A RIT jubiláló doyenjeinek csoportos tárlata a Na’Conxypan Galériában

Újabb tárlat nyílt meg a beregszászi Na’Conxypan Galériában november 13-án. Ezúttal a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) jubiláló doyenjeinek – Erfán Ferenc, Villásek Tibor, Réti János, Klisza János, id. Hidi Endre, Soltész István – csoportos kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola égisze alatt működő Na’Conxypan Galéria évadzáró eseményének résztvevőit elsőként Kutasi Csaba festőművész, grafikus, a Rákóczi-főiskola művészeti részlegének laboránsa köszöntötte, aki elmondta: a kiállító alkotók a kárpátaljai festőiskola hagyományait követő második, illetve harmadik generációs művészek. „Ahogy ők hatan Boksay Józseftől, Erdélyi Bélától, Szvida Lászlótól, Soltész Zoltántól és Bendik Jánostól tanulhattak, én is több momentumot lestem el a munkáikból, főleg egy-egy közös alkotótábor alkalmával, amikor tényleg lehull a lepel a jól őrzött műhelytitkokról, és betekintést nyerhetünk a különböző alkotói fogásokba és egyéni technikai megoldásokba. Pedagógusként én is abban reménykedem, hogy a fiatal diákjaimnak átadhatom ezeket a titkokat, vagy megfogan valamelyikükben az a kíváncsiság, ami engem is az alkotói pályára irányított” – fogalmazott a fiatal művész.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével az éppen vidékünkön tárgyalásokat folytató Stifter Ádám, a Külgazdasági és Külügyminisztérium keleti kapcsolatok fejlesztéséért felelős helyettes államtitkára, aki felszólalásában gratulált a hat kiállító művésznek, s örömét fejezte ki, amiért meghívást kapott a tárlat megnyitójára. „Hiszem, hogy amit önök tesznek, az nagyban hozzájárul az egyetemes magyar kultúrához, hiszen értékes műalkotásokkal gazdagítják a magyarságot” – hangsúlyozta Stifter Ádám az alkotókhoz szólva.

A köszöntőket követően Kulin Ágnes, a RIT elnöke, a Na’Conxypan Galéria kurátora a tárlatot megnyitó beszédében kiemelte: nagyon örül, hogy ilyen nagyszerű kiállítással zárhatják a Na’Conxypan Galéria első évadát. Elmondta, hogy amikor a RIT 2024-es évi programtervét készítették elő, még nem volt tervben ez a csoportos kiállítás, azonban később szembesültek azzal, hogy hány tag ünnepli idén jubileumi születésnapját. Ez volt az egyik oka annak, hogy létrejött a tárlat, a másik pedig, hogy az év folyamán Munkács és Ungvár művészetkedvelő közönsége a most itt szereplő hat művész többségét már ünnepelte különböző egyéni, valamint retrospektív kiállításokkal, s most a Vérke-parti városban szerették volna bemutatni a munkákat.

A hat művészt több dolog is összekapcsolja. Elsősorban ők képviselik azt a generációt, akik a kárpátaljai festőiskola alapítóitól tanulhattak, s szinte mindenki tanulmányainál ott szerepel az Ungvári Képzőművészeti Szakközépiskola, amely most Erdélyi Béla nevét viseli. Három művész nemcsak tanár-diák kapcsolatban áll a kárpátaljai festőiskola nagyjaival, hanem családi szálak is összekötik őket: Soltész István követte édesapját, Zoli bácsit, aki barátjával, Boksay Józseffel együtt járta a Kárpátokat; Villásek Tibor is egy ilyen kárpátaljai festőgeneráció tagja, hiszen édesapja testvére Erdélyi Béla festőművésznek; Erfán Ferenc pedig Boksay József unokájaként rengeteg történetet tudna mesélni a festőiskola nagyjairól, akik nagyapjánál fordultak meg az asztal körül

– jegyezte meg Kulin Ágnes.

A galéria kurátora leszögezte, hogy nehéz lenne a hat közül akár egy életművet is teljességében bemutatni ezen a helyszínen: „Nincs is rá elég hely, ezért nehéz feladat elé állítottam magunkat, amikor hat képzőművész munkásságát próbáltuk egy csokorba gyűjteni. Az expozícióban mégis van rendszer” – tette hozzá. A bejáratnál, a színes boltíveken mind a hat művész egy-egy rá jellemző munkával szerepel, valamint minden művésztől igyekeztek úgy válogatni, hogy alkotói palettáját bemutassák, minden témából és stílusból választottak legalább egy-egy alkotást. A kiállítótérben, a bejárattól befelé haladva a paravánok szerint korosztályos szekciókra osztották a teret, mintha kis szobákban lépkedne a látogató. Az első szekcióban a 65 évesek munkáit láthatjuk: bal oldalon Erfán Ferenc festményeivel, jobb oldalon Villásek Tibor alkotásaival találkozunk. A következő szekcióban a 75-ösök mutatkoznak be: jobbra Klisza János pasztellképei kaptak helyet, míg balra Réti János grafikái és csendéletei jelennek meg. Az utolsó szekcióban a 80-asok munkái tekinthetők meg: Soltész István festményei és id. Hidi Endre írott tányérjai és mázas kerámiái. Id. Hidi Endre kerámiáival más szekciókban is találkozunk, ez részben a kiállításra épülő művészetpedagógiai foglalkozások miatt is van így, melyekre a szervezők már várják a csoportok jelentkezését a galéria elérhetőségein (e-mail: naconxypan.galeria@kmf.org.ua vagy telefonszám: +380665238816). Ezeken a foglalkozásokon egy rövid tárlatvezetés után a résztvevők csendéleteket és zsánerportrékat készíthetnek pasztellkrétával. Külön érdekesség, hogy a portrékhoz a galéria egyik munkatársa fog beöltözni kárpátaljai népviseletekbe.

A hat jól ismert kárpátaljai művész – Nagydobrony paprikaillatú utcáitól a Róna-havasok eldugott falvaiig otthonosan mozgó alkotók – csoportos tárlata december 13-ig tekinthető meg a Na’Conxypan Galériában.

(CsA/Kárpátalja hetilap)