„Női” városnézés Ungváron

Különleges, ünnepi „női” városnézést szerveztek a nemzetközi nőnap alkalmából a Boldog Gyerekek (Scsasztlivi gyiti) civil szervezet tagjai és az Ismerd meg Ungvárt (Piznaj Uzshorod) projekt csapata az Ukrán Kulturális Alap támogatásával. Az eredeti terv szerint a város történelme iránt érdeklődőket március 8-án több helyszínen várták volna az idegenvezetők. Azonban Kárpátalját vörös zónába sorolták, így a szervezők online közvetítették valamennyi helyszínről az érdekes és tartalmas elbeszéléseket azokról a hölgyekről, akik Ungvár életét jelentősen befolyásolták különböző korokban.

Olha Pavlova a görögkatolikus székesegyház elől, a Mária Terézia parkból kapcsolódott be, és végigkísérte az idegenvezetőket a város számos pontján. Az a tény, hogy a vörös zóna bevezetése miatt lehetetlenné vált a csoportos séta lebonyolítása, talán még pozitívumként is hatott, hiszen így az online közvetítésnek köszönhetően azok is részesei lehettek az érdekes történelmi visszatekintésnek, akik nem tartózkodtak Ungváron.

Jurij Szlavik idegenvezető egészen a XVII–XVIII. századig ment vissza, amikor Ungvár fokozatosan nem csupán Kárpátalja, de az akkori Magyarország jelentős oktatási, kulturális és szellemi központjává fejlődött. Ebben jelentős szerepe volt annak a három hölgynek, akikről mesélt.

A horvát származású Jakusith Anna, Drugeth X. János felesége, az egri püspök húga szerepe – méltánytalanul – talán a legkevésbé ismert a város történetében. Ő volt az, aki férje végrendeletét teljesítve, 1645-ben a mai püspöki palota helyén oktatási központot hozott létre: Homonnáról Ungvárra telepítette a jezsuita kollégiumot, aminek a jelentősége akkoriban felért az egyetemmel. Ennek köszönhetően Ungvár Európa-szerte ismert hellyé vált. Anna férjének és apósának egy másik kezdeményezését is folytatta, akik megpróbálták egyesíteni a pravoszláv és a katolikus egyházat Magyarország területén. 1646. április 24-én bátyjának, Jakusith György egri püspöknek köszönhetően az ungvári vár kápolnájában létrejött az Unió. Ennek értelmében a magyarországi görögkatolikus egyház áttért a római pápa fennhatósága alá. Ez jelentős határkő a város történelmében.

A következő hölgy ismertebb a történelemben: ő Csáky Krisztina, az ungvári vár egykori urának, gróf Bercsényi Miklósnak a felesége. Hozománya több száz festményt tartalmazott. Ideköltözését követően a vár a kulturális élet központjává alakult át: bálokat szervezett, az ő kezdeményezésére alakult meg az első színtársulat Ungváron. Emlékét mellszobor őrzi a várudvarban.

A harmadik, akiről szó volt, Mária Terézia. Ő azon kevés hölgy egyike, akinek emlékművet állítottak Ungváron. Személyisége jól ismert a magyarok számára a XVIII. századi történelemből, azonban a más nemzetiségűek számára talán kevésbé. Uralkodása alatt vált Ungvár a régió szellemi központjává. 1771-ben Bacsinszky András iránti tisztelete jeléül a munkácsi püspökség jogot kap az egritől való különválásra. Ekkor jön létre a különálló Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye, majd amikor a jezsuita rendet feloszlatják, Munkácsról Ungvárra költözik a püspökség. Mária Terézia személyesen ugyan soha nem járt Ungváron, döntéseivel mégis jelentősen befolyásolta a város történelmét. 1756-ban parancsba adta, hogy a máglyára vetés előtt a boszorkányságot ki kell vizsgálni, ez már csak azért is aktuális volt, mert 1732-ben még jegyeztek boszorkányégetést a városban.

A következő helyszínen, a jelenlegi pedagógus-továbbképző intézet épülete előtt, ahol korábban tanítói szeminárium és leányiskola működött, Tetyana Literáti várta az érdeklődőket, és mesélt néhány kiemelkedő nőről. Az egyik ilyen Karczub Mária, aki itt tanult, majd dolgozott és 33 évig tanított az iskolában. A közeli 34. szám alatti házban bérelt lakást, egész életében nem ment férjhez, gyermeke sem született, szerényen élt, a keresetét jótékonykodásra fordította. Sokat utazott, járt Rómában, Vatikánban, Párizsban és mindenütt szabadon társalgott, mert beszélt franciául, olaszul, németül. A XX. század elején arra buzdította a lányokat, hogy szerezzenek végzettséget.

Irina Volosina a következő hölgy, akinek férje, Augusztin Volosin árnyékában eltörpült a szerepe, pedig figyelemre méltó személyiség volt. Nem született gyerekük, ezért árvaházat működtettek, amelyet Irina vezetett. Ezenkívül dolgozott a szemináriumban, cselédtanfolyamot indított a faluhelyről felköltözött, munkát kereső lányok számára, mert sokan közülük örömlányokká váltak, ha nem találtak munkát. Évente mintegy 50 lány tanult itt kézimunkázni, írni, olvasni.

Romisovszka Vera Grúziából származott. Csodás hangja volt, hegedűn játszott. Mivel szülei egyedül nem engedték idegen országba, barátnőjével, Bagaturova Erzsébettel utazott Prágába, ahol konzervatóriumban tanultak, majd a bécsi császári és királyi zene- és előadó-művészeti akadémiára felvételiztek a lányok. Vera Európa-szerte híres hegedűművész lett, 1920-ban járt Ungváron először, adott néhány koncertet, majd elutazott. Később eltörte az ujját, és már nem tudott hegedűn játszani, karrierje véget ért. Akkor döntött úgy, hogy barátnőjéhez költözik Ungvárra, és zeneiskolát hoz létre. 1927-ben elsőre ez nem sikerült neki, de 1929-ben a hatalom megengedte, hogy magán zeneiskolát nyisson. A szovjet időkben, 1946-ban pedig ő lett az első női igazgató a zeneiskolában. Ezt a beosztást azonban csak egy hónapig töltötte be, mert a burzsoá cseh hatalomhoz fűződő kapcsolattal vádolták meg. A hivatalos megnyitón már Zádor Dezső volt az igazgató, ezért őt tartják az elsőnek.

Fenczik Eugén szobra mellett, amely több szempontból is egyedi, Pavlo Hugyis mesélt. Ez az egyetlen olyan emlékmű, amelyet Ungváron egyik aktuális hatalom sem bontatott le, nem helyezett át. Fehér márványból készült és a híres szobrásznő, Sinay Ilona, vagy férje után Mondics Ilona első alkotása. A szobor annyira megtetszett az akkori vezetőknek, hogy a fiatal művésznő sok megrendelést kapott. Ő készítette fénykép alapján Anton Beszkid emlékművét is, de karrierjének csúcsa az volt, amikor Prágába utazott, ahol találkozott Masarykkal, s még életében készített mellszobrot róla. Ezt a mai Petőfi téren állították fel 1928-ban, a köztársaság 10. évfordulója alkalmából, de csak 10 évet állt ott, 1938-ig, azután eltűnt, majd beolvasztották.

Megismerkedhettünk Pilczer Máriával, aki a 30-as években vált ismert színésznővé.

Szó volt Oesterreicher Lívia Éváról, aki a korábban említett hölgyekkel ellentétben Ungváron született. Őt olvasóinknak nem kell különösképpen bemutatni, hiszen a zsidó származású művésznő Ország Lili néven vált ismertté.

A következő helyszínen Vladiszlav Tovtin idegenvezető a Brascsajko család hölgytagjainak, valamint Irina Nevicka ruszin származású szlovák írónőnek a tevékenységét idézte fel. Végezetül Csehszlovákia első elnöke. Tomáš Garrigue Masaryk feleségéről, Charlotte Garrigueról hallhattak érdekes elbeszélést. Érdekesség, hogy a cseh politikus felvette amerikai származású felesége nevét.

Nos, ismételten megbizonyosodhattunk arról, hogy a multikulturális Ungvár történelmét számos nemzetiség képviselői írták, tették naggyá, és ebben a hölgyek is tevékeny részt vállaltak.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)