Beregszászban is megemlékeztek az ’56-os hősökről

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek a Beregszász és környékén élő magyarok a Vérke-parti város vasútállomásánál található emlékműnél október 23-án.

A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF), a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), valamint Magyarország ungvári és beregszászi külképviseletei minden évben megemlékezéssel méltatják az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóját.

A rendezvény elején Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán című verse hangzott el Pivnyeva Nikolett, a Rákóczi-főiskola Filológia Tanszékének magyar szakos hallgatója tolmácsolásában, melyet követően Csernicskó István, a II. RF KMF rektora mondott beszédet. „1956. október 23-án egyszerű emberek, olyan egyszerű emberek, mint amilyenek mi itt vagyunk, úgy döntöttek, hogy fellázadnak a zsarnokság ellen. Nem akartak ők történelmet írni, eszükbe sem jutott ilyesmi. Végül azonban a magyar történelem, sőt a világtörténelem arany oldalaira került a nevük” – elevenítette fel a rektor. „A harc csak néhány napig tartott, és vérbe fojtották a forradalmat, de a reményt, hogy legyőzhető a zsarnokság, s a remény, hogy elérhető a szabadság, az velük maradt, és éltető módon táplálta azt a törekvést, amely évtizedekkel később ugyan, de mégiscsak elhozta a szabadságot. Azokra az emberekre emlékezünk most, akik bátrak voltak, és bátrak voltak nemcsak gondolni a szabadságra, hanem tenni is érte” – hangsúlyozta Csernicskó István.

„Az ’56-os hősök nem különböztek azoktól, akik itt vannak. Volt egy pillanat, volt egy helyzet, és ebben a helyzetben maguk fölé tudtak magasodni, emberből nem mindennapi emberré tudtak válni, és vállalták azokat a feladatokat, amelyekről előző nap még nem gondolták, hogy megtalálják őket” – emelte ki felszólalásában felidézve a 67 évvel ezelőtt történt budapesti eseményeket Szakolczai Attila, az 1956-os Intézet és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tudományos munkatársa, reflektálva arra a korábbi kijelentésére, mely szerint nincs emlékezésre méltó történelmi esemény anélkül, hogy az adott közösség abban a pillanatban ne tudna túllépni és felülemelkedni saját magán. „1956-nak az egyik különlegessége, hogy bármikor és bárhol valamilyen feladat felmerült, akkor annak azonnal akadt gazdája, aki mindenféle előképzettség és hozzáértés nélkül tökéletesen megoldotta az adott feladatot. Én ezekre a névtelen hősökre szeretnék itt emlékezni, s azt szeretném kérni, hogy rájuk is emlékezzenek azok, akik október 23-ra emlékeznek” – fűzte hozzá az 1956-os forradalom és szabadságharc történetét taglaló számos publikáció és könyv szerzője.

Ezután a jelenlévők Pintér Béla ’56 él! című dalát hallhatták Pivnyeva Nikolett és Nagy István előadásában, majd Pallagi Marianna, a PCS igazgatója osztotta meg gondolatait. Elmondta, minden évben azért gyűlnek itt össze, hogy fejet hajtsanak a bátrak emléke előtt, akik tetteiből erőt lehet meríteni a mindennapok nehézségeinek leküzdéséhez. „A sors úgy hozta, hogy 2022. február 24-ét követően ezek a nehézségek embert próbálóbbak, mint amire számítottunk vagy valaha is számíthattunk volna. Ahogyan az ’56-osoknak akkor, most nekünk is bátorságra van szükségünk. Talán saját magunkat is megleptük a háború kitörését követően azzal, hogy mekkora lelkierővel rendelkezünk. Bátorságukról tettek és tesznek tanúbizonyságot az itthon maradt asszonyok, a feleségek és az édesanyák, akik összetartják a családot, és akik zokszó nélkül végzik el a férfiak feladatait is. Bátorságukról tesznek tanúbizonyságot minden pillanatban – nemzetiségtől függetlenül – a fronton harcolók. Hiszem azt, hogy bátorságra van szükség az újrakezdéshez is” – fogalmazott.

Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke felidézte: „Szomorú sors várt Kelet- és Közép-Európa népeire a II. világháború után, hiszen hamar egyértelművé vált, hogy szovjet típusú berendezkedés fog következni, és az egyedüli, mindenható ideológia csak a kommunista ideológia lehet. Néhány év után azonban a magyar nép nem tudta tovább bírni az elnyomást és a kegyetlenséget. Egyel nem számoltak az elnyomók: a magyar nép szabadságszeretetével. Petőfi tüze – bár elmúlt addigra több mint száz év – mindig lobog a magyarok szívében, amikor a szabadság kivívásáról és megtartásáról van szó” – szögezte le Sin József, hozzátéve: „A szabadságharcot vérbe fojtották, ugyanakkor az emberekben a hit, hogy ez az elnyomás tűrhetetlen, megmaradt, és 33 év múlva a magyar nép újra saját kezébe vette sorsát, megkapta az áhított szabadságot, a függetlenséget és mindent, ami ezzel jár, természetesen a felelősséget is. Örömmel látjuk, hogy a magyar kormány ezt a felelősséget felvállalta, s továbbra is kiáll a függetlenség és a szabadságharc eszméje mellett. ’56 és ’89 egyértelműen bebizonyította, hogy a magyar nép egységes nemzetet alkot.”

A rendezvény végén a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit a 2016 novemberében a bátrak tiszteletére emelt emlékmű elé.

(CsA/Kárpátalja hetilap)