A tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén is megrendezte a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozata az őszi káposztasavanyítási programot, amely a Rákóczi-főiskola által alapított Kárpátaljai Magyar Líceumot támogatja. A program során a diákok és tanáraik savanyítják a káposztát a líceum öt képzési helyszínének konyháira, és ezzel egyben találkozási, ismerkedési lehetőséget is teremtenek a különböző képzési helyszínek diákjainak.
A program kezdetén Szanyi Éva, a gazdaasszonytagozat egyik alapító tagja, valamint Hidi Tünde, a Kárpátaljai Magyar Líceum Nagydobronyi Képzési Központjának megbízott igazgatója köszöntötte a Kárpátaljai Magyar Líceum kisgejőci, nagydobronyi, beregszászi, nagyszőlősi és tiszapéterfalvai képzési helyeinek diákjait és tanárait, több mint 150 vendéget. A Gazdaasszony Tagozat Telekamra Programjának keretében zajló eseményen Nagy Éva somi falugazdász és férje, Csaba által termelt három mázsa káposztát, valamint a szükséges mennyiségű tormát és paprikát dolgoztak fel. A gazdaasszonyok bemutatták a káposztasavanyítás módját, a jól bevált hazai receptet, majd a képzési helyek diákjai és tanárai az irányításukkal vágtak bele a munkába. Egy ipari, motoros káposztagyaluval gyalulták szép vékonyra a káposztát, majd tömörítették, sózták, fűszerezték. Voltak, akik a káposzta, valamint a torma megtisztításánál igyekeztek segíteni. Végül a Kárpátaljai Magyar Líceum mind az öt képzési helyszínének hordója megtelt vitaminban gazdag káposztával.
A közös munka után ügyességi játékok vártak a diákokra, melyek során bőven volt lehetőség az ismerkedésre és barátkozásra. Utána minden résztvevő jóízűen fogyasztotta a nagydobronyi diákok által sütött rétest és az általuk főzött kompótot. A káposztasavanyítási program Magyarország Nemzeti Agrárgazdasági Kamarájának támogatásával valósult meg, a tavalyi év után már másodszor.
Több mint egy éve alakult meg a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozata azzal a céllal, hogy a háborús idők kihívásai ellenére is olyan programokat szervezzen, amelyek erősítik a közösséget és támogatják a hagyományőrzést. A tagozat azóta is aktívan működik, bizonyítva, hogy nehézségek közepette is lehet építkezni és értékes munkát végezni. Szeptember 6–8. között a Tele Kamra program folytatásaként szőlőszüretet rendeztek, amelynek a benei Varga Szőlészet adott otthont.
A közös szüretet megelőzően a helyiek egy hagyományőrző programon vehettek részt a falu központjában. A rendezvény keretében a lovaskocsival érkező, szüretelni induló gazdasszonyokat és vendégeket egy kisebb műsorral fogadták, amelyet a Szélrózsa és a Gyöngyvirág táncegyüttes előadása színesített.
Benében évtizedekkel ezelőtt még élt a szokás, hogy a fiatalok személyesen járták be a települést és a környező falvakat, hogy meghívják az embereket a szüreti bálokra. A hívogatás célja nemcsak a mulatságra való invitálás volt, hanem a közösség összekovácsolása is. „A fiatalok személyesen mentek, kopogtattak a házaknál, és sok barátság, sőt házasság született ezekből az alkalmakból” – mondta Holozsai Erzsébet, a Benei Kultúrház vezetője. Most, amennyire a háborús helyzet engedi, próbálják újraéleszteni ezt a régi hagyományt, hogy újra életet leheljenek a közösségbe.
Őr Hidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke elmondta, hogy az asszonyok mozgalma előretolt helyőrségként működik, és bizonyítják, hogy képesek helytállni a nehéz körülmények között is.
Szigeti-Séra Natália, a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának egyik alapítója, arról számolt be, hogy az idei évben új kezdeményezéssel álltak elő. A tagozat több asszonytagjának családja foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, és ezt a hagyományt szerették volna szélesebb körben is bemutatni. Céljuk nemcsak a helyi közösség megszólítása volt, hanem a programot egy kisebb Kárpát-medencei rendezvénnyé bővítették. Meghívták több társszervezet képviselőjét is, köztük Varga Pétert, a felvidéki Gazda Polgári Társulás elnökét, Kovács Szabolcsot, a Partiumi Falugazdász Hálózat vezetőjét és Nagyné Legény Ildikót, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) Gazdasszony Tagozatának elnökét, hogy közösen fedezzék fel a hagyományos szüreti munkák folyamatát egy családi gazdaság keretében. A szüret így nemcsak a munka elvégzéséről, hanem a hagyományok ápolásáról és a közösség összefogásáról is szólt.
Nagyné Legény Ildikó, a MAGOSZ Gazdasszony Tagozatának elnöke így emlékezett vissza a kezdetekre: „Amikor én az anyaországban elkezdtem a gazdasszonyokat szervezni, egy hatalmas meglepetés volt az, hogy milyen erővel, milyen intenzitással akarnak csatlakozni.” Külön kiemelte a kárpátaljai gazdasszonyok szerepét, akik felkeresték őt a szervezet létrehozása ügyében: „Én akkor ismerkedtem meg a csapattal, és azóta is elképesztő, amit csinálnak, szenzációs rendezvényeket szerveznek, hagyományokat őriznek, és amikor szükség van rá, keményen dolgoznak.”
A jelenlegi körülmények között a legnagyobb kihívás a magyarság megmaradása, különösen Kárpátalján. Ildikó hangsúlyozta, hogy a helyi gazdasszonyok most kulcsszerepet játszanak ebben. „Ők azok, akik egyben tartják a magyarságot, őrzik a hagyományokat és viszik előre a nemzetet. Csodálatos, amit itt művelnek, és nagy öröm számomra, hogy közöttük lehetek” – tette hozzá.
Varga András szőlész-borász elmondta, hogy több mint húsz éve kezdték a szőlőtelepítést, először a régi fajtákkal, mint a sárgamuskotály, Otonel muskotály, Tramini és Királyleányka. Idővel új és világfajtákat is telepítettek. Szerencsére az idei év jó termést ígér, a szőlők nagy része már beérett, így gőzerővel zajlik a szüret. A családja több generációra visszamenően foglalkozik szőlőtermesztéssel, hiszen a falu történelme is több mint 800 éves múltra tekint vissza ezen a téren. Büszkék arra, hogy újratelepítették a szőlőt, és remélik, hogy ez a hagyomány sokáig fennmarad.
A szüret lezárását a szőlő feldolgozása követte, amely során a hagyományoknak megfelelően a fiatalok lábbal préselték ki a szőlő levét. Ez a módszer nemcsak tisztelgés a régi idők előtt, hanem a kíméletes feldolgozás egyik legősibb és leghatékonyabb módja is, mert így megőrizhetők a szőlő természetes tulajdonságai.
Az elmúlt száz évben számos technológiai újítás jelent meg a borászatban, de sok modern eljárás visszavezethető a tradicionális módszerekre, mint például a szőlő gondos feldolgozása. „A fiatal lányok lábbal tapossák a szőlőt, ami a lehető legkíméletesebb feldolgozási mód” – mondta Varga István benei szőlész-borász, falugazdász.
Varga István folyamatosan kísérletezik új technikákkal, és kiemelten fontosnak tartja a borászat folyamatos megújulását, hogy ötvözni lehessen a hagyományokat a modern megoldásokkal.
Idén is hagyományos módszerekkel dolgoztak: a Golubok és Medina szőlőfajtákat egybeszüretelték, ahogy már évek óta teszik, és Varga Szőlészet bízik benne, hogy az eredmény ismét egy különleges, finom bor lesz.
A program támogatója a Miniszterelnökség, a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
Idén már kilenc éve, hogy a Kárpátaljáról származó vizet használják a magyarok kenyere dagasztásához, amelyet a Fekete-Tisza forrásából merítenek.
A vízért augusztus 4-én, vasárnap ‒ a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozatának szervezésében ‒ 17 kárpátaljai magyar gazdaasszony utazott el a Tisza-forráshoz. A háborús helyzetben ezt a feladatot már második éve vállalták magukra a gazdaasszonyok, akik szabadon utazhatnak megyénkben. Mint minden alkalommal, idén is a csapattal tartott Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke. Legmagyarabb folyónk forrásának vizét egy erre a célra készített, díszes kis hordóba töltötték, abban juttatják el a magyarországi pékmesterekhez. A Tisza forrásának vize különösen jóízű, s egyben a Magyarok Kenyere programhoz hasonlóan maga a folyó is jelképezi a Kárpát-medence magyarságának összetartozását.
A forráshoz történő utazás kapcsán Szigeti-Séra Natália, a Gazdaasszony Tagozat egyik vezetője, a KMKSZ Kisdobronyi Alapszervezetének elnöke tudósítónknak elmondta: „Vasárnap hajnali öt órakor indultunk, csatlakoztak hozzánk gazdaasszonyok megyénk több településéről, Tiszaágtelektől, Beregsomon, Beregszászon, Huszt és Técső keresztül egészen Rahóig. Kőrösmezőtől egy GAZ‒66 típusú terepjáró-teherautóval mentünk fel egészen a Fekete-Tisza forrásához, pontosabban addig, amíg ezt a terepviszonyok lehetővé tették, tovább pedig gyalogosan. Onnan hoztuk a forrásvizet, melyet augusztus 8-ig eljuttatunk a magyarországi Somogyvárra, a Kárpát-medencei központi búzaösszeöntő ünnepségre. Már második éve vállaltuk ezt a feladatot, amely kalandokkal jár, több mint öt órán át utaztunk a forrásig. A forrás közelében sütöttünk szalonnát, elfogyasztottunk egy késői ebédet, beszélgettünk, majd megszedtük a forrásvizet és indultunk haza. A program a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg.”
A mára az egész Kárpát-medence magyarságát megmozgató Magyarok Kenyere jótékonysági program a magyar nemzet határok feletti összetartozását és szolidaritását szimbolizálja az által, hogy az adományozók által felajánlott búza egy kisebb, jelképes részét ünnepélyes keretek között összeöntik, s az így összeöntött búzából az őrlést követően liszt készül. Ebből a lisztből sütik meg a magyarok kenyerét.
Kárpátalján a gyűjtést a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szervezi, akik azt javasolják az adakozni szándékozóknak, hogy adományukat az eddigi jól bevált gyakorlat szerint a parókiákra, vagy a településen működő KMKSZ-alapszervezeteken keresztül a legközelebbi (vagy a legszimpatikusabb) gyűjtőpontra juttassák el. A gyűjtés ez év július 1-jén indult, a kárpátaljai búzaösszeöntő ünnepségre 2024. augusztus 17-én Nagydobronyban, az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon területén kerül sor, a háború engedte keretek között. A programban hagyományosan nagy lelkesedéssel vesznek részt a kárpátaljai magyar gazdák, tavaly a háború ellenére 163 tonna 586 kilogramm termény adománnyal támogatták a kedvezményezett intézményeket.
На берегах Тиси з'явилися нові ділянки, обгороджені колючим дротом. "Фортифікації", мабуть, мають ускладнити життя ухилянтам. Українці в соцмережах сміються з "фортеці Тиса" і обурюються, що укріплення будують тут, а не на кордоні з Росією pic.twitter.com/bq3OoE1xiM
Közel egy éves megalakulása óta egy tucat hagyományőrző rendezvényt szervezett a Pro Agricultura Carpatika civil szervezet gazdaasszony tagozata Kárpátalján. Főztek már szilvalekvárt üstben, ahogy nagyszüleink tették, vagy készítettek el olyan ételeket, amelyek lassan kikerültek egy-egy család étlapjáról. Legutóbb a fánksütést elevenítették fel Eszenyben, a Bárka Ifjúsági Központban, ahová Kárpátalja különböző vidékeiről érkeztek csapatok. Sok múlik tehát azon, mi kerül a fánk alapanyagául szolgáló tésztába. Ezt már a fánksütés legfiatalabb résztvevője, a négy éves Maja is tudja, aki azért, hogy minden rendben legyen maga is besegített édesanyjának a gyúrásba. A kislány azt is elmondta, hogy a fánkot Eszenyben nem is fánknak nevezik. Így tett a többi gazdaasszony is és körülbelül egy órára pihenni, azaz kelni tették a tésztát. Kivételt képezett a salánki, amely nem csak formája és összetétele, hanem az elnevezése miatt is különleges. Ez sült meg elsőként. A Rákóczi-fánk készítésének több évszázados hagyománya van Salánkon. Régen nem is ilyen kis csinos formában sütötték. Amelyek immár nem csak Salánkon, hanem a gazdaasszony szövetség tagjai között is közkedveltté váltak. Fogyasztott is belőlük mindenki jóízűen.
