Ungváron a Kálvária temetőben emlékeztek a sztálinizmus áldozataira

A málenkij robotra elhurcoltak egyetlen bűne a nemzetiségi hovatartozásuk volt. Kárpátalja magyarsága minden évben megemlékezik a helyi magyar és német lakosságot 1944 novemberében ért tragédiáról. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Alapszervezete a kárpátaljai magyar áldozatokról november 19-én délután hagyományosan a Kálvária temetőben lévő emlékműnél tartott megemlékezést.

A csendes megemlékezés kezdetén Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének elnöke, az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Líceum igazgatója bemutatta a meghívott vendégeket: Cseh Áron ungvári magyar konzult, Héder János ungvári lelkészt, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzőjét, Kulin Ágnest, a Révész Imre Társaság elnökét, majd megköszönte a megjelenteknek, hogy eljöttek emlékezni a sztálinizmus áldozataira, egy olyan történelmi eseményre, amely minden kárpátaljai családot mélyen érint, hiszen minden kárpátaljai családnak volt hozzátartozója, rokona, aki ennek a szörnyű korszaknak lehet, hogy túlélője, de a legtöbb esetben áldozata volt.

– Ez az az esemény, amelyre Kárpátalján szerintem mindenkinek meg kell emlékeznie, a múltunkat nem szabad elfelejteni, és ez olyan történelmi esemény, amely minden magyar családot érint, nincs olyan, aki édesapját, nagyapját, dédapját, már ott tartunk, ne tudná az elesettek között. Mi próbálkozunk, hogy az ifjúság is tudja azt, hogy gyökerek nélkül nincs jövő, de ezek a szomorú történelmi események nagyon összemosódnak. Egybeesik a mi sztálinizmus áldozatairól való megemlékezés, a mi bánatunk a Holodomorra való megemlékezéssel, és így a fiatalság eléggé összemossa a két eseményt. Nagyon nagy szerepe van az oktatásban a tanároknak, hogy erre felhívják a figyelmet, hiszen a mi bánatunk, a mi gyászunk is olyan mély, mint az ukrán nemzeté – mondta Kulin Judit.

Az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Líceum Diákönkormányzata képviseletében az iskola tanulóinak előadásában rövid történelmi összefoglaló és Wass Albert Vigasztaló levél, magyarok földjére című verse hangzott el.

A megemlékezésen a történelmi egyházak nevében Héder János református lelkész hirdetett igét, imádkozott az elhunytak örök nyugodalmáért, lelki boldogságáért és kért áldást a megemlékezőkre, az ittmaradottakra.

– Tiszta csoda, hogy mi még itt lehetünk Kárpátalján és emlékezhetünk. A kárpátaljai nép elmúlt 100 esztendeje nagyon sok szenvedéssel és gyötrelemmel van tele. Ma is halnak meg katonák, minden tiszteletet megadva temetik el őket. De őseinknek nem jutott ilyen tiszteletre méltó, becsületes temetés. Szomorú a szívünk, amikor megállunk egy emlékmű mellett, amely a szenvedésre, a pusztulásra emlékeztet bennünket, de a megpróbáltatás idején az emlékezés erősít meg bennünket – mondta többek között Héder János lelkész.

Ezt követően a jelenlévők csendes főhajtással elhelyezték az emlékezés koszorúit.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)