Könyvbemutató az Ungvári Magyar Házban

A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) szervezésében mutatták be az Ungvári Magyar Házban Turák Angéla nyugalmazott pedagógus, festőművész, illusztrátor, író, költő Köszönet című új kötetét. A magyar kultúra napjának küszöbén megrendezett bemutatót megtisztelte jelenlétével Kuti László ungvári magyar konzul.

A könyvbemutatón dr. Zubánics László, a KMMI elnöke a nap főhősével, a szerzővel beszélgetve ismertette Turák Angéla tartalmas életútját és több mint hatvanéves pedagógiai pályafutásával szorosan összefonódó művészeti tevékenységét.

– Ő a nemzet napszámosának is nevezhető személyiség, aki Ungvár és a városkörnyéki felnövekvő nemzedékeket több évtizeden keresztül magyarul, ukránul, szlovákul, oroszul nevelte a szépre, a jóra, az alkotásra. Ilyen lámpásokra mindenképpen szükség van, s az ő példájukat kell a fiatal pedagógusok elé állítani, hogy lehet ezt így is.

Turák Angéla 1934. március 18-án született Ungváron. A bemutatón felidézte, hogy 3 éves volt, amikor édesanyja, aki szépen rajzolt, először adott ceruzát a kezébe. Nagy élvezettel alkotott az iskolában is. A hetedik osztály után felvételizett a kétéves Ungvári Tanítói Főiskolába, s mivel a reál tantárgyakkal ellentétben a rajzolás jól ment neki, egy sajátos cserebere akció keretében matematikai feladatmegoldásokért elkészítette osztálytársai helyett a rajzokat.

Ezt követően a Drohobicsi Tanárképző Főiskola orosz nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. Tanári pályafutását Kaszonyban kezdte, ahol filológusként rajzoktatást is vállalt. Majd a megyeszékhelyen a 10. számú középiskolában és családi okok miatt Nagybereznán is tanított. Később a Moszkvai Népművészeti Egyetemen tanult, és visszakerült szülővárosába, ahol a tanfelügyelőségen is dolgozott. Több mint 20 évig volt az ungvári Padijun Bakonyi Zoltán stúdiójának rajztanára. 61 évig tanított különböző tanintézményekben. Büszke arra, hogy számos tanítványa lett elismert képzőművész.

Évtizedek óta csodálatos tájképeket és csendéleteket fest, az utóbbi időben tojásfestéssel is foglalkozik. Különböző technikákkal dolgozik: akvarell, selyem-, olaj-, üvegfestés, monotípia, pasztell, grafika. Első kiállítására 1991-ben az Ungvári Hungarológiai Központban került sor. Csoportos és egyéni kiállításokon vett részt Ungváron, Magyarországon, Szlovákiában, Ausztriában, Csehországban, Németországban. 1988-ban Ukrajna jeles népművelője, 1994-ben Ukrajna érdemes oktatási dolgozója címmel tüntették ki pedagógiai munkásságáért. A Tiszaháti Munkácsy Mihály Alkotótábor és a Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesület alapító tagja.

A festészet olyannyira a lételeme, hogy akár bal kézzel is vászonra viszi a festéket. Így történt ez akkor, amikor eltörte a jobb kezét. Lehetetlen megszámolni, hány festményt készített élete során, a fia emlékei szerint több mint 2 ezret. Angéla néni nagyon gyorsan fest. A könyvbemutatón is látható arany ősz tájképet egy nap alatt készítette. Mostanában a fiával versengenek, aki elismert orvos, a Novák Endre Kárpátaljai Megyei Klinikai Kórház főorvosa. Jacina György közel 3 éve kezdett festegetni. A családban minden héten megszületik 1-2 kép.

Turák Angéla pedagógiai és képzőművészeti tevékenységén kívül gyerekkönyveket illusztrál és ír ukrán, magyar és szlovák nyelven. Ő illusztrálta a Debrecenben kiadott Mesélő ecsetek c. könyvet, a Róka koma c. kiadványt, amelyben a Barzsó Tibor által fordított ukrán népmesék találhatók és Weinrauch Katalin Ezüst barka gömbölyödik c. kiadványt.

De Angéla néni maga is ír meséket. Korábbi kiadványait lapozgatva felelevenítette azok megszületésének körülményeit, a könyvkiadás nehézségeit. Elmondása szerint minden könyvének külön feladata is van: például a Téli álmokban csak rajzokat készített, de a gyerek a színes betét segítségével megtanulhat szépen rajzolni, majd amikor elolvasta, kifestheti a rajzokat vagy kivághatja és ráragaszthatja a színes ábrákat. Így társszerzővé válik a gyerek.

Most egy új könyvvel jelentkezett a sokoldalú művész. Az Olekszandra Harkusa kiadójában megjelent Köszönet c. könyv prózát, mesét, dalt, illetve gyerekeknek és felnőtteknek szóló verseket tartalmaz. Turák Angélának elmondása szerint régi vágya teljesült azzal, hogy a borítón egy mezőkövesdi XVII. századi lepedőszélminta látható.

– A kiadvány nem jelent volna meg a fiam pénzügyi segítsége nélkül – jegyezte meg a szerző, és felolvasta a könyv indíttatását, ami megmagyarázza a címválasztást:

„Köszönöm, Uram az életemet, köszönöm a szép vidéket, a mesés Kárpátalját, szeretett szülőhelyemet. Köszönöm a szüleimet, kikre engem bíztál. Köszönöm a testvéreimet, kikkel családba hoztál. Köszönöm a fiaimat, öt kedves unokámat, a kis dédunokát, kikkel megajándékoztál. Köszönöm a szót, ecsetet, amit adományként kaptam, s ami tartalmassá, hasznossá formálta munkám, életem. Köszönöm Szent Antalt, akihez beosztott lettem, köszönöm az őrzőangyalt, aki védelmez engem. Hogyan háláljam meg gazdag kegyeidet, Uram, én is ajándékozom festményeim, könyveim. Nem győzök hálálkodni imával, Istenem, köszönetet mondani.”

A hamarosan nyolcvannyolc éves Turák Angéla azt gondolta, hogy ez már az utolsó könyve, pedig lennének még tervei.

– Egy óriási vágyam kiadni az összes mesémet egy szép könyvben, színes illusztrációkkal. S ha kapok a Jóistentől egy évet, akkor elkészítem. Ezt azonban anyagi támogatás nélkül nem tudom véghez vinni – zárta gondolatait Turák Angéla.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)