Csapon is megemlékeztek a málenkij robot áldozatairól

A kárpátaljai magyarság elmúlt száz évének legnagyobb tragédiájára emlékeztek csütörtökön délután Csapon. A város magyarsága hagyományosan a köztemetőben, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Csapi Alapszervezete által 1990-ben állított emlékműnél gyűlt össze. Csöndes főhajtással arra a Csapról elhurcolt 73 magyar férfira emlékeztek, akik közül 37 soha nem tért haza.

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű és helyi alapszervezetének elnöke, a megyei tanács képviselője elmondta, hogy Erzsébet-nap környékén Kárpátalján minden magyarlakta településen megemlékezéseket tartanak. Azokra a magyar férfiakra emlékeznek ilyenkor, akiket 1944-ben a sztálini rezsim háromnapos munkaszolgálatra hívott be. Akkor több tízezer magyar és német férfi esett a sztálini terror áldozatául.

– A saját történelmünkre emlékezni kell, ezért gyűltünk most össze a szűk körű, csendes megemlékezésre. Ma Kárpátalján ismét nehéz időket él a magyarság, s nagyon sokunknak családi és közösségi szétszakítottságban kell megélnie ezt az időszakot. Ám azt gondolom, hogy nagyon fontos ilyenkor is emlékezni arra, hogy voltak itt, ezen a vidéken ennél erősebb szelek és viharok is, de azt is túlélte a kárpátaljai magyarság. Adjon ez mindenkinek reményt ma is – emelte ki Balogh Lívia.

Mindazokért, akiket 79 éve elhurcoltak, elszakítottak családjuktól, Baksa Dávid, a csapi református gyülekezet vezető lelkésze imádkozott és kért áldást Kárpátalja népeire, illetve megnyugvást, vigaszt azok számára, akik a gyász terhével küzdenek, a fájdalmat hordozók számára, kiket szétszakított a gonosz világ.

A megemlékezésen a KMKSZ helyi nyugdíjasklubjának kórusa szolgált. A kellemetlen, csípős novemberi délután az elmúlt évek történései miatt a nagyvilágban szétszórt családtagjainkra, honfitársainkra gondolva különösen meghatóan hangzottak a Szétszórt gyöngyszemekhez című dal szavai:

„Szóljon ez a dal, szétszórt gyöngyszemekhez
Kősziklára tapadt, tépett levelekhez
Szóljon ez a dal szétszórt búzaszemhez
Tőkén maradt árva, bús szőlő szemekhez…”

Végezetül a megemlékezők az emlékmű talapzatára tették koszorúikat, virágaikat és a mécseseket. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)