Csendes megemlékezés Beregszászban az aradi vértanúk tiszteletére

Idén is csendes koszorúzásokkal emlékezett a kárpátaljai magyarság az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett vértanúkra október 6-án. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Alapszervezete az aradi vértanúk emléknapján báró Perényi Zsigmond egykori szülőházánál, a beregardói Perényi Kultúrkúria udvarán helyezte el az emlékezés koszorúit.

„Olyan emberekre emlékezünk, akik – mint tudjuk – az életüket áldozták azért, hogy a magyarság utánuk is évszázadokig talpon maradjon” – mondta a megemlékezés kezdetén Hnatik-Riskó Márta, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum magyarnyelv- és irodalomtanára, majd a jelenlévők közösen énekelték el a magyarok nemzeti imáját, a Himnuszt.

Nehéz időszak ez az ország és a kárpátaljai magyarság számára is, de annak ellenére, hogy egyes hírek szerint alig maradt magyar a vidéken, a kárpátaljai magyar közösség kitart és őrzi őseinek hagyatékát – fogalmazott beszédében Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke, majd felidézte az 1990-es évek elejét, amikor sokan azt hangoztatták, hogy a magyarok elhagyják Kárpátalját, ehelyett ők gimnáziumokat, líceumokat, főiskolát alapítottak, vagy 1944–1945-ben, amikor Európa más részein már a háború lezárását ünnepelték, akkor Kárpátaljáról magyar nemzetiségű férfiak ezreit hurcolták el szovjet munkatáborokba. „Ma azonban azért gyűltünk össze, hogy azokról emlékezzünk meg, akik 175 évvel ezelőtt, 1849-ben bizonyították a haza iránti szeretetüket. Akkor is nehéz időszak volt, […] azonban akkor is voltak olyanok, akik kiálltak elveik mellett, vállalták azt, amiért harcoltak, és vállalták ennek következményeit. Ilyen volt földink is, báró Perényi Zsigmond, akinek a szülőháza mellett állunk most” – jegyezte meg Molnár D. István, kifejezve meggyőződését, mely szerint az ősök cselekedetei meghatározzák a további generációk jellemét, és „mi, kárpátaljai magyarok a szülőföld iránti ragaszkodást, a kitartást és az Istenbe vetett feltétel nélküli bizalmat örököltük, s mindennek köszönhetően ezt a nehéz időszakot is túléljük”.

A magyar kormány 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át, arra emlékezve, hogy 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc 13 honvéd főtisztjét, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét – emlékeztett a szomorú eseményekre felszólalásában Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője. „Nem kétséges, hogy az aradi vértanúk a magyar és az egyetemes történelem kiemelkedő hősei. Megemlékezéskor pedig az a szokás, hogy felidézzük dicső elődeinket, akiknek hősi tetteiből mára is érvényes tanulságokat próbáljunk levonni: nekünk az a dolgunk, hogy nyelvünket, kultúránkat, szokásainkat itt, Kárpátalján fenntartsuk” – emelte ki a diplomata.

Az esemény hangulatát emelte a Beregardói Református Nőszövetség Fring Erzsébet vezette kórusának szolgálata, akik az alkalomhoz illő dalokat énekeltek, valamint Mandzák Rebeka, a Kárpátaljai Magyar Líceum diákjának szavalata, aki a továbbiakban Huszár Noémivel, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum tanulójával közösen  felidézte a szabadságharc leverését követő eseményeket, elhangzott a tizenhárom aradi vértanú és a szintén október 6-án kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnök neve, valamint információk báró Perényi Zsigmondról, akit 1848 májusában a felelős magyar kormány a Felsőház másodelnökévé nevezett ki, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lett. Perényi Zsigmond báró is aláírta az 1849. április 14-én Debrecenben kihirdetett trónfosztási nyilatkozatot. Hűségesen támogatta a magyar kormányt, követte Debrecenből Szegedre, Aradra. Kossuth Lajos kinevezte őt a Hétszemélyes Tábla elnökévé. A fegyverletétel után letartóztatták. Haditörvényszék elé állították és kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet 1849. október 24-én hajtották végre Aradon. Nagyszőlősön, a Perényi család ugocsai birtokainak székhelyén máig őrzik a báró emlékét, a beregardóiak pedig itt, a szülőházán látható emléktábla előtt emlékeznek évről évre a magyar szabadságharc vértanúira.

„Olyan időket élünk, amikor át kell menteni az értékeinket, az emlékeinket, a magyarságunkat egy nagyon viharos időn. Azért tartom fontosnak, hogy ilyen szűk körben is megemlékeztünk, mert éppen végignéztem az egykori tanítványaimon, s van, ahol négy generáció egy családból itt volt ezen a megemlékezésen – és ez jelent valamint. Akarom hinni, hogy annak is szerepe van ebben, hogy minden év októberében összegyűlik ez a kis közösség itt, a Perényi-táblánál” – fogalmazott tudósítónknak az emlékezés jelentőségét hangsúlyozva Hnatik-Riskó Márta, így folytatva: „Ilyenkor érzi át az ember, hogy mennyire szoros kapcsolatban van a múlt, a jelen és a jövendő. Egy nagyon gazdag és értékes múlt van mögöttünk, valóban olyan alakjaival a történelemnek, akik tudták, hogy az életüket kell adni, de valahol mindegyikükben az aradi vértanúk közül ott volt a gondolat, hogy mennyire kicsi az ő áldozata Krisztuséhoz képest, a magyarság érdekéhez képest. Ezt itt meghallgatják ezek a pici gyerekek és a felnőttek, hazaviszik, és ott lesz valahol. Ez kell ahhoz, hogy a jövőben is legyünk: emlékezzünk a nagyjainkra, cselekedjünk a jelenben valamit az érdekükben, az emlékükre, szorítsuk össze a fogunkat és gondoljuk azt, hogy a mi keresztünk nehéz, de a Krisztusé sokkal nehezebb volt, s akkor lesz jövőnk” – tette hozzá.

A megemlékezést Balázs Antal, a Beregardói Református Egyházközség lelkipásztora Isten igéjével zárta, majd a beregszászi magyar intézmények és szervezetek képviselői elhelyezték a tisztelet és az emlékezés koszorúit a kúria falán található báró Perényi Zsigmond-emléktábla alá.

(CsA/Kárpátalja hetilap)