apogee of 34440 km. The perigee height, shown here vs time, doesn't change much until recently pic.twitter.com/d4tHh7CTK5
This is the aftermath downrange following a Chinese Long March 3B launch from Xichang early Saturday. And that yellow smoke is very toxic hypergolic propellant. Source: https://t.co/VEh5X8Ors0pic.twitter.com/22IVIpyJOk
A Naprendszer összes bolygója egy sorba áll, ami néhány évtizedben egyszer történik meg.
2020. július 4-én a Föld bolygó minden lakosára fontos csillagászati esemény vár: a bolygók felvonulása – közölte az UNIAN.
Mi a bolygók felvonulása?
A bolygók felvonulása egy jelenség, amikor a Naprendszer bolygói egy sorban állnak.
Meg kell jegyezni, hogy egy ilyen felvonulás során a bolygók egy szinten állását nem szabad szó szerint érteni. Valójában soha nem állnak egy teljesen egyenes vonalba, mint ahogyan a rajzokon ábrázolják, mivel a Naprendszer bolygói nem mindegyike forog tökéletesen egy síkban, és különféle pályákon mozognak a háromdimenziós térben. Általában az alábbi felvonulások vannak: mini-bolygó felvonulás – 3 bolygó; kis bolygók felvonulása – 4 bolygó; nagy bolygók felvonulása – 5 vagy 6 bolygó; a nagy (teljes) bolygó felvonulás – a Naprendszer összes bolygója (+ néha a Plútó). A bolygók mini-felvonulása gyakori esemény. Az ég ugyanazon részén évente többször három bolygó figyelhető meg. Ehelyett a teljes „bolygóparádé” meglehetősen ritka és egyedi, néhány évtizedben egyszer történik meg.
Mi lesz 2020. július 4-én?
Az előrejelzések szerint 2020. július 4-én egy teljes bolygófelvonulás kezdődik, azaz valamennyi bolygó részvételével. A Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz, valamint a törpe Plútó bolygó lesz a csillag egyik oldalán felsorakozva. Majdnem tökéletes lesz az egyenes, jelentéktelen lesz az eltérés szöge.
Az utoljára ez a jelenség 1982-ben volt, a következő várhatóan 2161-ben és 2492-ben várható.
Hogyan lehet megfigyelni a bolygók felvonulását?
A Föld lakosai saját szemükkel nem láthatják ezt a jelenséget. Csak néhány bolygó (Szaturnusz, Jupiter és Mars) lesz látható éjjel, a Vénusz reggel lesz látható, a Merkúr teljesen eltakarja a napot, mert nagyon közel lesz hozzá. És Uránusz és Neptunusz nem lesz látható szabad szemmel, mert nagyon távol vannak.
A tavaly decemberben felfedezett C/2019 Y4 ATLAS üstökös az idei tavasz nagy reménységének számított. Sokáig úgy gondolták, hogy az üstökös talán az elmúlt tíz év legfényesebb kométájává válik. A Nap felé közeledve az ATLAS azonban több darabra esett szét, s ezzel véget vetett a várakozásoknak. Most azonban egy újabb, már kisebb távcsövekkel is látható üstökös közeledik a Nap felé. A prognózisok szerint a nyár második felében szabad szemmel is látható lesz, ha nem jut az ATLAS sorsára.
Darabjaira hullott az évtized legfényesebb üstökösének jósolt égi vándor
Az idei tavaszt akár az üstökösök évadjának is nevezhetnénk, hiszen számos olyan égi vándor bukkant fel az esti, éjszakai égbolton, amelyeket már kisebb távcsövekkel is megfigyelhettek az amatőr csillagászok.
Ezek közül különösen a múlt év december végén felfedezett C/2019 Y4 jelű ATLAS üstökös tűnt különösen ígéretesnek, amely a pályaszámítások szerint idén május 31-én érte volna el a Naptól számított legkisebb távolságát.
Nagy reményeket fűztek a 2019. december végén felfedezett ATLAS üstököshözFORRÁS: ASTRONOMY MAGZINE/GERALD RHEMANN
A felfedezésekor rendkívül halvány kométa március közepétől egyre intenzívebben kifényesedett, ami miatt egyes prognózisok azt jósolták, hogy az évtized legfényesebb üstökösévé válhat.
Az ATLAS a pályaszámítások szerint a központi csillagunkhoz legközelebb keringő legbelső bolygó, a Merkúr pályáján belülre kerül, ami még egy viszonylag kis maggal rendelkező üstökös esetében is rendkívüli kifényesedést okozhat.
Az ATLAS, ahogy a Nap közelébe került, több darabra esett szétFORRÁS: NASA, ESA, STSCI AND D. JEWITT (UCLA)
A csillagászok azonban már márciusban óvatosságra intettek a felfokozott várakozásokkal szemben, mivel a Nap a hozzá túl közel kerülő kométa halálos ellenségévé válhat, darabokra szaggatva a kisebb üstökösök magját. Végül ez a pesszimistább jóslat vált valóra: a napközelbe került C/2019 Y4 magja több darabra esett szét.
A másik ígéretes tavaszi jelölt, a SWAN üstökös voltFORRÁS: THE WATCHERS/JULIE CELESTIAL
Egy másik ígéretes, szabad szemmel is látható jelölt a C/2020 F8 SWAN üstökös volt, de a déli féltekéről már március végén látható kométa sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Van azonban egy harmadik jelölt is, amit kis szerencsével a nyár második felétől talán szabad szemmel is látni fogunk, a C/2020 F3 NEOWISE, ami nem csak emiatt számít különleges üstökösnek.
Nagy várakozással tekintenek a Nap felé tartó üstökösre
A C/2020 F3 jelű NEOWISE üstököst csak nemrég, március 27-én fedezték fel az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA infravörös égboltfelmérő űrtávcsövével (Wide-Infrared Survey Expolorer, WISE) végzett kutatási programnak köszönhetően. Felfedezésének időpontjában a C/2020 F3 NEOWISE a déli félteke égboltján, a Puppis (Hajófar) csillagképben tartózkodott.
A C/2020 F3 NEOWISE egy asztrofotón. A felvételen jól látszik a magot körbevevő gázokból álló kómaFORRÁS: MEDIUM/JOSÉ J. CHAMBÓ
Az elvégzett pályaszámítások szerint a Naphoz közeledő üstökös virtuálisan egyre feljebb „kúszik” az égbolton, és ennek köszönhetően a napközelsége idején már az északi féltekéről is megfigyelhető lesz.
Az elvégzett pályaszámításokból sok érdekesség derült ki; így többek között a csillagászok számításai szerint a C/2020 F3 NEOWISE – amely rendkívül elnyúlt pályán kering a Nap körül-, utoljára 4700 évvel ezelőtt járt a Nap közelében.
A C/2020 F3 NEOWISE számított pályája az északi féltekénFORRÁS: STELLA NAVIGATOR/ASTRO ARTS/ SEIICHI YOSHIDA
Azt is megmérték, hogy az üstökös pályasíkja kereken 129 fokos szöget zár be az ekliptikával, vagyis a földpálya síkjával, ami egy másik érdekes jelenséget, az üstökös retrográd, vagyis a bolygók haladási irányával ellentétes irányú mozgását eredményezi.
A déli égbolton már most is szép látványt nyújt a NEOWISE üstökös a kisebb teleszkópok látómezejében.
A C/2020 F3 NEOWISE hosszan elnyúlt elliptikus pályán kering a Nap körülFORRÁS: SEIICHI YOSHIDA
A derűlátó becslések szerint a C/2020 F3 maximális fényessége a napközelség idején elérheti a +2 magnitúdót, de még az óvatosabb számítások is legalább +4 és +5 magnitúdó közöttire teszik az üstökös legnagyobb fényességét jelenleg. (A szabad szemmel láthatóság alsó határértéke +4,5 magnitúdó környékén mozog.)
A déli féltekén már kisebb távcsövekben is szép látványt mutat az üstökösFORRÁS: SKY VISTAS/GERALD RHEMANN
Amennyiben az üstökös fényessége az optimista számítás szerinti értéket fogja megközelíteni, akkor jól látható lesz szabad szemmel, egy binokulárral, vagy kisebb távcsővel pedig részletesebben is megfigyelhetjük az égitestet.
Még semmi sem biztos, a NEOWISE is az ATLAS sorsára juthat
Sajnos, az üstökösök viselkedésével, pontosabban a kifényesedésükkel kapcsolatos előrejelzésekre csak prognózisként, valószínűségi kategóriaként tekinthetünk.
A Nap közelébe ért üstökösökkel ugyanis több, előre pontosan ki nem számítható dolog történhet, ami miatt korántsem biztos, hogy a fényességük az előzetes kalkulációk szerint alakul.
Az üstökösök zöme az Oort-felhő térségéből érkezik a naprendszer belső vidékeire (a kép illusztráció) FORRÁS: DARREN WHITE PHOTOGRAPHY/DARREN WHITE
A Naphoz túl közel került üstökösöknek könnyen széteshet a magja, ahogyan az például az ATLAS üstökössel is történt. De más okai is lehetnek a remélt kifényesedés elmaradásának.
Azt, hogy mennyire válhat fényessé egy-egy üstökös, a Naphoz való legközelebbi távolságán kívül a mag méretétől, illetve az üstökösmagot összecementáló jég tömegétől is függ. Ahogy az üstökös egyre közelebb kerül a Naphoz, a szilárd kőzetmagot összecementáló jég a napsugárzás hatására elkezd párologni.
A 2007-ben észlelt McNaught-üstökösnek hosszú, kifejlett csóvája voltFORRÁS: ESO/H.H.HEYER
Először egy gázburok alakul ki az üstökös magja körül, amit kómának hívnak a csillagászok. Amint a kométa még közelebb kerül a Naphoz, a sugárnyomás hatására az üstökös haladási irányával ellentétes irányú látványos csóva képződik.
A 2I/Boriszov-üstökösről készített egyik fotón jól látszik a mag körül kialakult fényes kóma, valamint a jól fejlett csóva isFORRÁS: SCIENCEALERT
A C/2020 F+ NEOWISE július 3-i napközelsége után egyre kedvezőbb égi pozícióba kerül az északi félteke megfigyelői számára is. Július második felében először a Lynx (Hiúz), majd pedig az Ursa Maior, vagyis a Nagymedve, közismert nevén a Göncölszekér csillagkép területén lesz látható.
A C/2020 F3 NEOWISE a számítások szerint egészen augusztus végéig kedvező helyzetben marad a megfigyelésekhez.
After launch in Feb 2021 the rocket stage was left in an elliptical orbit with a perigee of about 150 km and an apogee of 34440 km. The perigee height, shown here vs time, doesn't change much until recently pic.twitter.com/d4tHh7CTK5
This is the aftermath downrange following a Chinese Long March 3B launch from Xichang early Saturday. And that yellow smoke is very toxic hypergolic propellant. Source: https://t.co/VEh5X8Ors0pic.twitter.com/22IVIpyJOk
Részben érthető, hogy hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a Marsra, mint a Földre, hiszen egy viszonylag kis kőzetbolygóról beszélhetünk, amelynek atmoszférája és jól felismerhető geológiai jellegzetességei vannak. Mérni tudjuk szeizmikus aktivitását, tanulmányozni az időjárási mintázatait, meg tudjuk határozni kőzeteinek összetételét. Mindezek ellenére a Mars egy idegen világ, és ezt leginkább a vörös planétáról készített fényképek érzékeltetik leginkább, melyek közül alább láthatjuk a legérdekesebbeket.
Forrás: NASA/JPL-Caltech/MSSS
A jéggel teli kráter
A 81,4 kilométeres Korolev-kráter délre fekszik a Mars északi pólusát körbevevő dűnerendszertől (Olympia Undae). A krátert szinte a pereméig szűz jég tölti meg egész évben. A Földhöz hasonlóan a Marson is vannak évszakok, és a melegebb évszakok folyamán a jég visszahúzódik – éppúgy, mint a Földön.
A Korolev-kráter – amelyet egy hatalmas meteoritbecsapódás hozott létre a Mars távoli múltjában, és a szovjet rakétatervezőről, Szergej Korljovról (angolosan Korolev) kapta a nevét – bizonyos szempontból kivételt jelent.A kráter egyfajta „hidegcsapdaként” működik, amely a környezeténél jóval tovább őrzi a hideget.A kráter nagyon mély, az alja 2 kilométerrel lejjebb van a pereménél. A kráter aljáról 1,8 kilométer vastag és 60 kilométer átmérőjű vízjégkupola emelkedik ki, amely sosem olvad el az évszakok folyamán.
Forrás: ESA/DLR/FU BERLIN
Napfogyatkozás a Marson
A Marsról látható napfogyatkozások érdekessége, hogy a körülötte keringő két hold, a Phobos és a Deimos kis méretük miatt nem tudják eltakarni a Napot a felszínről nézve.A vörös bolygóról így nem lehet olyan szép, teljes napfogyatkozást megfigyelni, mint a Földről.Az apró holdak a Nap előtt elhaladva annak csak kisebb részét takarják ki.
Forrás: NASA
Az Űrszekerek és a vörös planéta
A Star Trek csillagflottájának jelére emlékeztető formációt a NASA Mars Reconnaisance Orbiter nevű szondája örökítette meg még 2019-ben. Valójában több száz ilyen jellegű alakzat is megfigyelhető a bolygón, létrejöttük ősi vulkánkitöréseknek és úgynevezett „szellemdűnéknek” köszönhető: a felszínen csordogáló lávát annak idején magas homokdűnék választották ketté, ám a dűnéket időközben a szél elhordta, így csak a láva által kialakított alakzat őrzi a dombok emlékét.
Forrás: NASA/JPL/UNIVERSITY OF ARIZONA
A különös lyuk
A képződményt ábrázoló fotó még 2011-ben készült, amikor a Mars Reconnaissance Orbiter űrszonda a Pavonis Mons pajzsvulkán lejtőit térképezte fel.
Az Amerikai Űrkutatási Hivatal szerint a lyuk egy kiterjedt felszín alatti barlangrendszer bejárata lehet. A NASA becslése alapján a barlang 20 méter mélyen található, ám kiterjedése nem ismert, ahogy az sem, miért szabályos kör alakú a nyílás körüli kráter. A barlang léte azért lehet izgalmas a tudomány számára, mert védheti a lehetséges életformákat a Mars mostoha környezeti viszonyaitól, emellett leendő emberes missziók esetén az űrhajósok menedékeként is funkcionálhat.
Forrás: NASA/JPL/UNIVERSITY OF ARIZONA
A színes kráter
A Mars felszíne szinte hemzseg a meteoritbecsapódások nyomaitól. Ennek megvan a nagyon egyszerű oka: a vörös planéta légköre sokkal vékonyabb, mint a Földé, és ezért kevésbé védett az aszteroidákkal szemben. A fotón látható kráter viszonylag friss, körülbelül 2016 szeptembere és 2019 februárja között keletkezhetett.
A színek jól mutatják, hogy a becsapódás keltette lökéshullám mely területekről söpörte el a port és tárta fel a mélyebben található, sötétebb rétegeket.
A kráter viszonylag kicsi, átmérője mindössze 15-16 méter, ez alapján a becsapódó objektum nagyjából másfél méter széles lehetett. Ha egy ilyen meteor lépne a Föld légkörébe, nem érné el a felszínt, még a levegőben elégne.
Forrás: NASA/JPL/UNIVERSITY OF ARIZONA
Marsi naplemente
A marsi légkörben sok a por, és szétszórja a vörös fényt. Emiatt a naplementék kéknek tűnnek, látványos kontrasztban a narancssárgás, néhol barnás, néhol vöröses felszínnel. A földi légkör a napfény kék és ibolyaszínű sugárzását szórja szét, ezért tűnik a naplemente sárgás, majd fokozatosan vörös színűnek, ahogy a napfénynek egyre vastagabb légrétegen kell áthatolnia.
Naplemente a Marson (a Curiosity felvétele) Forrás: NASA
Vízcseppek a Marson?
A vízcseppnek tűnő alakzatok valójában a marsi Kopernikusz-kráter olivinben gazdag homokdűnéi. Hasonló dűnéket a Földön azért nem láthatunk, mert az olivin a víz hatására gyorsan mállik, iddingsitté alakul, és elveszti kék színét. Így hát, ahol ezeket a szép, kék „cseppeket” látjuk, biztosak lehetünk benne, hogy réges-rég nem volt jelen folyékony víz.
Forrás: NASA/JPL/UNIVERSITY OF ARIZONA
Gombák a Marson
A közelmúltban egy olyan szakcikk okozott kisebb vihart, ami nem kevesebbet állított, mint hogy gombák és zuzmószerű organizmusok vannak a Marson. Ezt a feltevést a szerzők fotókkal is igyekeztek alátámasztani.
Forrás: NASA
A NASA természetesen azonnal cáfolta a vad felvetést, az űrügynökség szakértői szerint valójában „áfonyákat” látunk a bolygó felszínén.
Ezek az áfonyák persze nem a jól ismert gyümölcs marsi megfelelői, hanem egészen fura alakú, hematitből (vörösvasércből) álló kőzetek, amik vizes közegben jöttek létre, majd eróziós folyamatok révén kerültek felszínre.
Megtalálták az első közvetlen bizonyítékot arra, hogy egy új bolygó születik – vélik a csillagászok. – A Földtől 520 fényévnyire található AB Aurigae fiatal csillag körül sűrű por és gázkorong kavarog.
Az Európai Déli Megfigyelő Intézet Chilében található nagyméretű VLT teleszkópjával a kutatók spirálszerkezetet figyeltek meg, közepén egy csavarszerű képződménnyel, ami a kutatók szerint azt jelentheti, hogy éppen egy új világ formálódik.
A kutatást vezető dr Anthony Boccaletti azt mondta , hogy eddig exobolygók ezreit azonosították, de nem tudtak sokat a keletkezésükről.
Nagyon fiatal rendszereket kell megfigyelnünk, hogy meglássuk azt a pillanatot, amikor a a bolygó létrejön.
A csillagászoknak eddig nem sikerült tiszta felvételeket készíteni az ilyen jelenségekről, hogy tanulmányozhassák őket. Most a kutatók lelkesedése azért ekkora, mert sikerült képet kapni a „lenyűgöző porspirálról” – ahogy a szerzők hivatkoznak rá.
Emmanuel Di Folco, a franciaországi Bordeaux Asztrofizikai Laboratórium munkatársa és a tanulmány egyik szerzője a gravitációs hatás hullámszerű okozott a korongban, amit nagyjából úgy kell elképzelni, mint mikor egy tavon hullámot kelt egy csónak a vízen. Mivel az új bolygó az AB Aurigae körül forog, a hullám környező gázt és port spirálkarrá alakítja. A spirál középpontja közelében található nagyon élénk sárga régió, a csavarás, körülbelül ugyanolyan távolságra van a csillagtól, mint a Neptunusz a naptól. Ez a csavarodás egyes elméletek szerint a bolygóképződés során jelenik meg.
Az AB Aurigae-ről néhány évvel ezelőtt már készült felvétel, és már azok is arra utalták, hogy éppen egy új bolygó keletkezhet. Most a SPHERE műszer a belső korong kicsiny porrészecskéi által kibocsátott és visszavert halványabb fényt is láthatóvá tette, é ezen már felfedezhető a „csavar” is.
Ez két spirált köt össze, melyek egyike a bolygó pályájától befelé, a másik pedig kifelé tekeredik, és éppen a bolygó pillanatnyi helyén találkoznak. A korong gáz- és poranyaga e sávok mentén hullik a keletkező bolygóra, ami így növekszik
– mondta Anne Dutrey, a tudományos közlemény társszerzője.
[type] => post
[excerpt] => Megtalálták az első közvetlen bizonyítékot arra, hogy egy új bolygó születik – vélik a csillagászok. – A Földtől 520 fényévnyire található AB Aurigae fiatal csillag körül sűrű por és gázkorong kavarog.
[autID] => 5
[date] => Array
(
[created] => 1590088920
[modified] => 1590023235
)
[title] => Soha nem látott esemény: új bolygó keletkezésének lehetnek tanúi a kutatók
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=15609&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 15609
)
[aut] => gygabriella
[lang] => hu
[image_id] => 15610
[image] => Array
(
[id] => 15610
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/bolygo-keletkezes.jpg
[original_lng] => 170101
[original_w] => 1390
[original_h] => 712
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/bolygo-keletkezes-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/bolygo-keletkezes-300x154.jpg
[width] => 300
[height] => 154
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/bolygo-keletkezes-768x393.jpg
[width] => 768
[height] => 393
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/bolygo-keletkezes-1024x525.jpg
[width] => 1024
[height] => 525
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/bolygo-keletkezes.jpg
[width] => 1390
[height] => 712
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/bolygo-keletkezes.jpg
[width] => 1390
[height] => 712
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/bolygo-keletkezes.jpg
[width] => 1390
[height] => 712
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1590012436:5
[_thumbnail_id] => 15610
[_edit_last] => 5
[translation_required] => 1
[views_count] => 5388
[_oembed_4e06febf87290988346ebd9b464f5e3b] =>
[_oembed_time_4e06febf87290988346ebd9b464f5e3b] => 1590012417
[translation_required_done] => 1
[_oembed_c6a6977a3746f053ec0bcca946fabf9b] =>
[_oembed_time_c6a6977a3746f053ec0bcca946fabf9b] => 1597707278
[_oembed_d57831b3be1a0e3454aa20b73f25ed52] =>
[_oembed_time_d57831b3be1a0e3454aa20b73f25ed52] => 1619685811
[_oembed_f91b0db48a31b737d937e90c9479d868] =>
