Az ’56-os hősökre emlékeztek a munkácsi magyarok

Megható műsorral emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 67. évfordulójáról a munkácsi magyarok október 23-án.

A Munkácsy Mihály Magyar Ház dísztermében összegyűlt emlékezőket elsőként Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul köszöntötte, aki kiemelte: ’56 hőseinek akaratereje és kitartása a jövőben is példaként álljon a számos megpróbáltatáson keresztülment munkácsi magyarok előtt, akik kiállva igazuk mellett eddig is azt bizonyították, hogy méltó utódai bátor őseiknek. A diplomata arról biztosította a jelenlévőket, hogy Magyarország Kormánya, ahogyan tette eddig, úgy a továbbiakban is támogatja a kárpátaljai magyarságot, beleértve a diákokat is. Reflektálva a II. Rákóczi Ferenc Középiskola körül folyamatosan gyűrűző botrányra, a konzul a jelen lévő pedagógusokhoz és tanulókhoz szólva hangsúlyozta: „Maradjatok és küzdjetek tovább, sok erőt kívánok ehhez!”

Ezután Pfeifer Anita, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere a színpadra szólította a Munkácsi Szent István Líceum és a II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulóit. A diákok emlékműsora felelevenítette az 1956. október 23-ai pesti eseményeket, amikor az elkeseredés és a szabadságvágy forradalomhoz, szabadságharchoz vezetett a világ érdeklődésének középpontjába emelve az Európa szívében található, alig tízmilliós országot. A 67 évvel ezelőtti magyar forradalom és szabadságharc alatt a rádiókban legtöbbször felcsendülő zenemű, Beethoven Egmont-nyitányának hangjaival kísért összeállítás hűen felidézte az akkori hangulatot, melyet a munkácsi diákok a pesti naplóírók őszinte gondolatainak kreatív közvetítésével egészítettek ki, rámutatva, hogy az 1956-os magyar forradalom az első szembeszállás volt a kommunista diktatúrával, a szovjet birodalmi törekvésekkel; szembeállította a totális pártállammal a demokratikus parlamentarizmust, az emberi kiszolgáltatottsággal a szabadságjogokat, a nemzeti elnyomással a nemzeti önrendelkezést – így vált a magyar a függetlenségért és a szabadságért küzdő népek példájává.

Az előadást követően Popovics Béla helytörténész osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel, hangsúlyozva az 1956-os események egyik meghatározó üzenetét, mely szerint a megmaradásért és a szabadságért küzdeni kell. „Madách jutott eszembe. Az ember tragédiájában Ádám fogalmazza meg az élet értelmét, amikor kimondja, hogy az élet célja a küzdés maga” – emelte ki, tovább magyarázva: „Hogy megfogalmazzuk magunkban azokat a dolgokat, amelyek fontosak, és amelyek nélkül nem tudunk élni, emellett lássuk a jelen pillanatnak az örömét és a nehézségét. S ha ezt a jelent felfedezzük magunknak, akkor merjünk ezért tenni őszintén, tiszta szívvel, lelkesedve, viszonzást nem várva tenni a dolgunkat, mert ez a lényeg.”

„Szabadság, élet nem jár, csak azoknak, kiknek naponta kell kivívniuk” – idézte Popovics Béla Goethe Faustjából, hozzátéve: „Tulajdonképpen az életünk erről szól. Ha megnézem a magyarságnak az elmúlt ezer évét, mindig kellett tennünk valamit azért, hogy most magyarul beszéljünk. És ha a jelent megnézem, ugyanúgy küzdenünk kell az iskoláinkért, tiszta szívvel, lelkesedve, kitartóan, egymás kezét megfogva, erősítve a közösségeinket is. S az Isten tenyerébe helyezve az egészet, belőle merítkezve, egymásba erőt öntve biztos vagyok benne, hogy a céljainkat el tudjuk érni. Ezek a dolgok azok, amelyek aktuálissá teszik ’56-ot” – szögezte le a helytörténész.

(CsA/Kárpátalja hetilap)