A hideg téli hónapok mindig is a disznóvágások időszakát jelentették, hiszen ilyenkor a hús természetes módon jobban eltartható. Régen az év eleji disznótorok célja az is volt, hogy a kamrákat megtöltsék füstölt húsokkal még a nagyböjt kezdete előtt. Ma már kevesebben tartanak otthon sertést, de a hagyományok tovább élnek, hiszen a disznótor mindig is több volt, mint egyszerű ételkészítés – ez valódi közösségi esemény. A kárpátaljai magyarok, ezen belül a KMKSZ a háború előtt rendszeresen tartott nagyobb kulturális programokat, fesztiválokat, ahol bemutatták a magyar néptáncokat, zenét, hagyományos ételeket. Ezek közé tartozott a Mezőgecsei Nemzetközi Böllérfesztivál is. Harmadik éve már annak, hogy helyettesítő programként szűk körben töltenek el egy disznótoros napot Tiszacsomán, az Árpád Vezér Látogatóközpont területén. A disznótor sosem csak az ételekről szólt. Ez olyan közösségi élmény, ahol a hagyományok generációról generációra öröklődnek, és ahol a magyar közösség nem csupán megőrzi, hanem meg is éli hagyományait. A disznótoros napra Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros képviselői érkeztek Mezőgecsébe . Az ungvári járás nagy létszámú csapattal készült, amíg a fiúk a kolbásztöltéssel voltak elfoglalva, addig a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának szakácsnői a többi hagyományos ételt készítették el. A szokások generációról generációra való átadása segít a kulturális identitás és a helyi hagyományok megőrzésében. Ezen felül a különböző tájegységek gasztronómiai szokásait is fontos megismerni, hiszen az ételek elkészítési módja, fűszerezése is változhat. A Beregszászi Színház csapatát is megtaláltuk a szorgos asztaloknál, elmondásuk alapján most az ételkészítésre koncentráltak, de egy különleges előadással is készültek, amit a helyszínen adtak elő először. A rendezvény végén minden csapat bemutatta elkészített ételeit, amelyeket közösen fogyasztottak el a résztvevők. A disznótor nemcsak gasztronómiai esemény, hanem olyan közösségi alkalom, amely erősíti a magyar kulturális örökséget és élő hagyománnyá teszi azt.
Hosszú éveken át fennálló hagyomány volt vidékünkön, hogy január utolsó szombatján sertések visítására ébredtek a Beregszászi kistérséghez tartozó Mezőgecse lakói, ugyanis ekkor rendezték meg a Mezőgecsei Nemzetközi Böllérversenyt, amely a Kárpát-medence számos településéről benevezett több tucat csapatával és több ezer látogatójával Kárpátalja egyik legnagyobb gasztrofesztiváljává nőtte ki magát. A nagyszabású rendezvény ugyanúgy vonzotta a külföldi és a belföldi, Ukrajna más megyéiből érkezett turistákat egyaránt. A 2022 februárjában kitört orosz–ukrán háború jelenleg nem teszi lehetővé a böllérverseny korábbi volumenű lebonyolítását, azonban a régi magyar hagyomány tovább él a tiszacsomai böllérnap keretében, melyet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) január 25-én a korábbi két alkalomhoz hasonlóan ezúttal is az Árpád Vezér Látogatóközpont területén szervezett meg.
A disznóvágás egy olyan régi magyar hagyomány, amely szoros összefüggésben áll a falusi életmóddal és a magyar paraszti kultúrával. Ez az esemény rendszerint télen, a hideg hónapokban zajlik, amikor a legideálisabb a disznóhús feldolgozása és tartósítása. A hagyomány szerint a disznóvágás nem csupán a hús előállításáról szól, hanem egy közösségi esemény is, ahol a családok és a barátok összegyűlnek, hogy együtt végezzenek el egy fontos feladatot. Az esemény gyakran ünnepséggé alakult, ahol közös étkezések, beszélgetések és akár zenés mulatságok is helyet kaptak. A disznóvágás hagyományosan a gazdasági önellátás szimbóluma, amely a falusi élet alapvető részét képezte. Napjainkban számos helyen szerveznek disznóvágási rendezvényeket – ilyen a Mezőgecsei Böllérverseny, valamint a mostani böllérnap is –, ahol az idősebb generáció megmutatja és átadja ismereteit a fiataloknak, akik megismerkedhetnek a szokásokkal és a közösségi élmények fontosságát is átélhetik.
A látogatóközponthoz tartozó pajtában már kora reggel kezdetét vette a sertések feldolgozása. A megye különböző magyarlakta szegleteiből érkezett csapatok finomabbnál finomabb hagyományos ételek elkészítéséhez láttak hozzá. Bár vidékünkön is egyre kevesebb háznál tartanak sertést, a legtöbb faluban még manapság is fontos esemény a disznótor. Az ehhez fűződő szokások átadása nemzedékről nemzedékre nagyban hozzájárul a kulturális identitás és a helyi hagyományok megőrzéséhez, s emellett a különböző tájegységek gasztronómiai szokásait is fontos megismerni, ugyanis változó az ételek elkészítési módja és fűszerezése is. A felső-Tisza-vidéki csapat például a csakis Técsőre jellemző disznótoros káposztalevest készítette el, melyet helyenként húsgombóccal tesznek jóízűvé. Az ugocsaiak a frissen töltött kolbászt vörösborral ízesítették, emellett a bográcsukban toros húst sütöttek, melyet savanyúsággal kínáltak. A beregvidékiek a májas és a véres hurka mellett orjalevest készítettek, melyhez disznósajtot, sóban érlelt császárszalonnát és csülköt is tálaltak. Az Ungvári járás ezúttal is nagy létszámú csapattal érkezett, s míg néhányan a toros káposztát készítették, addig a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának szakácsnői kolbászt és hurkát töltöttek. A sütés-főzéshez csatlakozott a beregszászi színház csapata is, melynek tagjai toros húst és káposztát, kolbászt és kocsonyát készítettek.
A rendezvény hivatalos megnyitóján Bacskai József ungvári magyar főkonzul beszédében kiemelte: a magyar kultúra az, amely megkülönböztet minket más népektől. A kárpátaljai magyar közösség gasztronómiai hagyományai, köztük a disznótoros ételek, része az egyetemes magyar kultúrának, hiszen „együvé tartozunk, egy közös kultúránk van” – fogalmazott a diplomata, hozzátéve, hogy sok országban nem tudják, mi az a disznótor, s ebből adódóan nem ismerik a disznótoros ételeket sem, azonban éppen az ilyen különlegességek teszik a magyar gasztronómiát egyedivé.
Sin József, a KMKSZ alelnöke köszöntőjében a régi disznótorok emlékét idézte fel, hangsúlyozva, hogy többek között ezeknek a hagyományoknak a megtartásával élheti túl a kárpátaljai magyar közösség a jelenlegi nehéz időket. Elmondta, hogy a disznóvágás a magyar kultúra szerves része már évszázadok óta, mely napjainkban is tovább él. A magyar gazdának a disznótartás a gazdagságot és a jólétet jelentette, a disznóvágás pedig a bőség ideje volt, igazi lakoma télen – tette hozzá.
Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács elnöke felszólalásában rámutatott: ez az alkalom a Mezőgecsei Böllérverseny „kistestvére”, hiszen most családias légkör jellemzi ezt a rendezvényt, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy jövőre már békeidőben kerül sor újra a fesztiválra, ahová majd ismét ezrek látogathatnak el.
A köszöntőket követően a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Ezt főztük ki… című különleges, főzéssel, étkezéssel, kulináris élvezetekkel kapcsolatos előadása következett, melynek láttán a nézők rájöttek arra is, hogy mi az a dolog, ami biztosan közös a híres magyar költőkben és írókban: mindannyiuk számára kulcsfontosságú volt az étel és az étkezés. Petőfi egyik kedvence a túrós csusza volt, Jókai szerette a bablevest, Mikszáth a palóclevest; kiderült számos érdekesség is, például hogy mi az a Krúdy-fröccs, hogy Móricz evés közben is írt, s a töltött káposztát postán küldték Párizsba Ady után. A beregszászi színészek legújabb produkcióját bordalok színesítették, s végül a zsíroskenyérről szóló vers zárta az előadást.
Ezután a halábori Kovács–Radvánszki család csárdást mutatott be, majd a jelenlévők asztalhoz ültek és megkóstolták az ízletes ételkülönlegességeket.
A nap végére világossá vált, hogy a disznóvágás nemcsak egy praktikus eljárás a hús előállítására, hanem egy kulturális esemény, amely mélyen gyökerezik a magyar hagyományokban.
Kárpátalján sok magyar és nemcsak magyar embernek van kedves emléke a Mezőgecsei Nemzetközi Böllérfesztiválról. A koronavírus járvány, majd az azt követő háború hosszú időre megfosztotta az ittenieket a hasonló rendezvényektől. A böllérnap folytonosságát a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Turisztikai tanács mégsem szerette volna teljesen megszakítani, ezért helyettesítő programként szűk körben töltöttek el most egy disznótoros napot Tiszacsomán, az Árpád Vezér Látogatóközpontban. Az alap ötlet az volt, hogy Kárpátalja számos magyarlakta vidékéről hívnak csapatokat, akik elkészítik az előzetesen megbeszélt ételkülönlegességeket, bemutatva ezáltal a vidékük hagyományos disznótoros ételeit.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Árpád Vezér Látogatóközpontja és Lovardája adott otthont annak a képzéssorozatnak, melynek első konzultációjára január 9–12. között került sor Tiszacsomán. A többalkalmas Lótartás és lovasoktatás alapjai c. képzés előadója és szakmai vezetője Száz Petra lovaskultúra-oktató, a Feketecser Lovasmajor és az Equimedia tulajdonosa, valamint a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem mesteroktatója.
Az első, személyes formában megrendezett szakmai alkalom kezdetén Száz Petra ismertette a tanfolyam felépítését. Mint mondta: „A mai nap folyamán elsőként az alapokat vesszük át, majd a terepen is megnézzük, mi az, amire hangsúlyt kell fektetnünk. Abban hiszek, hogy a lovasság és a lovakkal való foglalkozás állandó tanulás. Van olyan ismeret, amit modern, tudományos oldalról megközelítve szerzünk meg, s van, amit az őseink hagytak ránk.”
A kurzusra nyolcan jelentkeztek, s a csütörtöki alkalom kezdetén bemutatkozhattak, elmondhatták, miért érdekli őket a lovaskultúra, valamint a lovak világa. Volt, aki azért iratkozott be, mert már rendelkezik egy lóval, ami reményei szerint az ő hátaslova lesz, így ez a képzés is segíthet számára.
Ezt követően az általános ismeretek témakörében az ápolás, szerszámozás és istállórend elméleti és gyakorlati oktatása zajlott. Délután a földi munka került előtérbe, ahol a résztvevők elméleti alapokat kaptak, amelyeket gyakorlat követett.
Pénteken, január 10-én Száz Petra vezetésével folytatódott a konzultáció. Ekkor a futószárazás alapjaival ismerkedtek meg a résztvevők, amelyet a délelőtt folyamán gyakorlatban is kipróbálhattak. Délután a lovasoktatáshoz szükséges tulajdonságokkal és az oktatáshoz alkalmazható módszerekkel foglalkoztak.
A szombat a lovasoktatásról fog szólni, amikor a résztvevők elméleti és gyakorlati képzéseken fognak részt venni az első lépések megtételének témakörében, és a kezdő lovasokat be fogják vezetni a lovak világába. A délutáni programban helyet fog kapni a bemelegítés fontosságának ismertetése, majd kérdések és válaszok segítségével fogják elmélyíteni a tanultakat.
Az utolsó napon Petra a lovasoktatás gyakorlati aspektusaira fogja helyezni a hangsúlyt. A résztvevők meg fognak ismerkedni egy kezdő lovas elindításával, az első felülés oktatásának alapjaival és a helyes üléstechnika kialakításával. Az eseményt reflexió fogja zárni, amely során a résztvevők visszajelzést adhatnak, valamint összegzést fognak kapni a tanultakról.
A tanfolyam célja az volt, hogy elméleti és gyakorlati tudást nyújtson a lótartás, lovasoktatás, valamint a lovakkal való helyes bánásmód területén. A konzultációk s maga a képzés során az elmélet és gyakorlat aránya tökéletesen kiegyensúlyozott volt, amely lehetővé tette a résztvevők számára, hogy mélyebb tudást szerezzenek a lótartás terén.
Száz Petra hetilapunknak adott nyilatkozatában a képzés kapcsán elmondta: „Többalkalmas programot állítottunk össze, melyet hibrid formában valósítottunk meg, ebből az első lépcsőfok a csütörtöki személyes találkozó volt, melynek során felmértük a hallgatók lovas tudását, s ahhoz képest indultunk el. Az alapoktól próbáltuk rendszerbe foglalni a meglévő ismereteiket, valamint kiegészíteni és frissíteni is azokat. Kettős tudást ötvöztünk: egyrészt próbáltuk behozni a múltbéli szakemberek tudását, akár évezredes ismereteket, másrészt az új kutatások eredményeit is átadtuk. A képzés során fokozatosan építkeztünk, a lovakról, viselkedésükről, igényeikről hallhattak a résztvevők, de elmélyedtünk a lovasoktatásban futószáron és osztályban is. Nagyon fontos, hogy a résztvevőknek nemcsak az elméleti tudással kell majd rendelkezniük, hanem azt megfelelő módon át is adhassák, jó oktatókká váljanak. A következő alkalom online konzultáció lesz, a következő találkozóig pedig gyakorolják a hallgatók az új feladatokat, amelyeket elemezni fogunk.”
A képzés hamarosan online folytatódik, majd Száz Petra mesteroktató ismét ellátogat Kárpátaljára.
Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Árpád Fejedelem Látogatóközpontja és Lovardája, ahol folyamatosak a foglalások a helyi magyar és ukrán közösségektől egyaránt. Az ide érkezőknek számos programban lehet részük, hiszen a tárlat megtekintése mellett lovagolhatnak, kipróbálhatják a központ fogatját, íjászkodhatnak, valamint számos kézműves foglalkozást próbálhatnak ki igény szerint. A Bótrágyi Református Gyülekezet tagjai a Dorcas jótékonysági alapítvány által támogatott idősek napi program révén látogattak el a központba. A látogatóközpont minden korosztály számára alkalmas a tartalmas időtöltésre, ezt bizonyítja az is, hogy a másik csoportot Szürtéből érkezett hittanosok alkották. Mind a lovaglás, mind pedig az íjászkodás nem hétköznapi dolog, ezért is élvezték ezeket a fiatalok a legjobban. Az Árpád Fejedelem Látogatóközpont és Lovarda kapui a téli időszakban is nyitva állnak, ezért a továbbiakban is várják azon, minimum húsz fős csoportok jelentkezését, akiket érdekel a honfoglaló magyarok kora.
Népi hagyományainknak és felmenőink szokásainak őrzése és továbbadása egyik alappillére a megmaradásnak. Kapaszkodva az ősi gyökerekbe a hagyományok felelevenítése jegyében szerveztek szüreti délutánt gyerekek számára Tiszacsomán.
A település kultúrházában rendszeresen tartanak közösségerősítő alkalmakat, kézműves-foglalkozásokat, melyekkel jellemzően az óvodásoktól kezdve a nyugdíjasokig mindenkit megszólítanak. A helyiek összefogásának köszönhetően ezúttal a hajdani szüreti hagyományok keltek életre.
Az épület előcsarnokába összegyűlteket Reskó-Papp Angéla, a Tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport vezetője köszöntötte. „A mai rendezvény rendhagyó, hiszen egy olyan alkalmat próbáltunk szervezni, amely már hosszú évtizedek óta hagyomány Tiszacsomán. A jelenlegi helyzetre való tekintettel azonban a híres batyus bál és a mulatság elmarad, ugyanakkor a szokásokat igyekszünk felidézni és megélni napjainkban is” – fogalmazott a közelmúltban Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült csoportvezető, hozzátéve, hogy mindezt szívvel-lélekkel teszik. „Ez egy olyan rendezvény, amelyből településünk apraja-nagyja, s minden intézménye és szervezete kiveszi a részét” – emelte ki reflektálva az összefogás erejére és annak fontosságára.
Horváth László, a Beregszászi kistérség alpolgármestere külön gratulált Reskó-Papp Angélának a magas rangú kitüntetés kapcsán, melyet a kárpátaljai népi hagyományok megőrzése és továbbadása, valamint az itt élő népek közötti kulturális kapcsolatok erősítése érdekében végez, s melyet több évtizedes kultúra- és közösségszervező tevékenysége elismeréseként érdemelt ki. „A felelősség már a tietek, rajtatok múlik, hogy továbbadjátok az itt szerzett értékeket és hagyományokat a saját gyerekeiteknek, unokáitoknak, mert csak akkor tudunk előre haladni, ha lesz, aki ezeket tovább örökítse” – szólt biztatóan a jelenlévőkhöz Horváth László.
A gyerekek az Ősszel érik babám kezdetű népdalt énekelve vonultak az épületbe, ahol a rendezvényt a Bokréta hagyományőrző csoport nagydobronyi tánca nyitotta meg. Ezután a halábori Tiszavirág Tánccsoport tagjai sárközi táncot mutattak be, majd a mezővári Cseperedő tánccsoport ifjú táncosai a csomaiakkal közösen adták elő a néptáncegyüttesek szakmai fejlődése érdekében létrehozott mentorprogram néptáncfoglalkozásai keretében elsajátított szatmári táncot. A rögtönzött táncház után terített asztal várta a résztvevőket: volt sült szalonna, zöldségek, zsíros kenyér és almás porlós is.
A délután további részében a jelenlévők kipróbálhatták az Árpád Vezér Látogatóközpont és Lovarda legújabb attrakcióját, a sétakocsikázást (vagy szekerezést), valamint különböző kézműves-foglalkozáson vehettek részt: Gogola Éva kézműves irányításával a száraznemezelést próbálták ki, az óvodáskorú gyerekek színes papírból szőlőfürtös őszi dekorációt készítettek, az iskolások betekintettek a csuhévirág-készítés folyamatába és dióhéj felhasználásával katicabogarat készítettek. A foglalkozásokon közreműködtek a Tiszacsomai Görögkatolikus Egyházközség hagyományőrző csoportjának tagjai is.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vidékünk egyik legjelentősebb emlékhelyén, a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban szervezett csendes megemlékezést augusztus 20-án.
Augusztus 20. nemzeti ünnep, államalapító Szent István király ünnepe, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja, mely egyidejűleg az új kenyér ünnepe is. Ünnep, mely egyszerre emlékeztet minden magyart – éljen a világ bármely részén – a közös múltra, és tölti meg reménnyel a jövőt. Szent István király ezeréves tanítása érvényes volt a legkiszolgáltatottabb időkben is, s ma is a magyar nemzet alapító atyjának bölcsessége, előrelátása, istenhite, bátorsága és szerénysége mutat irányt sokak számára.
A Tiszacsoma határában feltárt honfoglalás kori temető mára népszerű zarándokhellyé vált, hiszen az 1980-as években folytatott ásatások eredményeként itt nyert egyértelmű bizonyítékot, hogy a magyarok ősei nemcsak átvonultak a területen, hanem lakóhelyeket létrehozva le is telepedtek itt. Ezen a területen, a több mint ezeréves temető északi részén a KMKSZ kezdeményezésére 1996-ban emlékparkot alakítottak ki, mely mellett négy éve egy impozáns látogatóközpontot hoztak létre, mely az emlékparkkal együtt az itt feltárt honfoglalás kori temető régészeti leletanyagát ismerteti meg az ide látogatókkal. Az Árpád Vezér Látogatóközpont és Lovarda számos rendezvénynek biztosít helyszínt. A koronavírus-járvány, majd a háború kitörése miatt az itt szervezett nagyszabású rendezvények az elmúlt években elmaradtak, azonban a helyi magyarság csendes koszorúzások keretében minden évben megemlékezik a történelem jeles alakjairól és évfordulóiról.
A hagyományokhoz hűen a mai rendezvényre is a Szent István-napi templombúcsút követően került sor. A Szent István nevét viselő tiszacsomai görögkatolikus templom az államalapító király ereklyéjét is őrzi.
„Augusztus 20. a múltunkra újra és újra emlékeztető, a jövőnket évről évre reménnyel megtöltő ünnep, amikor a magyar nemzet magától értetődő összetartozását megélhetjük. A magyarságot ért veszteségekre gyógyír az emlékezés, és az, hogy minden évben összegyűlünk mi, magyarok, szerte a világban” – fogalmazott ünnepi beszédében Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője. „Célunk, hogy aki magyarnak született, maradhasson a szülőföldjén is magyar. Fontosnak tartjuk, hogy a határokon kívül rekedt magyaroknak minden lehetőségük meg legyen arra, hogy megőrizzék nemzeti identitásukat, ápolják kulturális örökségüket, jólétben, békében és biztonságban éljenek” – szögezte le a diplomata, hozzátéve: a kárpátaljai magyarok a továbbiakban is számíthatnak a nemzeti magyar kormány, a magyar emberek, Magyarország támogatására. „Azt szeretnénk, hogy Kárpátalja legyen és maradjon meg egy olyan területnek, ahol évtizedek óta élnek együtt békésen különböző vallású és nemzetiségű emberek, s ahonnan az emberek nem távoznak, hanem ahová visszatérnek” – jegyezte meg a konzul.
Sin József, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke az esemény és annak helyszíne kapcsán kiemelte: „Itt, Tiszacsomán különösen szívmelegítő érzés a honalapításról, a kereszténység felvételéről, nemzeti örökségünkről és a magyarok összetartozásáról beszélni. Felemelő érzés, hiszen itt vannak bizonyságul őseink sírjai, csontjai, s ezer éve itt vagyunk, megtartottuk e földet, kereszténynek és magyarnak.” A KMKSZ alelnöke konstatálta továbbá, hogy „ma minden felelősen gondolkodó magyar ember tudja: a mi hazánkat kard szerezte, de a kereszt tartotta meg, immár több mint egy ezredéve”. Sin József elmondta, hogy Ukrajna, s benne a kárpátaljai magyarság még nem tagja „a nagy európai családnak, de úgy gondolom, mi a szuverén, független államok szövetségét akarjuk és támogatjuk. Egy békés, szabad Ukrajnát szeretnénk, az agresszor megfékezését, további veszteségeink elkerülését, hiszen a háborús helyzet miatt nő az elvándorlás is országunkból, s rengeteg föld marad bevetetlenül, s a föld nem terem kenyeret, csak halált hozó lövedékeket” – jelentette ki, aláhúzva: „Békét, békekötést szeretnénk, s méltósággal ünnepelni a magyar államalapítást, valamint Ukrajna függetlenségét is”.
„István király a hit sziklájára építette államát, a hit világába vezette népét. S ma nagyon fontos, hogy szívünk, életünk legyen Istenhez kötve. Maradjunk meg hát magyarnak és kereszténynek – ez a nagy királyunk üzenete nekünk, mai magyaroknak” – hangsúlyozta felszólalásában a KMKSZ alelnöke.
Dobos András, a Nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora az államalapító király személyét felidézve kiemelte: „Szent István királyunknak a legnemesebb, a legbátrabb tette nem az volt, hogy államot alapított, hogy templomokat épített, hogy törvényt alkotott, hogy egyházmegyéket állított fel, hanem az, hogy élete vége felé mindentől el tudott szakadni és mindent bizalommal át tudott adni az Isten kezébe: elhelyezte koronáját a Mindenkor Szűz Mária elé, és az isteni gondviselésre bízta a hazáját és nemzetét”, majd Isten áldását kérte a jelenlévőkre.
Az egybegyűltek ezután elhelyezték az emlékezés koszorúit a Szent Istvánt ábrázoló fából készült szobor talapzatához.
A koszorúzást követő rövid kulturális műsor keretében elsőként a sárosoroszi Hangraforgó citeraegyüttes előadásában dunántúli népdalok csendültek fel, majd Balega Beatrix tiszacsomai kislány Juhászné Bérces Anikó Fohász Szent István királyhoz című versét szavalta el. Ezután a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport szatmári táncokat mutatott be, s végül a Sárosoroszi Tehetséggondozó Műhely énekegyüttese megzenésített verseket adott elő.
Kárpátalja szerte szentmisék, koszorúzások keretében méltatták a magyar államalapítás és Szent István napját. A KMKSZ a görögkatolikus egyházzal és több más szervezettel együttműködve koszorúzást tartott Tiszacsomán, ahol 108 sírból álló honfoglalás kori temetőt tártak fel. Ennek helyén a KMKSZ 1996-ban Honfoglalási Emlék- és szoborparkot létesített. A résztvevők itt helyezték el a tisztelet koszorúit Árpád fejedelem és Szent István király szobránál.
A beregszászi járási kistérségek önkormányzataiban 53 képviselővel van jelen a „KMKSZ” Ukrajnai Magyar Párt. A képviselők hatékony munkájához elengedhetetlen, hogy összehangoltan tegyék meg javaslataikat és elvszerűen hozzák meg döntéseiket, hangzott el a képviselőknek a Tiszacsomai Árpád Vezér Látogatóközpontban megtartott konferenciáján. Tekintélyt csak úgy tudunk kivívni, ha minden egyes felmerülő kérdés kapcsán következetesen és egységesen lépünk fel. Ehhez viszont az szükséges, hogy az ülések előtt egyeztessük elképzeléseinket, hangsúlyozta Sin József, a KMKSZ alelnöke. Mester András, a KMKSZ önkormányzati titkára hangsúlyozta: leginkább a falvak adják a KMKSZ erejét, hisz a szervezet legtöbb képviselője itt kerül megválasztásra. Lényeges, hogy a települések fejlesztése arányosan történjen, ne csupán a nagyok kapják meg a rendelkezésre álló szűkös forrásokat. Ehhez viszont képviselői szolidaritásra van szükség. A konferencia szervezői felhívták a jelenlévők figyelmét arra, hogy a KMKSZ jogsegélyszolgálatot működtet, így bármilyen felmerülő kérdésben bizalommal lehet fordulni az ott dolgozó jogászokhoz.