Magyarország Ungvári Főkonzulátusa Egán Edére emlékezett

Egán Ede nevét viseli a KMKSZ által kezdeményezett és a magyar állam által támogatott gazdaságfejlesztési program, hiszen a XX. század elején, 50 éves korában tragikus körülmények között meghalt Egán Ede jelentősen elősegítette vidékünk gazdasági fejlődését. Kuti László ungvári magyar vezetőkonzul és neje személyesen is ellátogatott az ausztriai Borostyánkő (Bernstein) nevű, csodálatos fekvésű hegyi falu temetőjébe, ahol a születésnapját követő hétvégén megkoszorúzták a 170 éve született Egán sírját.

1897-ben Darányi Ignác földművelésügyi miniszter felkérte az akkor 46 éves Egán Edét, hogy tanulmányozza a mai Kárpátalja területének nagy részét is magába foglaló északkeleti hegyvidék helyzetét, és készítsen egy olyan tervezetet, mely visszaszorítja a nyomort, az éhínséget és az ennek következtében fellépő kivándorlást. Egán Ede ekkor már egy országszerte ismert és elismert közgazdász és mezőgazdasági szakember volt, aki a bécsi mezőgazdasági főiskolán és a hallei egyetemen tanult, majd az Országos Tejgazdasági Felügyelőség megszervezésével, valamint annak sikeres irányításával szerzett magának országos hírnevet.

Egán Ede 1898 elején benyújtotta Darányi Ignácnak a jelentését, melyben leírta, hogy a nyomorért a hegyvidéki klímán nem megfelelő gazdálkodási módok, a 250 ezer kataszteri holddal rendelkező Schönborn család, a rossz terméshozamú növényfajták, a nagybirtok okozta föld- és legelőínség, a leromlott igás- és haszonállat-állomány és a hivatalnokok korrupciója felelős. Ezenfelül a helyi zsidóság azon részét okolta, mely kapcsolatainak, pénzügyletekben való jártasságának köszönhetően hozzájárult ahhoz, hogy a hegyvidéken élők egyre rosszabb körülmények között éljenek. A helyzet javítása érdekében kidolgozta az úgynevezett hegyvidéki akciót, melynek köszönhetően jó minőségű szerszámokhoz, tenyészállatokhoz, vetőmagokhoz juthattak hozzá a helyi gazdálkodók. Szervezett továbbá hitelszövetkezeteket, melyek méltányos feltételekkel nyújtottak kölcsönt a gazdáknak. Állami pénzen bérelt a Schönborn–Buchheim-hitbizomány legelőiből földet, s ezeket reális áron adta ki a kisparaszti bérlőknek. A hegyvidéken kifizetődőbb ágazatok, például havasi tejgazdaságok kifejlesztésével próbálkozott.

Köszönhetően Egán óriási munkabírásának, megalkuvást nem tűrő jellemének és annak, hogy a konfliktusokat is bátran felvállalta, három és fél év alatt a hegyvidéki akció gyors gazdasági fellendülést hozott vidékünkön, de az erdélyi és kelet-magyarországi szarvasmarha-tenyésztést és tejgazdálkodást is fellendítette, továbbá sikeresen alakult az akció kulturális felzárkóztató programja is. Egán Edét a XX. század elejére az akkori Magyar Királyság északkeleti felvidékén élő ruszin nép a megmentőjeként tisztelte, tekintélye és szava ezen a vidéken kezdett megkérdőjelezhetetlenné válni. Bár a hegyvidéki akció a nép számára jólétet hozott, ugyanakkor a hitel- és kereskedelmi szövetkezetek létrehozásával, valamint a lakosság által megtermelt javak felvásárlásának megszervezésével egyes körök érdekeit sértette. 1901. szeptember 20-án, amikor Munkácsról Ungvárra utazott egy megbeszélésre, a hegyfarki dombon, Börvinges község mellett valószínűleg – uzsorások által megbízott – bérgyilkos áldozata lett.

Az esetről a korabeli sajtó a következőképpen számolt be: „1901. szeptember 20-án a reggeli órákban szapora ügetéssel egy kocsi igyekezett Munkácsról Ungvárra. A kocsi két utasa élénk beszélgetésbe merült, a hegyfarki domb kapaszkodójánál leszálltak a kocsiról, és abban állapodtak meg, hogy felkapaszkodnak a dombtetőre, mert onnét pompás kilátás nyílik az egész környékre. Az egyik utas, gyakorlott turista volt bizonyára, kezében új Mauser-puskájával, ruganyos léptekkel vágott neki a meredek lejtőnek, útitársa a kényelmesebb, de hosszabb oldalutat választotta. Alig vált el egymástól a két férfi, néhány pillanattal később forgópisztoly dörrenése robbant bele az őszi reggel békés csendjébe, s fenn a dombtetőn véresen, hangtalanul, egyetlen jajszó nélkül, átlőtt koponyával, előre csukló fejjel, hátra tántorodva földre zuhant az elsőnek felért utas. A férfi, akit a titokzatos lövés halálra sebzett, Egán Ede volt, a ruszin nép akkor már legendás hírű megmentője, felszabadítója, nemes szívű gondviselője. A seb oly súlyos volt, hogy az orvosi beavatkozás már nem segíthetett, és Egán Ede még aznap délben fél egykor, anélkül, hogy eszméletét egyetlen pillanatra is visszanyerte volna, kilehelte nemes lelkét, örökre sírba vive tragédiájának rejtélyét.”

Holttestét az ungvári kórházból családi birtokukra, a Vas megyei Borostyánkő községbe vitték, ahol a helyi temetőben a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Elismerésének jele, hogy nem sokkal halála után emlékművet állítottak az őt ért tragédia helyszínén. Később, útépítés miatt az emlékművet más helyen állították fel, Börvinges község mellett, de közel az eredeti emlékmű és a gyilkosság helyszínéhez.

Kuti László első beosztott konzul munkatársunknak elmondta: „Az idei év ismét egy kettős évforduló, Egán Ede születésének 170., halálának pedig 120. évfordulója. Közismert, hogy ötvenéves korában érte őt a halál. A családi sírbolt a mai Ausztria területén, Őrvidéken (Burgenland) található, Kőszegtől 28 kilométerre, ebben a Borostyánkő nevű, gyönyörű hegyi faluban. Egyébként Borostyánkő volt a szülőhelye Gróf Almásy László híres Afrika-kutatónak, felfedezőnek, akinek a neve a kilenc Oscar-díjat nyert Az angol beteg című játékfilmnek köszönhetően vált világszerte ismertté. Igaz, a film egy művészeti alkotás, történelmileg nem egészen hiteles. Érdekesség, hogy a borostyánkői várban ma is ott lakik a grófi család. Ugyanakkor a történelmi épület műemlék, és egyben egy nagyon elegáns szállodaként üzemel. Aki szállást foglal ebben a várban, az Almásy-birtokon termett szőlőből készült borral koccinthat a grófi könyvtárban – ez benne van az ajánlott csomagban. Állítólag sokan ellátogatnak oda a nosztalgiát kedvelő osztrákok közül, de mások is a nagyvilágból.

Visszatérve az Egán családra, ők egy ír főnemesi család leszármazottai. Eredetileg O’Eganként írták a nevüket. Egán Ede édesapja, Edward (Ede) O’Egan (1816–1880) még a XIX. század első felében került Magyarországra, az akkor gróf Széchenyi István kezdeményezésére meghonosodó versenylótenyésztés és lóversenyeztetés meghonosításában vállalt fontos szerepet, ami a főúri családok számára szórakozás volt, és katonai jelentőséggel is bírt. A nagy-britanniai tapasztalatokat és tudást hozta Magyarországra. 1865-ben vásárolta meg a Vas megyei borostyánkői uradalmat Batthyány Gusztáv hercegtől. Egán Ede és testvére, Lajos még Csáktornyán, a mai Horvátország területén született, de akkor ennek nem volt semmilyen jelentősége, hisz egy ország volt abban a korban Csáktornya, Borostyánkő és Ungvár is.

Egán Ede 1878-ban vette feleségül az akkor húszéves Krieger Erzsébetet, három fiuk – László 1879-ben, Imre 1881-ben, Jenő pedig 1886-ban – született. 1890. március 7-én Bécsben Ferenc József király régi angol nemesi címerük épségben tartásával, borostyánkői előnévvel magyar nemességet adott Egán Edének, és külön oklevelet testvérének, Lajos fiumei tengerészeti hatósági osztályfőnöknek, valamint Egán Lajos Béla nevű fiának. A családtagok egy része továbbra is O’Egannak írta a nevét, mások neve elől elkopott az O betű. Egán Ede és az édesapja is sokat tett a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásáért, új módszerek bevezetéséért. Nem volt véletlen az ő elköteleződése az akkori Magyarország kevésbé fejlett területei iránt, és nem volt véletlen az sem, hogy éppen őt bízta meg Darányi Ignác földművelési miniszter, hogy dolgozzon ki egy akciótervet a hegyvidéki területek gazdasági fejlesztésére.

Élete teljében, az általa megálmodott és magyar állami támogatással végrehajtás alatt álló, akkorra már számára is nagy elismertséget hozó program kellős közepén, egy fontos találkozóra menet érte a halál. A kortársak sem tudtak olyan motivációt találni, ami magyarázná öngyilkossági szándékát. Egán Ede halála után a hegyvidéki akció tovább folytatódott, de hamar egy lélektelen, bürokratikus hivatallá vált, így nem tudta elérni a célját.

Borostyánkő településen egy példamutatóan rendben tartott temetőben van a családi sírhely a falu Felsőőr felőli bejáratánál. Méltó hely arra, hogy az ide vetődő kárpátaljai emberek számára is egyfajta zarándokhely legyen. Egán Ede sírján a következő magyar felirat olvasható: »Egán Ede – Csáktornyán 1851. júl. 3., – Ungvárt 1901. szept. 20. Szüleinek példájára a közjólétnek szentelte erejét.« A temető fehérre meszelt bejárata felett a »Der herr ist mein hirte« (»Az Úr az én pásztorom«) német nyelvű felirat olvasható.

Halálának évfordulója szeptember 20-án lesz, a Börvingesen álló emlékművét akkor méltóképpen meg fogjuk koszorúzni. Bacskai József főkonzullal fontosnak tartjuk az ő emlékének megőrzését. Úgy gondolom, hogy Egán Ede fontos példakép mindannyiunk számára, egy olyan embert tisztelhetünk benne, aki az életét arra tette fel, hogy a Kárpátalján legkiszolgáltatottabb körülmények között élő emberek számára biztosítson megfelelő jövedelemtermelő lehetőséget nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, nemzetközi tapasztalatok felhasználásával. Pontosan egy olyan időszakban, amikor ezt a vidéket a nagymértékű elvándorlás sújtotta. Kicsit arra is példát mutatott, hogy milyen eszközökkel lehet a szülőföldön maradást, a különböző nemzetiségek közötti megértést és együttélést elősegíteni. Nyilvánvaló, amikor ilyen nagyszabású programot bonyolít le valaki, még ha jó irányba haladnak is a dolgok, érdekek sérülhetnek. Egán Ede bátran felvállalta a konfliktusokat, így tudott gyorsan haladni előre. Az pedig tiszteletre méltó, hogy Kárpátalján az emléke mind a mai napig él az emberekben nemzetiségtől függetlenül” – mondta el Kuti László ungvári magyar első beosztott konzul.      

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)