A magyar kultúra napját méltatták Badalóban

A fennmaradt kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én, Szatmárcsekén fejezte be és tisztázta le legismertebb művét, a Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból című költeményt, amely később a magyar nemzet imádságává, a Himnusszá vált. Ez a nap 1989 óta a magyar kultúra napja, és a Tisza bal partján fekvő település 1994 óta minden évben külön megemlékezéssel tiszteleg világhírű szülötte alkotása előtt.

A Tisza jobb partján lévő, Szatmárcsekétől légvonalban alig egy kilométerre fekvő Badalóban 2023-ban, a Himnusz születésének 200. évfordulóján egy Kölcsey Ferenc portréját ábrázoló domborműves emléktáblát – Matl Péter szobrászművész alkotását – avattak fel, és azóta itt is megemlékeznek erről az eseményről. Az itt élők vasárnap gyülekezeti közösségben méltatták a magyar kultúra napját.

A badalói református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten Sápi Zsolt lelkipásztor János evangéliuma 6. fejezetének 27–28. verséből vett idézettel – „Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten” – hirdette Isten igéjét a templomot megtöltő gyülekezeti tagok számára. Az igehirdető azt a lelki üzenetet tolmácsolta a hívek felé, hogy aki az élet kenyeréből eszik, az soha meg nem éhezik.

Az igehirdetést követően Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket és arról beszélt, hogy mit is jelent számunkra a magyar kultúra. „Az anyanyelvünk, a költészetünk, a művészetünk, a zenevilágunk, néptáncaink, hagyományaink – és még hosszasan lehetne folytatni a felsorolást – mind olyan értékek, amelyek jelképezik és alkotják a kultúránkat” – húzta alá.

Az érdekvédelmi szervezet helyi első embere beszélt arról is, hogy ugyan nincs arról feljegyzés, hogy a XIX. század elején több mint húsz éven át Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc járhatott-e Badalóban, de ez szinte biztosra vehető. A Himnusz kéziratát kortársainak, írótársainak a beregszászi postán feladó költőnek ehhez át kellett kelnie a Tiszán lévő Hidason, majd Badalón keresztül juthatott el Beregszászba. Az itt élők ezért tartották fontosnak, hogy a Himnusz bölcsőjének számító Szatmárcseke tőszomszédságában, Badalóban is legyen emlékhelye Kölcseynek, amelynél minden év januárjában leróhatják a tiszteletüket.

„A magyar nemzet csak akkor maradhat erős, ha megvédi kultúráját, megőrzi épített és szellemi örökségét” – mondta köszöntőjében Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul. „A magyar kultúra nem jelent kevesebbet, mint észrevenni Kárpát-medencei múltunkat, nyelvünket, irodalmunkat, népdalkincsünket, meséinket, hagyományainkat és hitünket. Ez az az örökség, amely magyarrá tesz bennünket.”

Köszöntötte az ünneplő gyülekezetet dr. Váradi Natália történész, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Felnőttképzési Központjának vezetője, aki azt emelte ki, hogy Kölcsey Ferenc szándékai szerint a Himnusz nem pusztán egy hazafias költemény, hanem egy olyan nemzeti fohász, amelyben a magyar nép Istenhez fordul segítségért, bűnbánatért és kegyelemért.

„Bárhol a világon, ahol megszólal, felcsendül a Himnusz, ott egyben imádkozás is zajlik. Így aztán elmondhatjuk, hogy nincs még egy nemzet a világon, amely annyit imádkozik és fohászkodik, mint a magyar…” – mondta a történész.

Dr. Váradi Natáliát elkísérte Badalóba a GENIUS tehetségkutató alapítvány által támogatott és a múlt év novemberében a brüsszeli Kárpátalja Napon fellépő Zenevarázslat koncert egyik tehetséges növendéke, Klárikova Zsófia. A Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola tanulója Leo Weiner Csűrdöngölő – hagyományos falusi tánc című művét adta elő szaxofonon, majd Draskóczy László Korondi táncok című darabját szólaltatta meg (felkészítő tanár: Turjanica Terézia, koncertmester: Roszoha Mária).

Egy vers is elhangzott Klárikova Zsófia előadásában: Aranyosi Ervin Súgom a békét című költeménye.

„Magyarország a XIX. század elején olyan korban létezett, amikor az ország erősen leromlott és elmaradt állapotban volt a nyugati országokhoz képest, így Kölcsey Ferenc is belátta, hogy a reformok elkerülhetetlenek” – idézte vissza a két évszázaddal ezelőtti időket Sin József, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. Az pedig, hogy a reformkor nagyjaira – élükön Kölcseyvel – emlékezhetünk, szent kötelesség is számunkra, hiszen a Himnusszal a költő erkölcsi iránymutatást is adott a nemzetünknek – emelte ki.

Mint mondta, bármilyen veszedelem jött ránk az elmúlt századok során, a magyar nemzet mindig meg tudott újulni, felállni és továbbmenni. Így lesz ez most is!

Az áldásokban gazdag esemény végén az ünneplő gyülekezet elénekelte nemzeti imánkat, a Himnuszt, majd megkoszorúzták a templom külső falán lévő Kölcsey Ferenc-emléktáblát.

(felvégi), Kárpátalja hetilap