Megemlékezések Tiszaújlakon és a Rákóczi-forrásnál a szabadságharc első győztes csatájának évfordulóján

Idén is méltó módon emlékeztek meg Tiszaújlakon és Égermezőn a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájáról. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében megtartott rendezvényeken a résztvevők nemcsak a történelmi múltra hajtottak fejet, hanem kifejezték nemzeti összetartozásukat és a jövőbe vetett hitüket is. A megemlékezések központi gondolata II. Rákóczi Ferenc időtálló jelmondata volt: „Istennel a hazáért és a szabadságért” – egy üzenet, amely ma is útmutatóként szolgál a kárpátaljai magyarság számára a mindennapok küzdelmei közepette.

Tiszaújlakon, a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának helyszínén az esemény az egykori sóház falán elhelyezett Esze Tamás-emléktáblánál kezdődött. Itt Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke emlékeztetett arra a vakmerő kuruc tettre, amikor a szabadságharc első hadi cselekményeként elfoglalták a sóházat.

A koszorúzást követően a résztvevők a község határában található turulmadaras emlékműhöz vonultak. Ünnepi beszédében Cseh Áron, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja Rákóczi szavait idézte: „Minden cselekedetem célja kizárólag a szabadság szeretete volt…”. Hangsúlyozta, hogy a turulmadár nemcsak a haza védelmének ősi jelképe, hanem Kárpátalján a népek együttélésének szimbóluma is, hiszen a népemlékezet szerint szárnyait a ruszin nemzet fölé is kiterjeszti. Külön kiemelte a kárpátaljai magyarok helytállását a jelenlegi nehéz körülmények között, és arról biztosított, hogy Magyarország továbbra is támogatja őket gazdaságilag és erkölcsileg egyaránt.

A megemlékezés során Holozsai Imre tárogatón adta elő a Rákóczi imája című művet.

Sin József, a KMKSZ alelnöke és Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke beszédében történelmi áttekintést nyújtott a szabadságharc előzményeiről, kiemelve II. Rákóczi Ferenc meghatározó szerepét. Elmondta, hogy a tiszabecsi győzelem jelentősen befolyásolta a nemesség hozzáállását és reményt adott a szabadságharc sikeréhez. Bár a szatmári békét a fejedelem tudta és akarata ellenére kötötték meg, mégis egyértelművé tette a Habsburgok számára, hogy a magyarokkal számolni kell. Rákóczi szellemi öröksége, erkölcsi nagysága ma is iránytűként szolgál nemcsak Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében.

A Turul-emlékmű megkoszorúzása előtt a nagypaládi Szatmár Énekegyüttes kuruckori énekekből álló csokorral idézte meg a kor hangulatát.

A történelmi esemény méltatása Égermezőn (Vilsani) folytatódott, a Rákóczi-forrásnál elhelyezett emléktáblánál. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke kiemelte, hogy ez a helyszín mára központi jelentőségűvé vált a rendezvények sorában, és bízik benne, hogy ez a jövőben állandó hagyománnyá válik. Elmondása szerint „Őseink kardja, hite és bölcsessége nélkül ma nem lennénk itt”.

Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja ünnepi beszédében arra buzdított, hogy a szabadságharc ne csupán történelmi emlék legyen számunkra, hanem olyan erkölcsi iránytű, amely bátorságot, összefogást és hitet ad a jövőre nézve. Szavait Vörösmarty Mihály gondolataival zárta: „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék. A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.”

Végezetül Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke és Munkácsi Középszintű Szervezetének elnöke szólt a jelenlévőkhöz, rámutatva: a magyar nemzet egész története arról szól, hogyan küzdöttünk a birodalmakkal való szembenállásban, és hogy kis nemzetként csak kitartással és hittel maradhatunk meg. Hangsúlyozta: nem könnyű sors ez, de „konok kitartással és transzcendens derűvel” tovább kell viselnünk.

A napot a megemlékezés koszorúinak elhelyezése zárta, melyek az emlékezés, a tisztelet és a nemzeti összetartozás szimbólumaivá váltak.

DA