Emléktáblát avattak dr. Soós Kálmán tiszteletére halálának 15. évfordulóján

Halálának tizenötödik évfordulóján emlékeztek meg Szalókán dr. Soós Kálmánról, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem alapító rektoráról, történészről, egyetemi tanárról, valamint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének egykori elnökéről. Az emlékező ünnepségen kollégái, harcostársai, barátai, tanítványai és tisztelői rótták le kegyeletüket a kárpátaljai magyar közélet meghatározó személyisége előtt. Az alkalomhoz kapcsolódva emléktáblát avattak a családi háza falán, tisztelegve dr. Soós Kálmán munkássága és öröksége előtt. Az emléktáblát a KMKSZ Szalókai Alapszervezete és a Rákóczi Egyetem közösen helyezte el.

A negyvenkilenc éves korában elhunyt Soós Kálmán, akinek élete és munkássága szorosan összekapcsolódott a kárpátaljai magyarság oktatásának, megmaradásának és jövőépítésének ügyével, a Tisza-parti Szalókán született, ottani családi házában élt, mindennap onnan indult dolgozni, és minden este oda ment haza. A helyi KMKSZ-alapszervezet alapító elnökeként, majd a KMKSZ ungvári járási szervezetének elnökeként az Ung-vidék magyarságának és a helyi közösségnek az életében is fontos szerepet játszott.

A július 5-i megemlékezésre nagyon sok tisztelője ellátogatott Szalókára, ahol elsőként a helyi református templomban ünnepi istentiszteleten idézték fel a község nagy szülöttének emlékét. Az igét Soós Zsolt református lelkész hirdette.

Az istentiszteletet követően a helyi temetőkertben nemzeti imánk eléneklése után családtagjai, felesége és lánya jelenlétében megkoszorúzták dr. Soós Kálmán sírját.

Egykori lakóházánál hivatali utóda, tanítványa, barátja, dr. Csernicskó István professzor, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem rektora emlékezett Soós Kálmánra, aki elmondta: „Egy szülőház előtt állva egészen másként emlékezünk. Itt elsősorban nem az egykori rektorra gondolunk, hanem arra az emberre, aki ebben a házban nőtt fel, innen indult el az életbe, ide tért haza a munkából minden este, és aki innen indult utolsó útjára, mindössze negyvenkilenc évesen. Tizenöt év telt el azóta, s az idő sok mindent megváltoztat, de vannak hiányok, amelyekhez nem lehet hozzászokni. Vannak emberek, akiknek a jelentőségét az idő nem halványítja, hanem egyre világosabban mutatja meg. Soós Kálmán ilyen ember volt. […] Olyan főnök, olyan rektor volt, aki a döntő pillanatokban irányt mutatott, aki lehetőséget adott, aki felelősséget bízott ránk, és akitől én személy szerint sokat tanulhattam nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Sokan emlékeznek Soós Kálmánra. Vannak, akik kutatóként, mások politikusként, egykori diákjai oktatóként, ismét mások intézményvezetőként tisztelték. Politikusként mindig a közös nevezőt kereste, nem a megosztást. Oktatóként egyszerre volt szórakozott és szórakoztató, de nagy tudású professzor. Rektorként a megfontolt, biztos építkezés híve volt. Történészként pedig a szülőföld múltjának szenvedélyes kutatója. Hogy mindemellett hogyan jutott ideje galambászkodásra, vadászatra, a családjára, azt soha nem tudtam megfejteni. Mi, akik együtt dolgozhattunk vele, mindenekelőtt az embert őrizzük az emlékezetünkben, azt az embert, aki hitt abban, hogy Kárpátalján lehet és kell magyar felsőoktatást építeni, és azt a tudóst, aki a kárpátaljai tudományosság emblematikus alakja volt” – fogalmazott Csernicskó István, aki Soós Kálmán gyakori szófordulatait idézve a következőképen folytatta emlékező gondolatait: „Kedves Kálmán! »Eszméletlen!« – mondanád ma, ha itt állnál közöttünk. Azt viszont még nem merjük mondani, egyik kedvenc fordulatodat idézve, hogy »Kész, győztünk!«, de dolgozunk rajta. Azon vagyunk, hogy az általad lerakott biztos alapokra újabb és újabb emeleteket építsünk. Ez lesz a mi legméltóbb emlékművünk…”

Halász-Kovács Mária, a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöke személyes emlékeket idézett Soós Kálmánról, az alapszervezet alapító, első elnökéről, ahogy rendszeresen gyalogolt hazafelé az eszenyi vonatállomásról, mert mindig, mindenhonnan hazajött, Ungvárról is és később Beregszászból is. Felidézte az elnök asszony, milyen lelkesen beszélt az Ungvári Hungarológiai Központban végzett munkájáról, ahogyan – mint fogalmazott – csak kevesen tudnak beszélni, csak olyan emberek, akiknek a munkájuk a hivatásuk, sőt a küldetésük. „Igenis, nagy hatást tud gyakorolni a világra egy ember is, ha komolyan veszi és vállalja a küldetést, amely neki adatott. Ő vállalta. Mindenkivel közvetlenül és őszintén beszélt. Bárhová is ment, számára Szalóka maradt a világ közepe. Szerette a szülőföldjét és az itt élő embereket” – emelte ki Halász-Kovács Mária és elmondta, hogy a helyi alapszervezet kezdeményezte az emléktábla elhelyezését a családi házon, hogy a kő akkor is őrizze a község nagy szülöttének emlékét, amikor már azok az emberek nem lesznek, akik gondolataikban és szívükben őrzik őt. Köszönetet mondott továbbá dr. Soós Kálmán özvegyének és gyermekeinek, hogy megengedték családi házuk homlokzatán az emléktábla elhelyezését, és a Rákóczi Egyetemnek, hogy partnerek voltak a megvalósításban.

Az emléktáblát Soós Kálmán özvegye, Soós Katalin, Orosz Ildikó, a Rákóczi Egyetem elnöke, Csernicskó István rektor és Halász-Kovács Mária alapszervezeti elnök leplezték le, majd Soós Zsolt református lelkész Isten áldását kérte a táblára és a megjelentekre. Végül a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének tagjai a helyi kultúrházban frissítővel várták a megemlékezés résztvevőit.

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)