Élőszavas mesemondás a Nagyberegi Tájházban

Különleges hangulat lengte be a Nagyberegi Tájházat az idei év második foglalkozásán, melyen a hagyományokhoz híven a népszokások felidézése kapta a főszerepet. A népi kultúra gazdag világában ezúttal a Beregszászi Horváth Anna Gimnázium alsó tagozatos tanulói merülhettek el.

A tájház programjai rendszerint tárlatvezetéssel kezdődnek. Így volt ez a mostani alkalmon is, azonban a tisztaszobába lépve ez esetben egy különleges vendég fogadta a csoportot: egy ifjú mesemondó, Mondik Dániel, a Nagyberegi Dobrai Péter Középiskola végzős tanulója, akinek izgalmas előadásában egy népmese kelt életre – nem könyvlapokról, nem képernyőről, hanem élőszóval.

„A foglalkozás egyik legfontosabb üzenete az élőszavas mesemondás felelevenítése volt” – hangsúlyozta Gál Adél, a tájház koordinátora. Mint fogalmazott, a digitális világ zajában különösen nagy jelentősége van azoknak az alkalmaknak, amikor a gyerekek megtapasztalhatják, hogy egyetlen ember hangja és gesztusai a népmese erejével miként képesek egy közösséget összefogni.

A mesehallgatást követően a múlt kézzelfogható emlékei kerültek elő. A szekrényből az elődeink által is viselt ruhadarabok – köztük az alsószoknya, a bőgatya és más viseletek –, melyeket a gyerekek örömmel öltöttek magukra. A társaság fele eközben a kamra rejtelmeibe kapott betekintést, ahol feltárultak előttük a szövőszék és a fonás eszközei.

A tájház programjainak mindig része egy hagyományos finomság elkészítése és kóstolása. Olasz Piroska néni ezúttal csörögefánkot sütött, melynek folyamatába a tanulók is beleshettek, hiszen segítettek a tészta formázásában és előkészítésében is.

A csoport ezután a foglalkoztatóteremben gyűlt össze, ahol Kepics Andrea tartott kézműves-foglalkozást. Itt minden gyerek elkészíthette saját pálcikababáját, így kézzelfogható emlékkel is gazdagodtak a nap során.

A kedvező időjárásnak köszönhetően a résztvevők kipróbálhatták az udvarra kihelyezett népi játékokat, majd a foglalkozás végén közösen fogyasztották el a porcukorral meghintett fánkot.

A Nagyberegi Tájház programja most is bizonyította: amellett, hogy a hagyományok közelebb kerülnek a gyerekekhez, az ide látogatók felismerik azt is, hogy múltunk értékei akkor maradnak élők, ha újra és újra közösségben idézzük meg őket.

A program a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében, a Csoóri Sándor Alap támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.

(lexi/Kárpátalja hetilap)