Klisza János jubileumi kiállítása a Boksay-múzeumban

Klisza János ungvári építész és grafikus 75. születésnapja alkalmából jubileumi kiállítást rendeztek pénteken Ungváron, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT), a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum és az Ukrán Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezete (UKSZ KMSZ) közös szervezésében.

A szépművészeti múzeum termeiben rendezett tárlat Klisza János közel nyolcvan alkotását mutatja be, kitűnően szemléltetve munkásságának különböző korszakait.

Klisza János 1949. augusztus 26-án született Ungváron. 1974-ben befejezte a Kijevi Állami Képzőművészeti Főiskola építészeti karát. 1984-től az Ukrán Építészeti Szövetség, 2007-től az Ukrán Képzőművészeti Szövetség tagja. 2005-ben alapító tagja és társelnöke a MÉKK Munkácsy Mihály Egyesületének, 2012-től pedig tagja a RIT-nek. 1989 óta számos egyéni kiállítása volt Ungváron, Beregszászban, Benében, Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában. Csoportos kiállításokon bemutatta alkotásait Ungváron, Kijevben, Budapesten, Tiszapéterfalván, Beregszászban, Sárospatakon.

„Ha a végzettségemet igazoló papírt nézem, arra azt írták díszes cirill betűkkel, hogy архитектор, tehát építész. Ezt nemcsak a diplomámban olvasható sorok, de az életem során tervezett lakóházak, különböző stílusú és funkciójú építmények is alátámasztják. A szakmámban eltöltött évek közben, a papírra vetett ablakokon kinézve, a kinti tájra kezdtem felfigyelni. A tervezőasztal köré húzott falakat lebontva, érdeklődésem a festészet és grafika felé irányult. A mérleg nyelve sokáig az építészet oldalára billent, de ez mára megfordult és a grafika, valamint a pasztell lett meghatározó munkám során.

Grafikai munkám alapanyagaként a porpasztellre találtam, amiben egy érdekes kettősség jelenik meg. A festészet és grafika határvonalán egyensúlyozó technika alapanyaga, a porból kemény rúddá préselt kréta. Ez a rideg és törékeny rúd olyan puhaságot rejt magában, amit a kéz és újak simogatása kelt életre a papíron; az így született képeim témája pedig a táj, pontosabban a kárpátaljai táj lett” – így szól Klisza János ars poeticája.

Az egyéni kiállítás megnyitójára szép számmal érkeztek a művész barátai, szakmabelije, ismerősei.

Erfán Ferenc múzeumigazgató, a RIT alapító tagja méltatta Klisza János munkásságát. A jubileumi születésnap alkalmából gratulált és elismerő oklevéllel tüntette ki Viktor Kravcsuk, a megyei kulturális főosztály vezető helyettese, köszöntötte Borisz Kuzma, az UKSZ KMSZ elnöke, valamint Ivan Gyidik, az Erdélyi Béla Képzőművészeti Koledzs tanára.

– Klisza János ugye most 75. jubileumi kiállítását szervezte meg, de ő a társaságunknak egy doyenje, az idősebb korosztálynak a képviselője, és ahogy a képeken is látják, ez a stílusában is megmutatkozik, mert ez a posztimpresszionista, impresszionista, kárpátaljai festőiskola, technika és stílus az, amit ő elsajátított, amiben jól érzi magát.

Jánosnak nem ez volt az első pályaválasztása, mert építésznek képezte magát, de ez az építészeti háttere megmutatkozik a témaválasztásában is, mert a kárpátaljai hegyek mellett rengeteg városrészlettel találkozunk és fatemplomokkal. A technika, az is egy érdekes választás, mert az sem egy hétköznapi dolog. Nagyon illik ehhez a posztimpresszionista stílushoz, hiszen a pasztellkrétát akkor kezdett a világhódító útjára kerülni. Edgar Degas után nagyon sokan kezdték el ezt a gyors, erős színeket produkáló eszközt használni, és végül is ez lett Jánosnak a szerelme: az építészet után a festészet, a grafika és a pasztellkréta.

Érdekes, mert ez egy retrospektív kiállítás, egészen a hetvenes évek végétől a mai napig láthatjuk a munkáit, és szépen megmutatkozik, hogy magában a pasztellkrétában is hogyan változtak a technikái. A korai években karcosabban hagyja a krétát, nem dörzsöli annyira el. Aztán van a 90-es évek végén egy puhább időszaka, amikor a kontúrokat is egy kicsit elsimogatja, és most eljutottunk egy kicsit lazább időszakhoz. Ezt ő azzal magyarázza, mert már nem lát annyira jól, nem annyira sok a részlet a munkáin.

Örülünk, hogy nagyon sok munkát hozott, látjuk, hogy aktív művész, és ugyanezt kívánjuk neki a továbbiakban is – mondta lapunknak Kulin Ágnes, a RIT elnöke.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)