Augusztus 20. Tiszafarkasfalván

Tiszafarkasfalva területén található a Tiszaháti Tájmúzeum, melybe belefoglaltatik a volt Fogarassy-kastély és annak egykori kápolnája, mely ma görögkatolikus kápolnaként működik. A II. Tiszaháti Szent István-napi Ünnepséget – melynek keretében az új kenyeret is megszentelték – augusztus 19-én tartották meg a Tiszaháti Tájmúzeum és a Tiszabökényi Római Katolikus Egyházközség szervezésében

A Himnusz eléneklését, illetve Szuhanics Albert tavaly elhunyt magyarországi költő Nemzeti ünnep augusztus 20. című versének elhangzását követően Szakadáti Rita, a Tiszaháti Tájmúzeum igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Majd átadta a szót dr. Oroszi Józsefnek, a Tiszapéterfalvai kistérség polgármesterének, aki kifejtette: kedvező külpolitikai körülmények segítették I. (Szent) Istvánt az államalapításban, melynek során a kereszténység útjára is rávezette a magyar nemzetet, a kereszténység pedig több mint ezer éven át megtartott minket, és megtart ma is. Emellett – az új kenyér ünnepe alkalmából – a kenyér fontosságára is kiért, ami – mint mondta – maga az élet.

Szűrös Mátyás beregszászi magyar konzul felidézte az államalapítás korát, amikor az addig vándorló magyarság letelepült, megváltoztatta életmódját, egyúttal pedig az eredeti vallását is. Arra emlékeztette a megjelenteket, hogy I. (Szent) István nyugati keresztény királyságot teremtett, s Európát választotta. Azóta Magyarország keresztény alapokon áll, nemzetünk keresztény kultúrával, életszemlélettel rendelkezik, s meg is kell erősíteni a keresztény alapokat, meg kell őriznünk hagyományainkat, emellett pedig Magyarországnak a szuverenitását is meg kell őriznie. Végezetül pedig felhívta a figyelmet a magyar–magyar összefogás fontosságára, s leszögezte: vigyázzunk egymásra!

Dr. Zubánics László történész, az Ungvári Nemzeti Egyetem docense, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) elnöke kifejtette: a magyarság történetében Szent István olyan kiemelkedő személyiség, akinek emléke több mint ezer esztendő elmúltával sem halványult el, sőt a mai napig időszerű és meghatározó igazodási pontot jelent. Ő volt az az uralkodó, akinek először sikerült népünket tartósan az európai fejlődéshez kapcsolni. Akkori döntését igazolta az idő, mely döntést ma sem lehet kétségbe vonni, hiszen enélkül nem állhatnánk ma itt magyarokként, és nem is emlékezhetnénk rá itt, Európa közepén, megünnepelve annak a keresztény államnak a megszületését, melynek alapjait ő rakta le. Az államalapítás előzményeiről szólva kitért István apjának, Géza nagyfejedelemnek az érdemeire, arra, hogy ő hozta meg az igazi stratégiai döntést, ő látta be, hogy nincs más választásunk, csak Európa. Géza és István elkötelezte magát a nyugati mintájú kereszténység politikai, társadalmi és államjogi berendezkedése mellett. Államférfiakként cselekedtek, mert nem azt mérlegelték, mivel uralhatják a pillanatot, hanem azt, mi a magyar nép érdeke. István – apja munkáját folytatva – keresztény, független és európai államot teremtett, mert tudta, hogy a keresztény Európa talajában csak egy keresztény állam tud meggyökerezni. Uralkodóként vasszigorral és következetesen tette meg a keresztény királyság megszervezéséhez szükséges lépéseket, de nagylelkűen gyakorolta az irgalmasságot is. Önálló államiságunknak pedig szinte minden kelléke az államalapítás időszakából eredeztethető: a hétköznapi élet szabályozásának írott jogra alapozása, az egyházi hierarchia kiépítése, az ütőképes országvédelem megszervezése, a stabil közigazgatás bevezetése.

A múltból a jelenbe térve a felszólaló leszögezte: mi itt, Kárpátalján csak akkor tudunk megfelelni az új kihívásoknak, feladatoknak, ha felelősen, együtt, közösen, igazi lokálpatriótákként keressük a kárpátaljai magyarság számára legjobb megoldásokat. Lokálpatriótákként, azaz helyi érdekeket szem előtt tartó hazafiakként számunkra a legfontosabb Kárpátalja, az itt élő emberek, magyarok és nem magyarok közösségének az érdeke, ezért a világban zajló történéseket úgy kell értelmeznünk, hogy az azokból fakadó hátrányokat kiküszöböljük, azoktól igyekezzünk megóvni a helyi társadalmat, viszont az előnyöket fordítsuk a saját közösségünk javára. Ezt követően Zubánics László hitet tett amellett, hogy a helyi társadalom vezetése, irányítása, képviselete, az önkormányzatok autonómiája csak és kizárólag a közérdek szolgálatában, a minél nagyobb közjó elérése érdekében folytatható, s kifejezte reményét, miszerint sok munkával, tisztességgel, becsülettel magunk alakíthatjuk ki azt a teret, ahol tovább építhetjük közösségünket. Majd leszögezte: nekünk ugyanazt a munkát kell folytatnunk, melyet államalapító elődeink hagyományoztak ránk, melynek alapja, hogy nem lehetünk elégedettek a tegnap sikereivel, hanem állandóan megújulva kell dolgoznunk a jövőért. Azért kell dolgoznunk, hogy kishazánk, Kárpátalja ne csak megtartsa, hanem visszahívja a fiatalokat, hiszen az ő szellemi tőkéjükre, megszerzett tudásukra itt van szükség.

Dr. Dupka György író, történész, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének (MÉKK) elnöke, a KMMI igazgatója, a Tiszabökényi Római Katolikus Egyházközség Egyháztanácsának világi elnöke és a Szolyvai Emlékparkbizottság titkára ugyancsak megosztotta gondolatait a megjelentekkel. Weinrauch Márió ferences atya, a Tiszabökényi Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Plébánia kormányzója is szólt az egybegyűltekhez. Kobrin Mihály tiszabökényi és tiszapéterfalvai református lelkész a Miatyánk alkalomhoz illő verssora – „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” – alapján tartott rövid szentbeszédet. Majd Kótonovics István tiszabökényi görögkatolikus áldozópap és Iván Gábor batári görögkatolikus parochus megszentelték az új kenyeret.

Az ünnepség zárásaként megkoszorúzták a tájmúzeum területén felállított, I. (Szent) István emlékére emelt kettős keresztet.

(Lajos Mihály/Kárpátalja hetilap)

.