Ha nem lesz többé iskolánk...

Eltávolított magyar zászlók, feliratok, tisztségükből menesztett intézményvezetők… Az elmúlt napok eseményei nagy felháborodást keltettek a kárpátaljai magyar közösség köreiben. S ha mindez még nem lenne elég, iskoláink, s ezzel együtt az anyanyelvi oktatás is veszélybe került.

A 2022. év végén a beregszászi járási iskolákban ellenőrzést tartottak. Tarasz Kreminy ukrán államnyelvvédelmi biztos hivatalos Facebook-oldalán arról számolt be, hogy ennek során „hiányosságokat és a hatályos jogszabályok megsértését” vélték felfedezni.

Elmondása szerint a járás 108 iskolája közül 37-ben nem volt olyan osztály, amelyben az oktatás kizárólag államnyelven folyt volna.

„Figyelmükbe ajánljuk, hogy a hatályos jogszabályok nem rendelkeznek olyan intézmények működéséről, melyekben a nemzeti kisebbség nyelvén folyik az oktatás. A törvény külön osztályok (csoportok) létrehozását írja elő, ahol az oktatás az államnyelv mellett az adott nemzeti kisebbség nyelvén folyik. Ugyanakkor az ilyen osztályokban az államnyelven tanult tantárgyak tanulmányi idejét fokozatosan növelni szükséges: 5. osztályban 20%-os kell legyen az arány, a felsőbb osztályokban pedig 60%-ig kell emelni” – olvasható az ombudsman oldalán.

A 2017 őszén elfogadott oktatási törvény vitatott 7. cikkelye értelmében a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek már csak az óvodában és az elemi iskolában tanulhatnak kizárólag anyanyelvükön. Az átmeneti időszak 2023-ig tartott, így a 2022/2023-as tanév kezdetén térségünk magyar iskoláiban az ötödik osztályosok számára elkezdték megemelni az államnyelven oktatott órák számát.

Mindemellett az államnyelvvédelmi biztos szóvá tette azt is, hogy a Beregszászi járás négy iskolájának (Papi, Rafajna, Som, Zápszony) hivatalos nevében még szerepel a „magyar tannyelvű” kifejezés. Az új oktatási törvény értelmében az országban elemi iskolák, gimnáziumok és líceumok funkcionálnak – ukrán nyelvű intézmények, melyekben a nemzeti kisebbségek nyelvén is folyhat oktatás. Az intézményeknek az oktatási programokban és a tanmenettervekben meg kell jelölniük, hogy az adott tantárgyat milyen nyelven oktatják, s az ombudsman szerint az is elfogadhatatlan, ha egyes tantárgyakat „70%-ban magyar, 30%-ban pedig ukrán nyelven adnak elő”.

Az államnyelvvédelmi biztos leszögezte, hogy ellenőrzése alatt tartja a kérdést, és javaslatokat küldött a Beregszászi Járási Állami Adminisztráció és az Oktatási Minisztérium részére a hiányosságok kiküszöbölése érdekében.

Szívbemarkoló a tény, de az új törvény hatályba lépésével a magyar iskolák a régi formájukban megszűntek. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és megyénk magyar érdekképviseleti szervezetei az említett törvény közzététele óta próbáltak párbeszédet kezdeményezni az Oktatási Minisztériummal, többször is kihangsúlyozva, hogy az ukrán nyelv oktatási programján módosítani szükséges, hiszen a magyar gyermekek számára ez egy idegen nyelv, s ehhez mérten is kell oktatni azt a magyar anyanyelvű tanulók számára. Egyelőre eredménytelenül.

A történtek a jelenlegi helyzetben még inkább fájnak. Hiszen mindannyian szeretnénk, hogy gyermekünknek joga legyen tanulni anyanyelvén, hogy unokánk is bátran vallja magát magyarnak itt, Kárpátalján, s elmondhassa, hogy ő is magyar iskolába jár. Azonban míg van „tanterem, hol a tanító nyíló ajakán az ige-virág magyarul terem”, addig nem csüggedhetünk… Hinnünk kell, mert másként elveszünk.

VV