Élőzenés táncházra gyűltek össze szombat délelőtt a helyi táncoslábú fiatalok a község kultúrházának előcsarnokában.
Reskó-Papp Angéla, a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport vezetője újságírónknak elmondta, az alkalmon nemcsak a helyi gyerekek vesznek részt, ugyanis a szomszéd településről, Badalóból is érkeztek táncosok. „Szerintem óriási jelentőséggel bír, hogy az ifjúság az ilyen összejöveteleken megismerkedik egymással, kapcsolatok alakulnak ki – hiszen ez a célja a táncházaknak: amellett, hogy a jelenlévők megtanulják a magyar néptáncok jellegzetes lépéseit, egymást is megismerik, barátságok kötődnek, s szerintem nincs ennél fontosabb egy ilyen alkalmon” – fogalmazott.
A talpalávalót a BorzsaVári Népi Zenekar biztosította, melynek tagjai legutóbb tavalyelőtt jártak a helyi középiskolában a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja által meghirdetett, táncházak lebonyolítását célzó kezdeményezés kapcsán, ezúttal pedig a Csoóri Sándor Program jóvoltából érkeztek a kultúrházba.
Kovács Sándor, a BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet elnöke, a 2009-ben megalakult BorzsaVári Népi Zenekar vezetője elmondta, hogy első alkalommal 2017-ben hirdettek táncházat, s azóta, immár hét éve folyamatosan zajlanak az alkalmak szerte a környező falvakban. A táncház iránti szeretetük, a bennük lakozó lelkesedés elmondása szerint azonban sokkal korábban bontakozott ki bennük. Már 2011-ben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán fél éven keresztül heti rendszerességgel tartottak táncházat. „Mint pedagógus tudom, hogy valamivel össze kell tartani a csapatokat, az iskolában a tanulókat, a faluban az utcák közötti kapcsolatot a gyerekek között. Így arra gondoltam, hogy valahogyan meg kell fogni őket, s ezt az utat láttam olyannak, ami eredményt hozhat” – magyarázta Kovács Sándor, folytatva: „A tánc a lányokban a nőiességet, a kecsességet mélyíti el vagy éppen hozza ki belőlük, a fiúk esetében pedig az erősséget, a vagányságot, vagy például a verbunknál az erőfitogtatást. Hiszen minél figurásabban tud az adott ember táncolni, annál nagyobb tekintélye volt régen is – ezt szerettük volna egy kicsit eléjük tárni” – tette hozzá.
„A néptánc nem egy ciki dolog, hiszen vannak mondanivalói, van egy személyiségformáló hatása is az emberre, ezen felül pedig a kapcsolatok kialakításában is nagy szerepet játszik, gondoljunk csak a páros táncokra. Régen a fiúk a verbunkkal mutatták meg a lányoknak, hogy kik is ők, aztán pedig a lányok a karikázóban vagy a leánytáncokon válaszoltak az előre kiszemelt ifjúnak, hogy márpedig őt ő nézte ki magának. Gyakorlatilag ezek azok a dolgok, amelyek arra ösztönöztek, hogy valamit el kell kezdeni, s mivel zenészek vagyunk, próbáltunk erre az oldalra »húzódzkodni«. Tudjuk azt, hogy jelenleg nehéz időket élünk, s nekünk ezt úgy kell csinálni, hogy később is tudjuk folytatni” – fogalmazott a népzenész.
A tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport több éve részt vesz a néptáncegyüttesek szakmai fejlődése érdekében létrehozott mentorprogramban, melynek keretében magyarországi néptáncpedagógusok tanítanak néptáncokat a helyi gyerekeknek. A foglalkozásokon az élő zenét a BorzsaVári Népi Zenekar szolgáltatja. A csoport már elsajátította a szatmári, a viski és a nagydobronyi táncok lépéseit és koreográfiáját. A mostani táncházi alkalmon a bemelegítő lépések után szatmári táncokat és nagydobronyi táncot gyakoroltak.
Említésre méltó továbbá, hogy májusban közel ezer résztvevővel rendezték meg a XVI. Krétakör Művészeti Versenyt a kelet-magyarországi Leveleken. A néptáncosokat is felvonultató megmérettetésen több kárpátaljai csapat is részt vett, köztük Tiszacsoma, Bene, Sárosoroszi, Mezővári és Huszt egyesített tánccsoportja, a TiszaBorzsa táncegyüttes, mely a BorzsaVári Népi Zenekarral közösen lépett színpadra és varázsolta el a közönséget.
A BorzsaVári Népi Zenekar a tiszacsomai alkalom után Benében és Mezőváriban invitálta táncházba a fiatalokat.
Május 4-én mintegy 140 gyerek részvételével ünnepelték a Táncház Napját a Nagydobronyi Magyar Házban.
A Hagyományok Háza az első táncház megrendezésének 52. évfordulóján ország- és világszerte ismét számos programmal várta mindazokat, akiket már magával ragadott a népzene és a néptánc sodró világa, és azokat is, akik csak most szeretnének belekóstolni a magyar kultúra ezen értékeibe. A Táncház Napja program ünnepléséhez csatlakozott a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja (HHHK) is, s a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetével együttműködve rendezték meg a közösségerősítő alkalmat ezúttal Nagydobronyban.
Az anyanyelv, a magyar kultúra és az elődeink által ránk hagyott hagyományok megőrzése és továbbadása a felnövekvő nemzedék számára rendkívül nagy jelentőséggel bír – emelte ki köszöntőjében Papp Ferenc ungvári magyar konzul. „A mai rendezvény célja a magyar néptáncnak és az ezzel együtt járó magyar népzenének mint nemzeti értékeknek a bemutatása és életben tartása. A mai esemény is azt bizonyítja, hogy fontosak a közösségi terek, fontos, hogy intézményesen lehet tanulni a magyar népi kultúrát” – szögezte le a magyar diplomata, hozzátéve: kiemelten lényeges egy olyan generáció kinevelése, amely életének a magyar népi kultúra, a hagyományok és a népi örökség őrzése szerves részét képezik. Felszólalásának végén Papp Ferenc köszönetet mondott azoknak a helyi intézményeknek, szervezeteknek és ezek vezetőinek, pedagógusainak, akik a nehézségek ellenére is nagy odaadással végzik felelősségteljes munkájukat, hiszen nekik köszönhetően zajlik vidékünkön a népzene- és néptáncoktatás, a magyar népművészeti értékek és a népi hagyományok átörökítése.
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke köszönetét fejezte ki a rendezvény fő szervezőinek, akiknek ezúttal az Ung-vidékre esett a választásuk, amikor elhatározták, hogy ismét megszervezik a Táncház Napját Kárpátalján. „Mindannyiunk közös akaratából, közös hitéből épülhet fel a legszebb, ami megtörténhetett velünk most itt, az Ungvári járásban: a gyermekek magyar viseletben, ha akár stilizált viseletben is, de büszkén néptáncolnak, énekelnek népdalokat, és képviselik azt a kulturális értéket, amelyért mindannyian dolgozunk” – emelte ki. Balogh Lívia elmondta, hogy azok a közös kezdeményezések, amelyek a magyar kultúra átörökítésében, megmentésében és továbbéltetésében az elmúlt 15–20 évben megfogalmazódtak az ungvári járási közösségekben, mára látszódnak beérni. „Az, hogy ma ezt a magyar intézményt a népviseletbe öltözött gyerekek kacaja tölti meg, mindannyiunk számára visszacsatolás, hogy igenis érdemes munkálkodni” – konstatálta, megosztva személyes észrevételét: hosszú idő után először egy nap erejéig a jelenlévők talán visszakaphatták a járvány és a háború előtti élet hangulatát.
Nagy Ferenc, a Nagydobronyi kistérség polgármestere köszönetet mondott a szervezőknek és a résztvevőknek azért, hogy ebben a bizonytalan helyzetben jókedvet és örömöt varázsoltak a község központjában található Magyar Házba. Ezzel a rendezvénnyel „erőt és hitet adunk az itt élőknek a kitartáshoz” – fűzte hozzá.
„A mai napon világszerte megmozdul az összmagyarság. A Táncház Napját minden év május első szombatján szervezik meg, igazodva az 1972. május 6-i időponthoz, amikor is az első táncházat tartották a budapesti Liszt Ferenc téri Könyvklubban” – idézte fel a közelmúltban Táncház Érmével kitüntetett Várady Enikő néptáncos, a Kárpátalja Néptáncegyüttes igazgatója. A HHHK kulturális szervezője elmondta, hogy immáron harmadik alkalommal szervezték meg Kárpátalján a Táncház Napját, mellyel csatlakoztak a Hagyományok Háza összmagyarságot megmozgató programjához. „Az elmúlt években Visken és Nagyberegen szerveztünk hasonló alkalmat, azonban a járvány és a háború miatt az utóbbi években ezeket nem sikerült megtartani. A Hagyományok Háza Hálózat különböző mentorprogramokat tart Kárpátalja-szerte, így az Ung-vidéken is, s nagyon örülünk, hogy ezekből a táncegyüttesekből közel 140 gyereket szólítottunk meg ma” – szögezte le.
Nagydobronyban a Táncház Napját viseletkiállítással, kárpátaljai táncházi zenészek és a Kárpátalja Néptáncegyüttes itthon maradt tagjainak kulturális műsorával, valamint élő zenés táncházzal méltatták.
A szebbnél szebb népi viseletekből álló kiállítás anyagát Tajti Erzsébet viseletkészítő, népi iparművész, a Hagyományok Háza ruhaipari szakoktatója mutatta be. A Nagynyárádi Kékfestő Műhelyben készült kékfestők felhasználásával varrt újragondolt, ma is hordható ruhák mellett a leírások és elmondások alapján készített fehér és fekete nagydobronyi öltözetek kaptak helyet, melyek mellett megtekinthető nagydobronyi menyasszonyi öltözet és menyasszonyi koszorú is, valamint három viski parasztpolgári viselet, illetve egy-egy ajaki, valamint nagypaládi viselettanulmány, melyek mind a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szervezésében 2021-ben Visken megtartott viseletvarró képzésen elkészült munkák.
A részletes bemutatót követően a kárpátaljai táncházi zenészek – a Sodró népi együttes, a Csipkés zenekar és a Viski Fricskák egy része –, valamint a Kárpátalja Néptáncegyüttes Utazás a Kárpát-medencében című kulturális műsorát élvezhették az egybegyűltek. Az előadást Tövishátról, Szilágyságból hozott koreográfiával nyitották, zenekari számban átutaztak Rábaközre, majd egy egypáros szólótáncban visszajöttek Gömörre, ezután Tyukodról, Szatmárról hoztak egy koreográfiát, majd elutaztak Bukovinába, ahonnan szintén egy szólótáncot mutattak be, innen a zenekar Magyarbődre, a Felvidékre is elkalauzolta a közönséget, mely végül hazai, nagydobronyi táncokat láthatott.
A zenészek és táncosok vastapssal jutalmazott koncertjét követően a vendégek a helyi jellegzetes ételek világába kaptak betekintést. Az asztalról nem hiányozhatott a vasárnapi ebédek kötelező fogása, a töltött káposzta (tormalevélbe töltött kukoricadarás töltelékkel, friss káposztalevélbe töltött reszelt tarhonyás töltelékkel, valamint a hagyományos, sokak által ismert rizses, vagdalt húsos töltelékkel), a paprikás-tejfölös, zsírral és zöldhagymaszárral ízesített újkrumpli, az ecetes lé (a sertés belsőségéből készült savanykás, habart leves), valamint a desszert, a fekete torta (égetett cukor, olaj, liszt és dió felhasználásával készült nagydobronyi édesség).
A délután további részében táncházra invitálták a megjelenteket, akik először tövisháti, szilágysági tánccal ismerkedtek Torma István és Takács Dóra vezetésével, majd Orosz Péter és Várady Enikő a nagydobronyi táncok koreográfiáját mutatta be a fiatal táncosoknak. A két táncház között Balogh Marianna, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népi ének szakos hallgatója nagydobronyi népdalokat tanított.
A színes program és a gyerekek visszajelzései alapján elmondható, vidékünk Kárpát-medence-szerte is kiemelkedő rendezvénnyel kapcsolódott a Táncház Napja ünnepléséhez.
Idén június 29-én rendhagyó módon Sátoraljaújhelyen tartották meg a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja (HHHK) által megszervezett Kárpátaljai Táncházzenészek Találkozóját.
A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kirendeltsége számára fontos, hogy segítse a kárpátaljai táncházzenészek működését. A mostani alkalom során elsősorban felmérték, hogy kinek miben tudnának segíteni.
Váradi Enikő, HHHK kulturális szervező elmondta: „Idén hatodik alkalommal rendhagyó körülmények között szerveztük meg a programot. Sajnos nem tudott mind a nyolc zenekar jelen lenni az eseményen, hiszen az Ukrajnában kialakult helyzetből adódóan a zenekarok nagyon sok oldalból szétestek. Vannak olyan zenekarok, melyek egyáltalán nem tudják elhagyni az országot. Azok a zenekarok, akik át tudtak jönni, vagy éppen egy-egy zenekar képviseletében valaki itt tudott lenni, velük igyekeztünk most egy olyan kötetlen beszélgetést létrehozni, melyen felmértük, hogy a zenekarok jelen pillanatban hogyan tudnak működni, milyen a létállapotuk, illetve mi, a hagyományok háza hálózat részéről hogyan tudjuk segíteni tovább szakmai munkájukat.”
A táncházzenészek találkozóján a kárpátaljai műhelyek helyzetét is felmérték. Hiszen a zenekarok tagjainak jelentős része valamely műhelyben oktatja a felnövekvő generációt. Az oktatás pedig kiemelt szerepet játszik a mozgalom előrehaladásában, amelynek segítésében nagy szerepet vállal Pál István Szalonna, a Hagyományok Háza mesterképzésének elindítója, segítve ezáltal is a népzeneoktatók fejlődését.
Pál István Szalonna, népzenész kiemelte: „A táncházzenészek találkozójának legfontosabb pontja az, hogy létezzen ilyen. Hosszú évek vágya az, hogy Kárpátalján valóban legyenek táncházzenészek, akikkel tudunk beszélni arról, hogy milyen táncházak vannak, milyen programok vannak, az oktatást hogyan kell segíteni, van-e valahol tanár vagy mentor, amiben segíteni kell. A különbség az elmúlt esztendőkhöz képest, hogy tudtunk beszélni arról, hogy milyen táncházak vannak és hol kell a régióban egy kicsit bővíteni. A mostani háborús-pandémiás helyzet igazából az újranyitás gondolatát fogalmazza meg és, hogy azok után a pillanatok után, amikor egyszer béke lesz – ami szerintem mindenkinek a vágya –, és az oktatás visszaállhat a maga formájába, akkor hogyan tudjuk segíteni egymás munkáját.”
A háborús helyzet sajnos megnehezítette a kárpátaljai művészetben tevékenykedők életét is. Sajnos több zenekar kényszerült eddigi munkájának átmeneti feladására. Becske Adrienn, a Viski Fricskák zenekarvezetője kérdésünkre elmondta: „Sajnos ez a helyzet a zenekarokra sem volt jó hatással, és továbbra sincs. Mi annyiban vagyunk szerencsésebbek, hogy a zenekar tagjai még gyerekek, én nő vagyok, és van egy hetvenéves harmonikásunk. A prímásunk az, aki katonaköteles, ő otthon van. Mi szerencsésnek mondhatjuk magunkat, sajnos a többi zenekarról ez nem mondható el, vannak olyanok, akik kettészakadtak, egy részük itt van Magyarországon, a többiek otthon maradtak, így nem tudnak működni, de olyanok is vannak, akiknek ettől függ a létük, a megélhetésük. Ahány zenekar, annyiféle probléma. Azt látom sajnos, hogy amit az elmúlt öt évben felépítettünk, az most nagyon nagy szintet fog esni, és még nem látjuk, honnan kell majd az egészet újrakezdenünk.”
Az eseményen a szervezők és a zenekarok, valamint a műhelyvezetők azon dolgoztak, hogy az őszi oktatási szezonra lehetőség szerint megoldást találjanak az oktatási folyamatok folytatására.
Május 14-én, a táncház napján a viski Fodó Sándor Kulturális Központban tartott előadást a táncházmozgalom kialakulásáról, elterjedéséről Várady Enikő, Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja (HHHK) kulturális szervezője. A program a HHHK kirendeltség szervezésében valósult meg az eredeti tervekhez képest kicsit másképp.
A programon a Viski Folkműhely tanulói vettek részt. Az előadásból a fiatalok megtudhatták, hogy honnan ered a táncház kifejezés, milyen táncokat táncoltak az első táncházban Budapesten, kik voltak a mozgalom elindítói és hogyan terjedt el a Kárpát-medencében, valamint Kárpátalján. A táncházmozgalom idén ötvenéves jubileumát ünnepli, ebből adódóan Kárpát-medenc-szerte és a világ több országában tartottak különböző programokat. Az első táncházra 1972. május 6-án került sor Budapesten a Liszt Ferenc téri Könyvklubban. A mozgalom kiindulópontját ehhez az alkalomhoz kötik. Az elmúlt évek során Kárpátalján is megerősödött a táncházmozgalom, zenekarok, néptáncegyüttesek jöttek létre. Mindez a magyar kormány támogatásának és az elkötelezett kárpátaljai emberek munkájának köszönhető. A kárpátaljai táncházmozgalmat több helyi szervezet is felkarolta az utóbbi években, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szervezte és koordinálta megyei szinten, s amelynek évenkénti lezárásaként a Kárpátaljai Táncházzenészek Találkozója kerül megszervezésre.
Az idén sokszínű programmal készült a szervezet megünnepelni a jubileumi évfordulót, azonban az Ukrajnában zajló orosz–ukrán háború miatt sajnos a rendezvényt eredeti formájában le kellett mondani. A szervezők úgy gondolták, hogy a mozgalomról ismeretterjesztő előadás keretében beszélnek a helyi fiatalok számára. Az előadást követően kvízjátékra került sor, amelyen a jelenlévők két csoportba verbuválódva válaszolhattak a táncházmozgalom tematikáját érintő kérdésekre. A helyes válaszok értékes finomságokat „rejtettek”.
A táncház napja alkalmából kézműves-foglalkozásra is sor került, amelyen a helyi viski kézművesoktatók által – Szenek Zita, Nemes Éva, Havasi Orsolya – a fiatalok különböző hagyományőrző kézművestechnikákat is kipróbálhattak.
A Viski Fricskák népi zenekar jóvoltából élő népzenei hangulat is kerekedett, a kicsik így táncra is perdülhettek. Jőrös Dóra viski néptáncoktató segítségével néhány lépést is elsajátíthattak, ezáltal is felidézve a néphagyomány által felgyűjtött régi táncokat.
A program a Csoori Sándor Alap támogatásával valósulhatott meg.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezésében a szalókai és az ungtarnóci református parókián tartott nagyon jó hangulatú táncházat a Csipkés együttes. Az esemény nagy élményt jelentett mindkét településen a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt.
Szalókán advent első vasárnapján Halászné Kovács Mária, a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöke köszöntésként Aranyosi Ervin Advent előtt című versét olvasta fel. Molnár István prímás pedig bemutatta a hét éve alakult együttest, amelyben az Ung-vidék, Ungvár, Császlóc, Gálocs, Téglás, Nagydobrony és Bakos szülöttei képviseltetik magukat. Céljuk, hogy tovább éltessék a magyar népzenét és táncot, mert szerintük a magyar nemzet nagyon mély gyökerekkel rendelkezik, amelyhez fiataljainknak is ragaszkodniuk kell – hangsúlyozta Molnár István.
Majd rövid bemutatkozó koncert után elkezdődött a gyerekek számára néptáncoktatás. A táncokat a szalókai kötődésű Ráti Tamás és felesége, Ivett mutatta be a gyerekeknek, a zenekar pedig főleg hazai zenét – szatmárit, nagydobronyit, viskit – húzott. A táncoktatás hamar jó hangulatú mulatsággá alakult át, hisz az idősebbek, nagyszülők és szülők az együttes tagjaival és Péter Kitti énekessel együtt énekelték vérpezsdítő népdalainkat.
A gyorsan eltelt délután végén bemutatkozott a zenekar, Molnár István prímás mellett a brácsás, id. Bernáth Ferenc kiváló népzenész, aki évtizedekig a téglási kultúrházat vezette, illetve számos zenekar oszlopos tagja volt, a nagybőgős, Juhász József, a kereknyei művészeti iskola igazgatója, gitár- és nagybőgőtanár, harmonikás, Orbán József, és a cimbalmos Lénárt Sándor, az Ungvári Kulturális Szakközépiskola elismert cimbalomoktatója, egyetemi tanár.
A jó hangulatú mulatság végén Molnár István prímás kijelentette: „Ez a muzsika nem ér semmit mulatók nélkül. Szerencse, hogy van, aki játsszon, és még van kinek. Nagyon széppé varázsoltuk közösen ezt a délutánt.”
Végezetül a zenekar és a szalókaiak megállapodtak abban, hogy a mostani táncháznak hamarosan lesz folytatása Szalókán.
Ungtarnócon ugyancsak a református parókia épületében gyűltek össze táncházra fiatalok és idősebbek. Kovács Beáta, a KMKSZ Ungtarnóci Alapszervezetének elnöke és Héder János helyi református lelkész, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője köszöntötte a Csipkés együttes tagjait, valamint a tarnóciakat, akikhez néhányan a közeli Sislócról is csatlakoztak. A táncház Ungtarnócon is nagyon jó hangulatú volt, több generáció közösen szórakozott, miközben a fiatalok magukba szívhatták magyar népi kultúránk értékeit, népzenei és néptánchagyományainkat.
Molnár István tudósítónknak elmondta, hogy népi kultúránk átörökítése, oktatása céljából hamarosan létrehoznak Ung-vidéken is egy Tulipán Tanodát, melyet nagyrészt a Csipkés együttesre alapoznak. A tanoda a Szürtei kistérség területén nyitja majd meg kapuit.
November 19-én táncházra került sor a Homoki Általános Iskolában és a csapi református parókián A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének jóvoltából létrejött program célja, hogy ebben a formában is közelebb vigyék a magyar népművészetet a fiatalokhoz.
A rendezvényen a beregszászi Sodró együttes muzsikált és vezette be a fiatalokat a néptánc rejtelmeire. Az együttes nyolc éve oszlopos tagja a kárpátaljai táncházmozgalomnak, s a nevéhez fűződik többek között a kárpátaljai folkkocsmamozgalom megalapítása is. A felnőtt-táncházak mellett rendszeresen tartanak gyermektáncházakat, különös tekintettel a szórványvidékeken.
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke elmondta: Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az ifjúsághoz is eljusson a táncházmozgalom. A KMKSZ már nem első alkalommal szervez táncházi programot a fiatalság számára. Fontosnak tartjuk a magyar néphagyományok megismertetését, hiszen mindezeknek identitáserősítő erejük van.
Váradi Enikő, a Sodró együttes művészeti vezetője elmondta: A táncházmozgalom az utóbbi öt évben felerősödött Kárpátalján, ami elsősorban a magyar kormány támogatásának köszönhető, másodsorban pedig olyan elkötelezett embereknek, aktivistáknak, akik számára fontos, hogy nagyobb közösségeket is megszólítsunk. A táncházak közösségépítő programok is egyben, így nemcsak a néptánc, a népzene hagyományával ismerkedhetnek meg a fiatalok, hanem a közösségi alkalmak erejét is megtapasztalhatják.
A programok során a Sodró együttes a zene, a tánc, az ének, valamint a népi játék által vitte közelebb az ifjúsághoz a magyar népi kultúra egy kicsin szeletét. A foglalkozások során a fiatalok Rábaköz, Szatmár, Mezőföld muzsikáival és táncaival, valamint népdalaival ismerkedhettek. A jóízű talpalávalót Galgóczy Martin (prímás), Egresi Alex (klarinét), Halász Bertalan (harmonika) és Tóth Sándor (nagybőgő) szolgáltatták. A táncok rejtelmeibe Orosz Péter és Váradi Enikő avatták be az érdeklődőket.
[type] => post
[excerpt] => November 19-én táncházra került sor a Homoki Általános Iskolában és a csapi református parókián A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének jóvoltából létrejött program célja, hogy ebben a formában is közele...
[autID] => 5
[date] => Array
(
[created] => 1637603580
[modified] => 1637597912
)
[title] => Táncházon vehettek részt a homokiak és a csapiak
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=80027&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 80027
[uk] => 80184
)
[aut] => gygabriella
[lang] => hu
[image_id] => 80033
[image] => Array
(
[id] => 80033
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/11/dsc08812-scaled.jpg
[original_lng] => 674136
[original_w] => 2560
[original_h] => 1707
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/11/dsc08812-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/11/dsc08812-300x200.jpg
[width] => 300
[height] => 200
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/11/dsc08812-768x512.jpg
[width] => 768
[height] => 512
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/11/dsc08812-1024x683.jpg
[width] => 1024
[height] => 683
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/11/dsc08812-1536x1024.jpg
[width] => 1536
[height] => 1024
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/11/dsc08812-2048x1365.jpg
[width] => 2048
[height] => 1365
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/11/dsc08812-scaled.jpg
[width] => 2560
[height] => 1707
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1637672342:8
[_thumbnail_id] => 80033
[_edit_last] => 5
[translation_required] => 2
[views_count] => 3801
[_hipstart_feed_include] => 1
[_oembed_93c83f4b931c452a7ef02da85caaeebb] =>
[_oembed_time_93c83f4b931c452a7ef02da85caaeebb] => 1637590714
[_oembed_58721604bdc289860affca0fa6aa3e54] =>
[_oembed_time_58721604bdc289860affca0fa6aa3e54] => 1637590714
[translation_required_done] => 1
[_oembed_fb9b84167ed9ca98ea53e9f541a6b91a] =>
[_oembed_time_fb9b84167ed9ca98ea53e9f541a6b91a] => 1640427100
[_oembed_f2d95c669aa6a487465f7a9759c9028c] =>
[_oembed_time_f2d95c669aa6a487465f7a9759c9028c] => 1643091440
[_oembed_d9e4eecfc027ec8f439e946d112a8ce1] =>
[_oembed_time_d9e4eecfc027ec8f439e946d112a8ce1] => 1646472624
[_oembed_889c8c9706492fa0ce2fc7d137aa633e] =>
[_oembed_time_889c8c9706492fa0ce2fc7d137aa633e] => 1646754449
[_oembed_064c14f03b642080b383b0b61a4bfb86] =>
[_oembed_time_064c14f03b642080b383b0b61a4bfb86] => 1646907320
[_oembed_3667b942d836e450b0fadc04bdcb0f26] =>
Queste incredibili immagini non provengono da una sonda NASA su Marte ma bensì dalle Alpi svizzere!
Un enorme massa di aria calda si è mossa dal nord Africa fin verso l'Europa portando con sé un ingente quantità di sabbia del Sahara dando vita a paesaggi "alieni". pic.twitter.com/BxSVhtVcbE
Felavatták a Szolyvai Magyar Református Óvoda udvarán létrehozott többfunkciós sportpályát szeptember 12-én. A pályát a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) segítségével, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával sikerült létrehozni.
A második alkalommal megrendezett szolyvai családi délután keretében megtartott avatóünnepségen Kiss András, a KMKSZ Szolyvai Alapszervezetének elnöke köszönetet mondott a kezdeményezés felkarolásáért: „A családi nap keretében sikerült átadni egy többfunkciós sportpályát, amely által bővült a helyi református óvoda. Köszönet illeti a KMKSZ-t, amelynek a segítségével létrehozhattuk ezt a pályát.”
Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke köszöntő beszédében kiemelte: „Szolyván már nem először áll a KMKSZ egy jó kezdeményezés mellé. Azt gondolom, hogy a szórványban élő magyarság még jobban rászorul a támogatásra és odafigyelésre. Lehet, hogy a közösségben már egyre kevesebben beszélik a magyar nyelvet, de lélekben még sokukban jelen van a magyar öntudat” – jegyezte meg Korolyova Erzsébet, aki szerint bár a Szolyvai Alapszervezet fiatal tagja a Szövetségnek, már most látványos eredményeket tud felmutatni az oktatás, a kultúra, a hitélet és lehetőleg ezentúl a sport területén is.
A jelenlévőket köszöntette továbbá Loppert Balázs ungvári magyar konzul, aki egy futball-labdát is ajándékozott a közösség számára. Kiss Klára, a Szolyvai Magyar Református Óvoda igazgatója is köszönetet mondott a támogatóknak és a szervezőknek a sportpályáért, hiszen az óvoda nemcsak oktatási intézményként van jelen a helyi magyar közösség életében, hanem rendszeresen helyet biztosít hitéleti és kulturális eseményeknek is.
A köszöntő gondolatokat követően nyugalmazott Horkay László püspök úr mondott áldást.
A helyi óvodások műsorában magyar népi gyermekjátékok és egyházi énekek szerepeltek, s ha néha biccent is a szó már a száj szögletén, a lelkesedés nem hagyott alább.
A helyiek műsorát követően a beregszászi Sodró együttes adott koncertet, majd tartott fergeteges táncházat a jelenlévők számára. S mint kiderült, a tánc valóban nemzetközi nyelv, hiszen itt senkinek nem volt gondja azzal, hogy könnyedén teljesítse a táncoktatók utasításait, percek alatt sikerélménnyé vált az együtt-táncolás. A családi délután zárásaként sportjátékokra került sort, majd minden jelenlévőt bográcsgulyással kínáltak. A táncház a Csoóri Sándor-program támogatásával jöhetett létre.
A Hagyományok Háza Hálózat Kárpátalja a Táncház Napja programot vidékünkön május 15-én harmadik alkalommal szervezte meg. Idén a járványkorlátozások miatt, nem egy, hanem 7 helyszínen tartották meg a szervezők 6 kárpátaljai népi zenekar bevonásával, akik a hálózat mentorprogramjában részt vevő táncegyüttesek számára húzták a talpalávalót.
A Hagyományok Háza szervezésében létrehozott program célja, hogy bemutassa az UNESCO által is elismert táncházmozgalmi módszert, s ezáltal a népi hagyományt és kultúrát. Az esemény az évek során kinőtte a Kárpát-medencét, így a tengerentúlon – Londonban, az USA-ban, Kínában, Uruguayban – is megszervezik a helyi magyar diaszpóra képviselői, ezáltal össznemzeti kezdeményezéssé alakult. Kárpátalján idén Szűrtében, Dercenben, Kígyóson, Újlakon, Nagydobronyban, Sárosorosziban és Nevetlenfaluban tartottak a Táncház Napja alkalmából programot. A különböző helyszíneken hat kárpátaljai zenekar muzsikált: Sodró, Csipkés, Kokas Banda, Komótos, a Cifra Banda és a Viski Fricskák. A táncházi alkalom során lehetőség volt énektanulásra, néha népmesét is hallgathattak a fiatalok, részt vehettek kézműves-foglalkozásokon, népi gyermekjátékokban, valamint különböző tájegységek táncait ismerhették meg a táncolni vágyók.
Váradi Enikő, a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátalja programkoordinátora elmondta: „Idén a járványhelyzet miatt úgy döntöttünk, hogy több helyszínen, kisebb közösségekben tartjuk meg a Táncház Napja programunkat. Az alkalomnak köszönhetően így is közel 200 főt sikerült megmozgatnunk. Fontosnak tartjuk, hogy lassan újra visszaálljunk a közösségi programokra, amelynek mára a táncház elengedhetetlen része lett itt, Kárpátalján is. Igyekeztünk azokra a helyszínekre szervezni táncházat, ahol mentorprogram-kapcsolatban állunk a helyi táncegyüttesekkel, segítve ezzel az ő munkájukat is. Bízunk abban, hogy hamarosan újra nagy közösségekben tarthatunk táncházat, fesztiválokat.”
Az esemény támogatói a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet, valamint a Csoóri Sándor Alap voltak.
Harmadik alkalommal szervezte meg a Hagyományok Háza Hálózat a Táncház Napja programot Kárpátalján. Idén a korlátozások miatt a megszokottól eltérően nem egy helyszínen, hanem több településen, kisebb csoportokban rendezték meg az eseményt.
A programba hat népi zenekar kapcsolódott be, akik a hálózat mentorprogramjában lévő együttesek számára tartottak táncházakat. Többek között rábaközi valamint szilágysági tánclépéseket tanulhattak a fiatalok.
A magyar államalapítás és Szent István király ünnepéről a Felső-Tisza-vidéken sem feledkeztek meg.
„Nem úgy van most, mint volt régen,/ nem az a nap süt az égen…” – választotta jeligeként az ismert népdal sorait a Sodró együttes szabadtéri táncszínházi előadásához, melyet augusztus 22-én, szombaton este láthatott először a közönség. A járványhelyzet miatt szűk körben tartott bemutatóra Sajánban, a Visk Jótékonysági Alapítvány vendégházának udvarán került sor. Az ötletgazda Váradi Enikő által összeállított műsorban a népzenei együttes mellett a Kárpátalja Néptáncegyüttes táncosai, valamint beregszászi színészek: Gál Natália, Vass Magdolna és Ferenci Attila működtek közre; a koreográfiában Orosz Péter nyújtott segédkezet. A táncosok munkáját a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért társadalmi szervezet támogatta.
A rendezvény a Sodró Jótékonysági Alapítvány szervezésében, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Jótékonysági Alapítványa társszervezésével valósult meg. A megnyitón elsőként Sin Edina, a színházi alapítvány igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, aki hangsúlyozta, hogy kulturális-művészeti programok tekintetében a járványhelyzet miatt ínséges hónapok állnak mögöttünk. Beregszászi színházi tapasztalataik alapján érzik, hogy az előadóknak és a nézőknek egyaránt nagyon hiányzik a színpad, ezért döntöttek úgy, hogy a magyar államalapítás ünnepén, a nemzeti összetartozás emlékévének keretében megszervezik ezt az eseményt. Bíznak abban, hogy a későbbiekben szélesebb körben is bemutathatják az összeállítást.
A rendezvény védnökségét Magyarország Beregszászi Konzulátusa töltötte be. A külképviselet nevében Erdei Péter vezető konzul szólt az egybegyűltekhez, aki a Sodró zenekar, illetve a darabban részt vevők szakmai hozzáértését méltatta. Ezt követően a szót Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke vette át. A szervezet támogatóként is hozzájárult az est sikeréhez. A regionális elnök elmondta, hogy eredetileg számos programot terveztek a nemzeti összetartozás évére, amelyek közül azonban a karantén miatt sok meghiúsult. Örömét fejezte ki aziránt, hogy a nehézségek ellenére egy ilyen csodálatos helyszínen és rendhagyó formában mégis ünnepelhet a magyarság.
A műsorban megelevenedtek a Trianonkor elcsatolt tájegységek néptáncai, népzenéje; virtuóz előadásokat hallhattunk és láthattunk a zenészektől és táncosoktól egyaránt. A beregszászi színművészek a tőlük megszokott magas színvonalon tolmácsolták a témához kapcsolódó költeményeket és prózarészeket, s hozták elénk a sokak által ismert menni vagy maradni életérzést. A szülőföldhöz való ragaszkodás vagy az onnan való kiszakítottság témája vezérfonalként kísérte végig az összeállítást, hogy zárszóként elhangozhassék: „Bár Trianon széttépte a magyar földet, egyúttal megalkotott egy nagyobb teret, egy egyetemes magyar lelki nemzetet, mely, fizikai értelemben nézve az egész Kárpát-medencére és azon túl is terjed…” Így esett meg az, hogy Kosztolányi Dezső, József Attila, Csoóri Sándor, Czébely Lajos vagy Lőrincz P. Gabriella írásai nagydobronyi, palatkai dallamokkal vagy épp kalotaszegi, viski, szatmári, gömöri táncokkal kísérve ízelítőt adtak a nézőknek ebből az egyetemes, eltörölhetetlen értékeket felmutató Kárpát-medencei magyar lelki nemzetből, ezzel feltöltődést és valódi ünnepet varázsolva számunkra. A műsor nemzeti imádságunk, a Himnusz közös eléneklésével ért véget. Ezt követően a pohárköszöntőnél Váradi Enikő emlékeztetett: „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.” Jusson ez eszünkbe az előttünk álló választási megmérettetés idején is, amikor a kárpátaljai magyarságnak a választásokon bizonyítania kell összetartását és életerejét.
A családias hangulatú, nyár esti program tábortűzzel zárult.
