Meghitt megemlékezés a nemzeti ünnep alkalmából Ungváron

Március 15-én, a hagyományoknak megfelelően, idén is Petőfi Sándor-szobor köré gyűltek a megyeszékhely magyar közösségének képviselői, hogy megemlékezzenek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulójáról. A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is csak szűk körben nyílt lehetőség tiszteletadóra. A megemlékezésen jelen voltak a helyi magyar szervezetek, valamint Magyarország Ungvári Főkonzulátusa képviselői, továbbá tiszteletét tette Mártha Tibor is.

Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője üdvözölte az egybegyűlteket és megköszönte, hogy most is eljöttek azok a magyar szervezetek, amelyek hagyományosan is jelen vannak a nagyobb megemlékezéseken:

– A diaszpórában, a Kárpát-medencében mindenhol megemlékeznek a magyarok az 1848–49-es szabadságharcról és forradalomról. Mi idén is összegyűltünk egy csendes, méltó főhajtásra itt, az ungvári Petőfi téren, hogy megemlékezzünk a szabadságharcról és annak üzeneteiről. Nálunk egy kicsit másképpen cseng a „legyen béke, szabadság és egyetértés” jelmondat, de innen, Ungvárról is üzenjük: ahogy az anyaország, a magyar nemzet kiáll mellettünk és támogat, szükség esetén mi is ott állunk az anyaország mellett. Reméljük, hogy jövőre már békés körülmények között tarthatjuk meg ezt a megemlékezést és visszatérhetünk a hagyományos szokásrendre – fogalmazott az elnök asszony.

A rendezvény hangulatát Györkené Csákány Marianna dallamai emelték. Előadásában Bodnár Éva Magyar szó című megzenésített verse csendült fel gitárkísérettel.

Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök külhoni magyarokhoz intézett levelét:

„Tisztelt honfitársaim!

1848 tavaszán remény költözött a szívekbe. A birodalmi központból kapott parancsok helyett felcsillant a magunk választotta jövő lehetősége. Újból felragyogott a horizonton annak a gazdag és erős országnak a csillaga, melynek fénye 322 évvel korábban hunyt ki a mohácsi csatamezőn.

Ahogy 1848–49-ben, úgy most is vannak, akik ellenünk törnek. Fenyegetnek bennünket akár nyílt háborús, pénzügyi zsarolásokkal, akár létfontosságú vezetékek elzárásával, mi nem engedünk sem nekik, sem fizetett bábjaiknak, ahogyan megálljt parancsolunk azoknak is, akik el akarják venni a határon túli testvéreink szavazati jogát.

Sorsunk ma egyetlen döntésen múlik. Itt az idő hát, hogy mi, magyarok újra összefogjunk, és együtt, közösen védjük meg az elmúlt másfél évtized nemzetpolitikai eredményeit. Segítsük és megóvjuk az akaratuk ellenére könyörtelen háború poklába került honfitársainkat, és folytassuk a nemzetépítés határokon átívelő munkáját, hogy a magyar név megint szép lehessen Szabadkától Dunaszerdahelyig, Lendvától Beregszászig, Montrealtól Kézdivásárhelyig.

Legyen béke, szabadság és egyetértés!” – zárult Orbán Viktor levele.

Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője, püspökhelyettes imádkozott nemzeti ünnepünk alkalmából, hálás szívvel megköszönve a Teremtőnek, hogy a megtartó kegyelme átsegített minket az elmúlt évszázadok viharain.

– Köszönjük neked 1848 hőseit, akiknek szívében te ültetted el a szabadság vágyát, és az igazság szeretetét. Sokszor elcsüggedünk, látjuk fogyásunkat, érezzük a bizonytalanság súlyát, és néha elvész szemünk előtt a reménység csillaga. Ahogy megtartottad a maradékot a sok nehéz időben, a világháborúk tüzében, úgy maradj velünk most is, amikor a békétlenség szele fúj körülöttünk – fohászkodott az egyházkerületi főjegyző, s Isten áldását kérte az egybegyűltekre, a kárpátaljaiakra. Könyörgött azért, hogy elhallgassanak a fegyverek és ne a félelem uralkodjon, vezetőinknek adjon bölcsességet, hogy ne a maguk hasznát, hanem a népünk javát keressék, a fiatalságért, hogy ne felejtsék el anyanyelvüket, ne fordítsanak hátat hitüknek és legyen jövőjük ezen a szülőföldön.

A nemzeti imádságunk eléneklését követően Magyarország Ungvári Főkonzulátusának, a társadalmi szervezeteknek a képviselői, a magyar líceum diákjai és helyi magyarság elhelyezték az emlékezés és a tisztelet koszorúit.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)