Lehoczky Tivadar-emléktáblával gazdagodott Munkács

November 6-án Munkácson ünnepélyes keretek közt avatták fel a Lehoczky Tivadar jogász, régész, történész, etnográfus, Bereg vármegye történetének kutatója és leírója tiszteletére készült emléktáblát, mely a polihisztor halálának 107. évfordulója alkalmából készült.

A Munkácsy Mihály Magyar Ház előterében elhelyezett emléktáblán Ortutay Zsuzsanna kárpátaljai szobrász és keramikus által készített Lehoczky Tivadar-dombormű látható.

Az emléktábla-avatást megelőzően az érdeklődők az impozáns épület dísztermében gyűltek össze, ahol Pfeifer Anita, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere üdvözölte a vendégeket, majd átadta a szót Tarpai József igazgatónak, aki köszöntőjében aláhúzta: „Azt gondolom, hogy Lehoczky Tivadar az az ember volt, aki megérdemli az emléktáblát.” Az igazgató hozzátette, Munkácsy Mihály mellszobrának – mely a szintén munkácsi születésű Kopriva Attila alkotása – felavatása után ez az első emléktábla, melyet az épületben helyeztek el.

„Az 1880–1882-ben kiadott Bereg vármegyéről szóló háromkötetes monográfiája máig felülmúlhatatlan pontossággal és aprólékossággal mutatta be a ma Kárpátaljának nevezett terület jelentős részét. Ő tárta fel 1870-ben a Szolyva környéki honfoglalás kori magyar harcos sírját, melynek leletei a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók” – emlékeztetett ünnepi beszédében Lehoczky Tivadar kimagasló és máig meghatározó jelentőséggel bíró munkásságára Vida László ungvári magyar első beosztott konzul, folytatva: „A szolyvai sírhely fontos tanúbizonysága a magyarság évezredes jelenlétének ebben a térségben. Márpedig a történelem tényeit egy mégoly szimbolikus szobor ledöntése sem változtatja meg.”

A magyar diplomata felidézte: Lehoczky Tivadar 1855-ben, 25 éves korában költözött Munkácsra, s telepedett le a Latorca-menti városban, majd itt élte le életének hátralévő részét: hatvan elhivatott kutató és tudományszervező munkával töltött évet. Nagy álma, hogy nemzetközi hírű régészeti gyűjteményéből múzeumot hozzon létre, életében nem vált valóra, de hagyatéka tetemes része épségben átvészelte a történelmi hányattatásokat, s a II. világháború után a Kárpátaljai Helytörténeti Múzeum állományának alapja lett. A múzeum Lehoczky Tivadar érdemeinek elismeréseként halálának 100. évfordulója alkalmából felvette annak nevét.

Lehoczky polihisztor volt, akire méltán nézhet fel az utókor – fogalmazott Vida László, hozzátéve: „Nemcsak az itt élő, szülőföldjükön minden megrázkódtatás ellenére kitartó magyarokra gondolok, hanem minden kárpátaljaira, aki magáénak vallja a háború viharában felértékelődő közös értékeinket – az egymás iránti toleranciát és tiszteletet, az elfogadást, a szolidaritást, a párbeszédre való nyitottságot, a közös érdekeken és kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés képességét.”

„Szerencsére a kárpátaljai magyar értelmiség állhatatosságának és a magyar kormány támogatásának köszönhetően létrejöttek és fejlődnek a magyar nyelvű tudományosságnak azok a műhelyei, amelyek megőrizték és tovább viszik a nagy előd mérhetetlen szellemi örökségét. Jó látni, hogy ezek az intézmények erősödnek és sikereket érnek el. Ez az egyik záloga az itteni magyarság megmaradásának ebben a felfordult világban” – szögezte le beszédének végén a magyar konzul.

Ezután dr. Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője, a téma szakavatott ismerője és kutatója Lehoczky Tivadar tudományos munkásságát és eredményeit taglalta előadásában, rávilágítva a számottevő kutatásra és az azzal járó munkára, melynek köszönhetően „valódi kincsek” maradtak az utókorra.

Az előadást követően Vida László konzul és Tarpai József igazgató leleplezték a magyar támogatásból elkészült emléktáblát, majd alá elhelyezték a tisztelet és az emlékezés koszorúit.

(lexi/Kárpátalja hetilap)