Központi tanévnyitót tartottak a magyar iskolák számára Munkácson

Szeptember 6-án a munkácsi Szent Márton Székesegyház adott otthont a magyar iskolák központi tanévnyitó ünnepségének, amelyet a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) szervezett. Az esemény célja ezúttal is a tanév kezdetének méltó megünneplése, valamint a magyar nyelvű oktatás iránti elkötelezettség hangsúlyozása volt.

A rendezvényt igeliturgiával nyitották meg, melyet Pogány István, a Munkácsi Szent Márton Egyházközség plébánosa celebrált. Az igeliturgián Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke és Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke mondtak igei köszöntőt. A szertartáson a Munkácsi Szent Márton Plébánia gyermekkórusa és az iskola diákjai szolgáltak énekkel.

Pogány István plébános üzenetében arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyerekeknek nemcsak tudásra, hanem figyelemre, türelemre és szeretetre is szükségük van – különösen azoknak, akik otthon nem kapják meg ezt a harmóniát a családi nehézségek miatt. Hozzátette, hogy nemcsak a gyermekek, hanem a szülők és maguk a pedagógusok is igénylik a szeretetet. Mint mondta, a szeretet az élet alapja, olyan, mint az üzemanyag a jármű számára: nélküle nem tudunk működni.

Zán Fábián Sándor püspök arra biztatta a pedagógusokat, hogy minden erejükkel támogassák a gyermekeket mind a tanulásban, mind a nevelésben. Hangsúlyozta, hogy a diákok példaként tekintenek tanáraikra, ezért fontos, hogy az iskola minden dolgozója felelősen és lelkiismeretesen végezze a munkáját. Arra kérte a pedagógusokat és a diákokat egyaránt, hogy ragadják meg a lehetőségeket: a tanár igyekezzen tanítani, a diák pedig tanulni, mert így lehet a legtöbbet kihozni az iskolai közösségből.

Demkó Ferenc püspöki helynök szavaiban példaként Jézus engedelmességét és önfeláldozó szeretetét említette, amely az emberiség jövőjét formálta. Kiemelte: a pedagógusok és a lelkipásztorok kezében is a jövő alakítása van, hiszen hivatásuknál fogva közvetítik és továbbadják ezt az örökséget a következő nemzedéknek.

A hivatalos megnyitó elején Pfeifer Anita és Sztankovics Anna-Mária, a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanárai köszöntötték a pedagógusokat és vendégeket, kiemelve a tanévkezdés jelentőségét. „A mai napon a KMPSZ közössége is együtt hallja meg a képzeletbeli csengőszót, amely nemcsak az osztálytermekbe hív, hanem ide, a székesegyház szívébe. A tanévkezdés egyszerre remény és felelősség” ‒ hangzott el.

Az ünnepség hivatalos részét a Himnusz közös eléneklésével kezdték, majd köszöntötték a számos meghívott vendéget. A jelenlévők között volt Maruzsa Zoltán, Magyarország Belügyminisztériumának köznevelésért felelős államtitkára, Ferenc Viktória európa parlamenti képviselő, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, valamint a kárpátaljai önkormányzati, egyházi, oktatási és civil szervezetek számos képviselője.

A vendégek köszöntését követően Schink István, a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatója és a KMPSZ alelnöke a munkácsi magyar oktatás több mint másfél évszázados történetét idézte fel, és kiemelte, hogy „ez a történet nem csupán egy iskola krónikája, hanem a munkácsi magyarság kitartásának és megújulni kész szellemének hű tükörképe is”. Felhívta a figyelmet arra, hogy a közösség mindig képes volt újrakezdeni és megőrizni anyanyelvű iskoláit, még akkor is, amikor politikai hatalmak elnyomni próbálták. Szavai szerint napjainkban is „a magyarság és a magyar oktatás helyzetét folyamatosan próbálják nehezíteni és elnyomni”, ám a szülők, pedagógusok és diákok összefogása reményt ad. Beszédét így zárta: „Hisszük, hogy sosem fog megszűnni Munkácson és Kárpátalján a magyar nyelvű oktatás, amihez kérjük a jó Isten segítségét és áldását.”

Ezt követően a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola első osztályos diákjainak rövid műsorára került sor, majd a történelmi egyházak képviselői áldást kértek rájuk és pedagógusaikra. A tanulók számára a Pedagógusszövetség idén is ajándékot készített, amelyeket Ferenc Viktória képviselő asszony és Schink István alelnök adott át.

Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke beszédében egyszerre adott számvetést a Pedagógusszövetség munkájáról és üzent a közösségnek a háborús évek súlya alatt. Hangsúlyozta, hogy bár „immár negyedik éve, hogy háborúban kezdjük a tanévet”, a kárpátaljai magyar iskolák többsége „többé-kevésbé nyugodtan tudott tanítani”, és a közösség életképességét nem sikerült megtörni.

Részletesen ismertette a KMPSZ előző tanévi programjait, tantárgyi versenyeit, táborait és pedagógus-konferenciáit, majd kitért arra is, hogy a magyar oktatás ellen az elmúlt évtizedben sok támadás irányult. Felelevenítette a kisebbségek elleni atrocitásokat, a jogszűkítéseket és az iskolák ellen irányuló nyomásgyakorlásokat, de kiemelte: a közösség mindig törvényes keretek között, békésen védte érdekeit.

Beszéde végén reményt fogalmazott meg: „Reméljük, hogy hamarosan véget ér a háború, és a béke végre kiszámítható jövőt, jogegyenlőséget és azonos lehetőségeket hoz számunkra.” Útravalóul Placid atya túlélési szabályait idézte, amelyek közül az egyik így szól: „Akinek van hova kapaszkodnia, annak könnyebb elviselnie a szenvedést. Mi, hívő emberek, a Jóistenbe kapaszkodunk.”

Maruzsa Zoltán államtitkár beszédében ünnepi hangulatot és biztatást hozott a kárpátaljai magyar pedagógusok és diákok számára. A munkácsi székesegyház történelmi falai között arra emlékeztetett, hogy bár „országok, kormányok, háborúk jönnek és mennek, de ez a templom és a benne imádkozók – maga a változatlanság, maga a történelem”.

Kiemelte, hogy az iskola nem pusztán a tudás átadásának, hanem a nevelésnek is színtere. „Átadjuk-e nemcsak a tantárgyi tudást, hanem az identitás, a kultúra hagyományos elemeit is?” – tette fel a kérdést, rámutatva, hogy a pedagógusok felelőssége óriási, hiszen a gyermekek a jövőt jelentik.

Beszédében hangsúlyozta az anyaország támogatását is: immár a külhoni pedagógusok is igényelhetik a magyar pedagógusigazolványt, amely kedvezményeket és a szakmai összetartozás érzését adja.

A tanévkezdés kapcsán külön szólt a gyerekekhez is, akik előtt új fejezet nyílik. „Jól döntöttetek és jól döntöttek a szüleitek is, hogy az anyanyelveteken, magyarul is tanultok majd. Ez egy jó alap… Tanuljatok hát eredményesen, szeressétek az iskolát, boldoguljatok az életben, és vigyétek sokra” – fogalmazott.

Ferenc Viktória képviselő asszony köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a tanévkezdés „jóval több egyszerű ünnepnél. Ez egy hitvallás is a számunkra. Bizonyságtétel arról, hogy közösségünk élni akar, hogy az anyanyelvünkhöz és az identitásunkhoz, a kultúránkhoz hűségesen ragaszkodjunk”.

Szavai szerint a kárpátaljai magyarság mindennapjait ma is meghatározza a jogfosztások sorozata és a háború árnyéka: „Mindennapjainkat légiriadók szakítják meg, az oktatásban a tantermeket gyakran óvóhelyek váltják fel, az emberek közel négy éve élnek félelemben és bizonytalanságban.” Ugyanakkor kitartásra és helytállásra buzdította a jelenlévőket, példaként állítva azokat, akik minden nehézség ellenére is a szülőföldön maradnak.

Beszédében külön köszönetet mondott az anyaország támogatásáért, amely erőt és reményt ad a folytatáshoz. Végül bibliai idézettel bátorított: „Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondta az Úr. Ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli időt szánok nektek.”

Szász Jenő, az NSKI elnöke beszédében kiemelte, hogy a szeretet legmagasztosabb formája a hűség, amely megmutatkozik egymás, a család, a közösség és a Kárpát-medence iránti elköteleződésben: „Hűségesnek lenni egymáshoz, hitvestársként, szülőként, gyermekként, testvérekként – itthon és mindenütt a Kárpát-medencében […] a hűség a legtöbb, amit a szeretet jegyében megtehetünk.”

A felelősséget a Jóistentől kapott küldetésként értelmezte, és mindenkinek köszönetet mondott: „Köszönöm ezt a hűséggel és felelősséggel teli szolgálatot, életet, küldetést minden itt élő magyar testvérünknek, szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak, gyerekeknek.” Végezetül áldást kért a közösségre, és kiemelte, hogy a kárpátaljai magyarok kitartása példaként szolgál a teljes Kárpát-medencében.

A rendezvény további részében a pályakezdők pedagógusokat is bemutatták, akik a 2025/2026-os tanévet a katedrán kezdik. Számukra a KMPSZ emléklapjait Bak Éva és Schink István alelnökök adták át. A szokásokhoz híven egy nyugalmazott pedagógus is köszöntötte útravaló üzenettel a fiatalokat. Idén Koroly Mária, a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola nyugalmazott tanára osztotta meg jótanácsait a pályakezdőkkel. „Ebben a nehéz és bizonytalan időszakban öröm látni, hogy van, aki átveszi a stafétabotot” – mondta. Hangsúlyozta, hogy a pedagógusok nem csupán tudást adnak át, hanem példát is mutatnak, és bátorítják a gyerekeket a kérdezésre, a hibázásra és a tanulás vágyára. Arra buzdította a tanárokat, hogy legyenek bátrak és kitartóak, higgyenek abban, amit tanítanak, és soha ne feledjék, hogy a tanári pálya legnagyobb ajándéka a diákok sikerében és a közösség fejlődésében rejlik.

A tanévnyitó ünnepség során különleges elismerésben részesültek a nyugalmazott kárpátaljai pedagógusok: Magyarország Belügyminisztériuma pedagógus szolgálati emlékérmekkel jutalmazta őket a gyermekek és tanulók neveléséért végzett kiemelkedő munkájukért. Az érmeket Orosz Ildikó elnök asszony és Maruzsa Zoltán államtitkár adták át a díjazottaknak, akik évtizedeken át áldozatosan dolgoztak a kárpátaljai magyar oktatás és közösség építésén, példát mutatva a pedagógusi hivatás iránti elkötelezettségről és értékéről.

Az esemény zárásaként Székely Gusztáv, a KMPSZ alelnöke szólt a magyar iskolákhoz. Beszédét Szent-Györgyi Albert idézetével vezette fel: „Ahogy ma tanítunk, olyan lesz a holnap.” Hangsúlyozta, hogy a pedagógusok legfontosabb feladata a tanítás, a diákok formálása és a jövő alakítása. Elmondta: „A ma elvégzett munka, az, amit az iskolákban teszünk, meghatározza a holnapunkat.”

Kiemelte, hogy minden ember szerepe fontos a történelem alakításában, nemcsak a feltalálóké vagy a politikusoké: „Mindenkire egyformán szükség van, s nekünk tanároknak mindenkit fel kell készíteni a holnapra.” Beszédét a pedagógusoknak szóló jókívánsággal fejezte be: erőt, egészséget és kitartást kívánt az előttük álló tanévhez, valamint a béke mihamarabbi eljövetelét az országban.

A rendezvényen több kárpátaljai iskola diákjai is közreműködtek, színesítve a programot és bemutatva tehetségüket. A Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregrákosi kihelyezett szakkörének citerás növendékei gelénesi népdalokat adtak elő. A Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola diákja, Pónitz Emma, Vass megyei népdalokat énekelt. A Munkácsi Szent István Líceum kiskórusa a Magyar vagyok és a Hej, tulipán című dalokat szólaltatta meg, míg Somkó Karina Szabó T. Anna Az ég zsoltára című versét szavalta el.

A tanévnyitón a résztvevők a Szózat közös eléneklésével fejezték be a hivatalos programot. Az ünnepséget állófogadás és kötetlen beszélgetés követte a Munkácsy Mihály Magyar Házban, ahol a résztvevők tapasztalatot cserélhettek és a következő tanévhez erőt meríthettek.

(Kun Viktória/Kárpátalja hetilap)