Tanévnyitó ünnepség a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán

A hagyományokhoz hűen a beregszászi református templomban került sor a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) tanévnyitó ünnepségére szeptember 23-án. Az intézményében összesen 523 elsős diák kezdte meg a 2023/2024-es tanévet alap-, illetve mesterképzésben.

Az ünnepség a történelmi és nemzeti lobogók, valamint a főiskola zászlójának behozatalával vette kezdetét, melyeket kuruc kori viseletbe öltözött főiskolai hallgatók helyeztek el a templomban. Mindezt Schreiner Sándor tárogatóművész a Rákóczi-nótával tette felemelővé. Az egybegyűlteket ezután Taracközi Ferenc, a Beregszászi Református Egyházközség vezető lelkésze köszöntötte a 90. zsoltár 12. verséből vett igeszakasszal.

A magyarok nemzeti imádságának, Ukrajna himnuszának, valamint Rákóczi imájának – mely egyben az intézmény himnusza is – eléneklése után a megjelenteket Csernicskó István, a II. RF KMF rektora köszöntötte. „Aki új tanévet kezd – akár oktatóként, akár hallgatóként –, az a jövőbe tekint, és bizakodik abban, hogy az a jövő jobb lesz” – emelte ki. Felidézte, hogy a háború kitörését követően számos elemzésben volt olvasható, hogy a kárpátaljai magyar közösség gerince megroppant, alig maradtak itthon néhányan. Ennek azonban ellentmond az, hogy az elmúlt hetekben a kárpátaljai magyar iskolák, szakiskolák központi tanévnyitóin mindenütt megtelt Isten háza a tanévet kezdő fiatalokkal, szüleikkel, tanáraikkal. A háború ellenére a főiskola népszerűsége is töretlen a kárpátaljai fiatalok körében, az intézmény fejlődése pedig a magyar kormányzati támogatásnak köszönhetően szintén biztosított. Az idei felvételi időszakban a főiskolára 1086-an nyújtották be jelentkezésüket, közülük a különböző szakokon 523-an kezdték meg a tanulmányaikat, a hallgatók összlétszáma pedig az alap- és mesterképzéseken 1371 fő – mutatott rá Csernicskó István. „Ha ezeket a számokat nézzük, én biztos vagyok abban, hogy korai volna lemondani a kárpátaljai magyarokról” – szögezte le. „Mert aki tanévnyitóra jön, aki az iskolát és a tanulást választja, az a jövőbe tekint és a jövőbe fektet. Mi is ezt tesszük. Mert a jelen tökéletlen ugyan, de a jövő még lehet tökéletes. Mi hiszünk ebben és teszünk érte” – reflektált Mikszáth Kálmán A szökevények című elbeszélésének híres latin mondatára: „Praesens imperfectum, perfectum futurum.”

„Az embernek legnagyobb szükséglete a kötődés, a valahova tartozás. És mi, magyar emberek kötődünk Istenhez, hazához, családjainkhoz” – jelentette ki ünnepi köszöntőjében Csák János, Magyarország kultúráért és innovációért felelős minisztere. Beszédében Babits Mihályt idézve úgy fogalmazott, hogy Isten, a család és a haza az a „szellemi jelenség, lelki örökség, amit tovább akarunk vinni”. Mi, magyarok hihetetlen gazdag szellemi és lelki örökséget kaptunk őseinktől, melyet át kell adnunk folyamatosan a következő nemzedéknek, s ez történik a családjainkban, az iskolában, az egyetemen, valamint a templomokban – fogalmazott.

Magyarország Kormánya támogatja és támogatni fogja „a magyar kultúrát, a kultúrát átadó intézményeket, a magyar családokat, a magyar iskolákat, egyetemeket és az egyházainkat” – emelte ki Csák János, majd leszögezte: „Ez a magyar kormánynak nem valamilyen kedvtelése, hanem kötelessége. Egyetlen magyart sem hagyunk magára sehol a világon. […] Minden együttműködésre kész kormányzattal, néppel szívesen együtt dolgozunk” – tette hozzá.

A miniszter az első évfolyamos hallgatókhoz szólva rámutatott, hogy tíz-húsz év múlva ők lesznek a kárpátaljai magyar közösség vezetői, s aláhúzta, hogy a Rákóczi-főiskola végzősei nemcsak a magyar nemzeti közösség, hanem Ukrajna jólétéhez is hozzá fognak járulni, hiszen „a művelt ember több gazdasági hasznot termel”.

„Én úgy tekintek Kárpátaljára, mint egy tündérkertre, ahol évszázadok óta élnek együtt békésen különböző nemzetiségű és vallású emberek” – mondta Csák János a vidék sokszínűségére reflektálva.

A tárcavezető arra emlékeztette a hallgatókat, hogy bárhova sodorja őket az élet, soha ne feledjék el, hogy honnan jöttek. Ünnepi beszédének végén Weöres Sándort idézte: „»Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra«. Önök döntik el, hogy mit kezdenek vele” – tette hozzá.

Viktor Mikita, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás vezetője megköszönte Magyarország több ezer ukrán gyerek nyári üdültetését lehetővé tevő és biztosító segítségét, valamint Ukrajna egész népének folyamatos humanitárius támogatását, melyhez hozzátartozik az oktatási szféra is. Ugyanakkor aláhúzta, hogy Ukrajnának szüksége van az egész civilizált világ segítségére. Kárpátalja kormányzója szerint a sikeres ukrán ellentámadást követően a szülőföldjüket elhagyó magyar közösség túlnyomó része hazatérhet. Köszönetet mondott mindazoknak, akik nem hagyták el Ukrajnát, akik itt maradtak, itt dolgoznak és itt tanulnak tovább. Van jövő Ukrajnában, s mi azon fogunk dolgozni, hogy ez a jövő békés legyen – fogalmazott.

A tanévnyitó keretében sor került az elsőéves hallgatók ünnepélyes fogadalomtételére. Az eskü szövegét Nagy Natália angol szakos hallgató olvasta elő diáktársainak. Az eskütételt követően Csernicskó István rektor és Orosz Ildikó, a főiskola elnöke kézfogásukkal jelképesen az intézmény diákjaivá avatták a szakonként felvonuló diákokat.

Az ismert diákhimnusz eléneklése után átadták a főiskola által 2014-ben alapított Rákóczi-díjat, melyet minden évben olyan, az intézmény megmaradása és fejlődése szempontjából döntő szerepet vállaló személyek kapnak, akik jelentősen hozzájárultak több ezer kárpátaljai magyar fiatal képzéséhez, ezzel is segítve boldogulásukat szülőföldjükön. A Rákóczi-főiskola legmagasabb kitüntetésének idei díjazottjai Csák János miniszter és Vaszil Roszul, a Kárpátaljai Megyei Közoktatási Főosztály egykori vezetője. Mivel Vaszil Roszul személyesen nem tudott részt venni az ünnepségen, a Rákóczi-díjat egy későbbi időpontban veszi át.

Záróbeszédében Orosz Ildikó, a II. RF KMF elnöke József Attila Levegőt! és Radnóti Miklós Töredék című verseiből idézett részleteket, melyekről elmondta: bár azok az 1930-as–40-es években íródtak, fontos pszichológiai rajzot adnak az erőszak sajátosságáról, és sajnos ma is mélyreható gondolatokat ébresztenek bennünk. Ezzel egyidejűleg azonban felhívta a figyelmet a bátorság fontosságára, s ehhez Nelson Mandela egyik gondolatát vette kölcsön s helyezte a hallgatók szívére: „Megtanultam, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak legyőzése.”

Az ünnepség végén a történelmi egyházak képviselői áldást kértek a főiskolára, annak munkatársaira és hallgatóira, majd a rendezvény a Szózat eléneklésével ért véget.

(CsA/Kárpátalja hetilap)