Idén is megszervezték a népszerű természetismereti tábort Nagydobronyban

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) Természetismereti és Természetvédelmi Tábora, a több mint két évtizedes hagyományoknak megfelelően, idén is a Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátumban került megrendezésre. A tábornak a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) erdei iskolája és kutatóbázisa adott otthont. Július 1. és 5. között a táborban Kárpátalja különböző településeiről érkezett 34 gyerek vett részt, akik vidám hangulattal töltötték meg a környéket.

– 23. alkalommal került megrendezésre a KMPSZ Természetismereti és Természetvédelmi Tábora. Idén 10–16 éves kor közötti tanulók jelentkezését vártuk, hogy támogatóinknak – a magyar kormánynak, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának, a Bethlen Gábor Alapnak – köszönhetően egy ötnapos táborban gyakorlati és játékos formában ismerkedjenek a természettudományok rejtelmeivel. Jelenleg 34 gyerek vesz részt a táborban, akiknek folyamatosan programokat szervezünk. A hét folyamán reggel 9 órakor kezdődtek a programok, amelyek 13 óráig tartottak, s mivel 3 csoport volt, így azok párhuzamosan 3 különböző helyszínen zajlottak 3 programvezetővel az élen. 4 főiskolás nevelőnk és 4 szervezőnk van, illetve vannak társszervezőink is, mint Gyöngyössy Tibor vagy Gábor Anna, akik segítségével hétfőn az íjászkodással ismerkedtek. Vacsoráig tartanak a foglalkozások, aztán pedig szabadidős programok következnek: sportolás, társasjátékok. Volt állat-növény háború, vízminőség-vizsgálat, kedden kenuztunk, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. A Szernye-mocsár kanálisa, a Latorca egyik mellékfolyója, ami átszeli itt a Nagydobronyi Rezervátumot, tökéletesen alkalmas ilyen vízi sportokra is. Mivel 3 személyes a kenu, s mindegyikben kell ülnie egy irányítónak, egy felnőttnek, így csak 2 gyereket tud magával vinni, ezzel elment a délelőtt. A csapatok maketteket is készítettek. Amikor kimegyünk terepre, közben gyűjtögetnek is. Az egyik csapat a kanálist ábrázolta a töltéssel, még a zsilipet is megformázták, a másik pedig egy részletet az erdei iskola területéből, és teljesen felismerhetően készítették el – meséli lelkesen Szanyi P. Lívia táborvezető, az erdei iskola laboránsa, a Kárpátaljai Magyar Líceum természettudomány-tanára, az Egán Ede Szakképzési Centrum oktatója Nagydobronyban.

A gyerekek a hét folyamán valóban tartalmas programokban vehettek részt, persze az időjárás és egyéb tényezők miatt néha módosítani kényszerültek a terveket.

– A lepkeháló könnyű anyagból készül, a fűhálót kaszálókon, alacsony lágyszárú növényeknél szokták használni, a fűben megbúvó rovarok összegyűjtésére szolgál. Ahogy lépünk, ilyen nyolcasokat írunk vele, oda-vissza, a benne összegyűlt rovarokat utána megvizsgáljuk, akár mikroszkóp alatt is, a nagy részét pedig elengedjük. A kopogtató háló a bokrokon megbúvó rovarok gyűjtését szolgálja, gyakorlatilag belerázzuk őket. Úgyszintén helyeztünk ki talajcsapdákat vagy barbárcsapdákat: a nagyszájú edényeket beássuk, hogy egy szinten legyen a föld felszínével, s abba ölő vagy csalogató folyadékot, például ecetet öntünk, lehet alkoholt is, de az gyorsan elpárolog – avat be a részletekbe Kiss Martin Denisz szervező, 4. évfolyamos biológushallgató, aki Szőlősgyulán biológiatanár. Vele akkor lett volna foglalkozás, amikor „leszakadt az ég”, ömlött az eső, ezért más időpontban fűhálóztak, rovarcsapdáztak, vizsgáltak rovarokat.

Sztankovics Anna-Mária, a Munkácsi 3. Számú Középiskola szervezőpedagógusa idén fejezte be az első évfolyamot a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola mesterképzésén. Ő szervezőként dolgozott a táborban.

– Pókhálót készítettünk egy foglalkozás keretében. Megismertettem a gyerekekkel a pókok rendszertanát. Kipróbálták magukat pók szerepben, hálót szőttek, illetve a „vacsorájukat” is elkészítették. A pókok rovarokkal táplálkoznak, a szőtt hálóba készítettek néhány rovart, főleg olyanokat, amelyek a mi területünkre jellemzőek. Élő pókokat is láttak, kimentünk a filagóriába, kerestünk egy elhagyatott sarkot, ahol volt pókháló, így élőben is látták. Vannak néhányan, akik irtóznak, de a többség nagyon érdeklődő. Volt egy gyerek, aki már a határozóban lévő képektől is rettegett, iszonyodott, de annak ellenére, ha jobban megismerik, akkor kevésbé tartanak tőle – jegyezte meg.

Minden évben vannak olyan tanulók, akik első ízben vesznek részt a tábor életében, mint például most Sándor Alexandra Csongorról.

– Ez az első biológiatáborom, a barátoktól értesültem róla és így választottam. Megmutatták a tavalyi programokat, és láttam, milyen színes volt, nagyon megtetszett. Vannak olyan bogarak vagy állatok, amelyektől félek, de ezt próbálom minél jobban legyőzni, minél több állattal megismerkedni, ebben is segít ez a tábor. Kenuzás közben volt siklótalálkozás, megfogták, és meg lehetett simogatni vagy akár kézbe venni, ehhez még nem volt bátorságom. Azért ajánlanám másoknak jövőre a tábort, hogy szeressék a természetet és megtanulják óvni – mondta.

Akadnak persze visszatérő lakók is. Kis Dávid, aki Tiszabökényből érkezett, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban a 9. osztályt fejezte be.

– Harmadik alkalommal vagyok itt, a tudásszomj hajtott, hogy újra jöjjek, Akármennyire is jártas vagyok már a biológia területén, akárhányszor visszajövök a táborba, mindig rengeteg újat tanulok, mert a jól képzett nevelők lelkesen be tudják mutatni az erdő flóráját és faunáját. Különböző kísérleteket végzünk, amelyeket nem ismertem korábban, s amikor hazamegyek, ezeket imádom újra letesztelni. Ezek miatt is szívesen visszajárok, mert ilyen kísérletekkel az interneten nem fut össze mindennap az ember, de itt megmutatják. A sportfoglalkozások is szórakoztatók, különböző sportágakban versenyzünk. A társaság is nagyon jó, mindenki barátságos, hamar be lehet illeszkedni, igazán jól szórakozunk mindig – meséli.

Abban, hogy az egész tábor zökkenőmentesen zajlódjon, nem kis szerepe volt Ráti István koordinátornak, aki a Kárpátaljai Magyar Líceum nagydobronyi részlegén történelem szakos tanár, illetve jogot tanít.

– A táborban az én feladatom volt minden ügyes-bajos dolog elintézése, például bevásárlás, vagy bárkinek az elérése, de a generátor kezelése is, hogy az áramellátást tudjuk biztosítani az esetleges áramszünetek idejére. Minden felmerülő egyéb probléma elhárítása is az én feladatom volt. A kenuzás is az én terepem, valamint utolsó nap a sportfoglalkozások levezetése – mondta István, aki bár először dolgozott a táborban, reméli, hogy nem utoljára.

A mozgalmas 23. Természetismereti és Természetvédelmi Tábor idén már bezárt, de aki kedvet kapott és szereti a természetet, jövőre szeretettel várják a szervezők, hogy megismerjék szülőföldjük növény- és állatvilágát, újabb fenolftalein-háborút vívjanak, szaladgáljanak, friss erdei levegőt szívjanak és élvezzék egymás társaságát.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)