Tiszaásvány lakossága is megemlékezett a málenkij robot áldozatairól

A málenkij robotra elhurcolt elődeikre a vasárnapi istentiszteletet követően emlékeztek meg a tiszaásványiak a temetőkertben felállított emlékműnél.

Begela Tímea, a helyi kultúrház vezetője röviden összefoglalta az 1944 novemberén történt eseményeket, majd Tiszaásvány és Tiszaújfalu elöljárójának, Malomka Halinának adott szót. Malomka Halina elmondta, azért emlékezünk, hogy többé ne történhessen olyan borzalom, mint 77 évvel ezelőtt.

Orbán István, a KMKSZ Tiszaásványi Alapszervezetének elnöke beszédében kiemelte: „Örömteli, hogy van hol emlékeznünk, hogy az emlékműre felkerült neveket nem feledjük el.[…] A málenkij robotra elhurcolt emberek bátran vállalták magyarságukat, egyetlen »bűnük« a magyarságuk volt. Legyünk rájuk büszkék, s merítsünk erőt bátorságukból a jövőre nézve!.”

Soós Zsolt lelkipásztor a Példabeszédek könyvének 10. részéből idézett: „Az igaznak emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz. Akik törekszenek igazságban élni, azok nevét nem feledik el. Itt nem arra kell gondolni, hogy felvésik a nevét egy táblára, hiszen ez a tábla sem lesz itt örökké.” A lelkipásztor felidézte a ’40-es évek szörnyűségeit, figyelmeztetve arra, hogy a gonosz ma is köztünk van, s vigyázzunk, nehogy erőt vegyen rajtunk. „Törekedjünk arra, hogy a mi nevünkre ne csupán egy táblán emlékezzenek, hanem emlékezzen az élő Isten, amikor meg fogunk előtte állni” – zárta beszédét Soós Zsolt.

Breza György előadásában egy szájhagyomány útján fennmaradt dalt halhattunk, majd a kultúrház énekkárának szolgálatát követően elhelyezték a megemlékezés virágait, meggyújtották a mécseseket.

(Tóth János/Kárpátalja hetilap)