Koszorúzással emlékeztek a Rákóczi-szabadságharc kezdetére

Május 21-én, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet (PCS) csendes koszorúzást tartott Mezőváriban és Beregszászban, a Rákóczi-szabadságharc kezdetét jelképező zászlóbontás egykori helyszínein.

A mezővári református templom falán lévő Rákóczi-emléktáblánál Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Sin József, a Szövetség alelnöke ünnepi beszédében felidézte a XVIII. századi eseményeket: „Rákóczi zászlókat küldött Magyarországra, és május 6-án a brezáni kiáltványban harcra szólította az ország minden nemes és nemtelen lakosát »a haza örökös megmaradásáért«.

Zászlót bontottak Beregszászban és Váriban is. A küzdelmet a magyar nép szabadságának megsértésével, a föld népe elnyomásával indokolták és a kedvező külpolitikai helyzettel is. A tiszahátiak megkezdték a küzdelmet, melyben a fordulatot a július 14-i, tiszabecsi kuruc győzelem hozta. […] Soha nem látott összefogás, egyetértés jött létre a nemesség és a jobbágyság között. Együttműködés és összefogás volt a magyarok és a felvidéki ruszinok között is, kiket Rákóczi a „leghűségesebb népének” nevezett” – emlékeztetett Sin József.

A korabeli kuruc viseletbe öltözött főiskolai hallgatók közül egy fiatalember felolvasta Rákóczi brezáni kiáltványát, majd újra kibontották és meglengették a Nagyságos Fejedelem zászlaját. Zán Fábián Sándor református püspök imádkozott nehéz sorsú népünkért, végül Holozsi Imre, a Tulipán Tanoda és a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti iskola tanára kurucnótákat játszott tárogatón, közben a jelenlévők, helybéliek, magyar szervezetek képviselői és Magyarország külképviseleteinek munkatársai elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait.

A megemlékezés Beregszászban folytatódott Esze Tamás szobránál, ahol a város polgármestere és vezetői, magyar diplomaták, a KMKSZ tisztségviselői, a főiskola vezetői, tanárai és diákjai jelentek meg a koszorúzáson, ahol ugyancsak felolvasták a korabeli viseletben lévő főiskolai diákok Rákóczi és Bercsényi brezáni kiáltványát és meglengették a zászlót, akárcsak 321 évvel ezelőtt ugyanazon a helyen. Molnár Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet képviseletében köszöntötte a jelenlévőket, felidézve az 1703-as eseményeket. Végül a megjelentek megkoszorúzták Esze Tamás szobrát. Holozsi Imre itt is kuruc nótákat játszott tárogatón, ám ezúttal a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének diákjai énekelték is azokat.

Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke a megemlékezést követően a sajtónak elmondta: „A gyökereket meg kell őrizni, mert a gyökerek tartanak meg bennünket ezen a területen. A kárpátaljai nép legmélyebb gyökere talán a Rákóczi-kor, amely erre a vidékre volt leginkább hatással. Az akkori események az itt élő népeket egységbe tudta kovácsolni, e zászló mögé, amit itt most kibontottak. Egykor felsorakoztak a magyarokon kívül a ruszinok, a románok és szlovákok is. Az akkori kor üzenetét mindenki számára tovább kellene adni, hogy a fiatalok a kuruc hagyományt – ami közös múltunk, összetartó erőnk – tovább vigyék, mert ezzel az itt élő népek békéjét tudnánk megőrizni…” – fogalmazott Orosz Ildikó.

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)