Farsangi hagyományőrzés a Nagyberegi Tájházban

A farsangi időszak meghatározása úgy hangzik, hogy a vízkereszttől hamvazószerdáig, melyet évszázadok óta jelmezes felvonulások, evés, ivás, lakodalmak, disznótorok jellemeznek. Lényege a nevetés és a színek. Jelentése, hogy vége a télnek, minden új életre fog kelni. E hagyomány továbbörökítése céljából szerveztek farsangi kézműves-foglalkozást a Nagyberegi Tájházban a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium (BMG) 3.B osztályos diákjainak.

A vidám program bemelegítéseként egy igazi farsangi táncházban találták magukat a diákok, ahol a Kokas Banda jóvoltából különböző táncokat és játékokat tanulhattak. Az ünnepi időszak alkalmából nem maradhatott el az énektanulás sem, és a farsang köré csoportosuló népi hiedelmek megismerése.

Ezen időszak jellegzetes étele a fánk, amelynek régebben mágikus erőt tulajdonítottak: néhány faluban azért sütötték, hogy a nyári vihar ne vigye le a háztetőt a házról. Nagyberegen is kisült jó néhány adag ebből a finomságból, amely remélhetőleg az elkészítőinek és az elfogyasztóinak is szerencsét hoz.

A mohácsi sokácok messze földön híres és ismert népszokása a busójárás. Ideje minden évben változik, hiszen a tavaszi napfordulóhoz kapcsolódik. A busójárás más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő szokás. Mohácson ennek a hagyománynak az eredetét a törökök kiűzésével magyarázzák. Az ősi múltra visszaemlékezésként minden gyerek készíthetett magának egy kevésbé félelmetes busómaszkot, amelyben Lévai-Derceni Irénke volt a segítségükre.

(SD/Kárpátalja hetilap)