Szent Márton öröksége: hagyományok, fény és közösség

Szent Márton napja évszázadok óta az ősz egyik legkedveltebb ünnepe a magyar hagyományok világában. A történet szerint Márton, a szerény és segítőkész püspök egy libaólban próbált elbújni a püspöki tisztség elől, ám a libák hangos gágogása elárulta rejtekhelyét. Ennek emlékére vált a liba az ünnep jelképévé, míg Márton napja a bőség, az összetartozás és a fény ünnepeként él tovább. A hagyományok továbbadása ma is kiemelten fontos, hiszen a gyermekek ezek által ismerhetik meg leginkább kulturális örökségüket és gyökereiket.

A KMNE idén második alkalommal szervezte meg a Márton-napi délutánt a Munkácsy Mihály Magyar Házban (MMMH), amely a jövőben hagyománnyá kíván válni a kisgyermekes családok körében. Az eseményt Szilágyiné Tóth Gabriella alelnök nyitotta meg, aki köszöntötte a résztvevőket és elmesélte Szent Márton történetét. A délután már a kezdetektől jó hangulatú, játékos ismeretterjesztéssel indult: a gyerekek egy rövid bemutatón keresztül ismerkedhettek meg az ünnep eredetével és a libához kötődő népszokásokkal. Mint elhangzott, régen ezen a napon lakomákat, vásárokat, bálokat tartottak, és jól ismert volt a mondás: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.”

A program vidám közös népi játékokkal, énekléssel és tánccal folytatódott, majd egy rövid szünetben libazsíros kenyérrel és paradicsommal kínálták a gyerekeket. A délután egyik legkedveltebb része a kézműves-foglalkozás volt, amelyet hat tanár vezetett. A gyerekek papírból készítettek libákat, gyöngyöt fűztek, valamint lámpást alkottak a Márton-nap hangulatához igazodva.

A kész lámpásokat később a MMMH udvarán gyújtották meg, ahol a gyerekek és a szülők közös énekléssel zárták a hangulatos délutánt. A szervezők hálásak a Munkácsy Mihály Magyar Háznak a helyszín biztosításáért és a közösség iránti nyitottságáért.

(DA/Kárpátalja hetilap)