Az MCC Beregszászi Képzési Központjában is bemutatták Beregszászi Anikó és Dudics Lakatos Katalin közös monográfiáját

November 8-án a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjában mutatták be Beregszászi Anikó és Dudics Lakatos Katalin, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológia Tanszékének oktatói Huszonkettő. A kárpátaljai magyar anyanyelvi nevelés 22 évének története című monográfiáját.

Új helyszínen, egy impozáns és tágas termekkel rendelkező épületben kezdte meg szeptemberben az új tanévet az MCC Beregszászi Képzési Központja, melynek programjai egyre jobban felkeltik a helyiek érdeklődését, és nagy népszerűségnek örvendenek a kárpátaljai fiatalok körében. A számos kurzus és tehetséggondozó foglalkozás mellett a Központban kéthetente különböző szakemberek tartanak aktuális témákat érintő előadásokat, workshopokat vagy éppen könyvbemutatót. Október 27-én Kálnoky Boris, az MCC Média Iskola vezetője látogatott el Beregszászba, hogy a vidékünkön is bemutassa az Őseim földje – A Kálnoky család története című legújabb könyvét. A székely apa és sziléziai anya fiaként 1961-ben Németországban született Boris életútja és könyve hamar megérintette a jelenlévőket, hiszen az üzenet, mely szerint járjunk bármerre a világon, a hazatérés és a gyökerekhez való ragaszkodás meghatározó jelentőséggel bír – ezt pedig megannyi kárpátaljai magyar érzi át napjainkban is.

A nagy sikerű könyvbemutató után ezúttal két kárpátaljai szakember idén januárban megjelent könyvét ismerhették meg az érdeklődők. A rendezvény kezdetén Dobsa Beáta, az MCC Beregszászi Képzési Központjának vezetője köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy bár az időjárásra az igazi őszi hangulat jellemző, ezzel az alkalommal sikerül egy kis napfényt csempészni a mindennapokba, hiszen egy „nagyon érdekes, tartalmas és hasznos könyvvel gazdagodhatott a kárpátaljai közösség”. Dobsa Beáta hozzátette, bízik abban, hogy az este folyamán nemcsak mint diákok, szülők vagy tanárok, hanem mint kárpátaljai magyar emberek is fontos tudásanyaggal gazdagodnak.

A kötet a kárpátaljai magyar anyanyelvi nevelés elmúlt huszonkét évének főbb irányvonalait, változásait és eredményeit mutatja be, emellett összegzi a helyi magyar oktatástervezés anyanyelvoktatási koncepcióját, módszereit, azok eredményességét, valamint az oktatás szereplőinek nyelvi attitűdjeit. Maga a cím – Huszonkettő – is érdekes: mint kiderült, szándékosan áll egyetlen szóból, ugyanakkor kicsit drámai hatást is kelt, hiszen 2022 egy olyan év volt, amikor minden megváltozott. „A háború kitörése után az ember végiggondolta azt, hogy mivel foglalkozhat a jövőben. Ennek a gondolatnak a mentén állítottuk össze az elmúlt két évtized kutatási eredményeit a nyelvi tervezés, a nyelvi attitűd és az anyanyelvoktatás módszertani megújításának és eredményeinek összefoglalója ez a kötet” – mondta Dudics Lakatos Katalin.

„A kárpátaljai magyar közösségnek története során ritkán volt alkalma az élet napfényes oldalán sütkéreznie. A magyar nyelvű iskolahálózat kiépítése volt az egyik olyan kapaszkodó, ami a megmaradást, a nyelv és a kultúra megőrzését volt hivatott segíteni a régióban. A magyar közösség Ukrajnában már a háború kitörése előtt is nehéz oktatáspolitikai körülmények között volt kénytelen megharcolni a napi politikai és egyéb harcait ezen oktatási hálózat megtartásáért. A ritka napfényes pillanatok közé tartoznak az elmúlt 22 évből a 2000-es évek óta az anyanyelv oktatásának megújításáért tett erőfeszítések. Annak a felismerése, hogy nagyon nem mindegy, hogy az iskolai anyanyelvoktatás tartalmában mi VAN és mi NINCS, mi AZ, ami hasznosítható tudást közvetít(het) és a magyar nyelv megmaradásához és presztízsének emeléséhez hozzájárul(hat) a régióban” – áll a kiadvány előszavában.

„A könyvben az elmúlt 22 év hullámhegyeit és hullámvölgyeit írtuk körül, azokat a dolgokat, amelyek a kárpátaljai magyar anyanyelvi oktatásban történtek” – fogalmazott Beregszászi Anikó, aki kifejtette a hozzáadó (additív) szemléletű anyanyelvoktatás kidolgozásának jelentőségét, mellyel egy időben megindult az ehhez kapcsolódó új magyar nyelvtankönyvek kiadása is. „Ezeket eljuttattuk az iskolákba, és volt olyan időszak – ez a 2010-es évekre ért be –, amikor Magyarországon és az összes határon túli régióban minket tanítottak, mi voltunk a példa, minket hoztak fel, hogy így is lehet csinálni” – konstatálta egy „hullámhegyre” reflektálva a szerző.

A Rákóczi-főiskola Filológia Tanszékén és a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontban az elmúlt két évtizedben köztudottan olyan nyelvészeti alapkutatások folynak, amelyek eredményei az ukrajnai, a magyarországi, valamint a nemzetközi tudományos közéletben elismertek. Cél az anyanyelvdomináns kétnyelvűség kialakítása, ami az anyanyelv mellett az államnyelv és egy idegen nyelv ismeretét jelenti.

„Ha a könyv hasznosságát kellene megfogalmazni, akkor úgy gondolom – vagy remélem –, az abban rejlik, hogy úgy segít alakítani a tantárgy-pedagógiai szemléletet – vagy ahogyan itt, Kárpátalján mondják a módszertani szemléletet –, mindenkiét, aki tényező az oktatásban, a tanulótól a magyar szakos hallgatón át a magyartanárig vagy a tudósig, hogy az elmúlt huszonkét évnek a kárpátaljai magyar közösségről szóló tudományos eredményeit szintetizálja, és olyan utat próbál javasolni az anyanyelvi nevelésben, amely egybeesik a közösség hosszú távú céljaival: a nyelvnek, a kultúrának a megőrzése, az anyanyelv minél több színtéren való használatának a megalapozása” – hangsúlyozta Beregszászi Anikó, hozzátéve: egy dolga van a magyartanárnak az iskolában: az anyanyelvi otthonosságérzet kialakítása, ami annyit tesz, hogy a beszélő tudjon, akarjon és lehetősége is legyen az anyanyelvét használni minél több helyzetben, minél több színtéren, és ehhez minél pozitívabb attitűd, az adott nyelvnek minél nagyobb presztízse tartozzon az adott beszélő kompetenciájába.

A kiadvány elektronikus formában elérhető a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola honlapján, míg a nyomtatott verzióba az főiskola, valamint az MCC beregszászi központjának könyvtárában lapozhatnak bele.

(CsA/Kárpátalja hetilap)