A múlt és a jelen találkozása Csepeli Okszána festményein

Különleges tárlat nyílt a Munkácsy Mihály Magyar Házban, ahol Csepeli Okszána festőművész alkotásai várják a látogatókat. Az Itthonról haza című kiállítás jóval több egy festménygyűjteménynél: személyes élményekből és mély érzelmekből építkező utazás, amely az otthon fogalmát, a hovatartozás kérdését és az emberi kapcsolatok értékét állítja a középpontba.

A Magyarországon élő, ugyanakkor munkácsi gyökereihez mindvégig hű alkotó művein keresztül a látogatók betekintést nyerhetnek egy olyan belső út történetébe, amely összekapcsolja a múltat a jelennel, a szülőföld emlékeit az új otthon élményével. A kiállítás így nemcsak művészeti élményt kínál, hanem elgondolkodtató találkozást is az identitás, az emlékezés és a hazatalálás témáival.

A kiállítás megnyitóján a művésznő személyes gondolatokat osztott meg arról, mit jelent számára a haza fogalma. Mint fogalmazott, az otthon nem csupán egy földrajzi helyet jelent, hanem mindazokat az emlékeket, emberi kapcsolatokat és értékeket, amelyeket életünk során magunkkal viszünk. Bár az élet gyakran új utakra vezet bennünket, a gyökerekhez való kötődés megmarad és végigkíséri az embert, bárhol is éljen.

Csepeli Okszána Munkácson született, pedagógusként kezdte pályafutását, majd Magyarországra költözött, ahol tovább folytatta szakmai munkáját. A festészet 2011-ben vált életének meghatározó részévé. Alkotásaiban elsősorban a nonfiguratív kifejezésmód jelenik meg, amely lehetőséget ad számára arra, hogy a formák és színek segítségével érzelmeket, hangulatokat és belső élményeket közvetítsen. Műveit a harmónia, a nyugalom és az ember iránti tisztelet hatja át.

A jelenlévőket köszöntve Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója örömét fejezte ki, hogy az intézmény adhat otthont a tárlatnak. Beszédében kiemelte, hogy a kiállítás létrejötte hosszú előkészítő munka eredménye, és külön köszönet illeti a művésznőt azért az elkötelezettségért, amellyel vállalta a festmények Kárpátaljára szállításával járó nehézségeket. Hangsúlyozta, hogy az esemény kiváló lehetőséget kínál arra, hogy a helyi közönség megismerhesse az alkotó művészetét és azt a mély kötődést, amely szülővárosához fűzi.

A tárlat címe önmagában is üzenetet hordoz. Az Itthonról haza egyszerre utal a fizikai és a lelki hazatérésre, valamint arra a belső kapcsolatra, amely az embert származásához, közösségéhez és identitásához köti. A kiállított művek nem konkrét történeteket vagy helyszíneket jelenítenek meg, hanem olyan érzéseket és benyomásokat, amelyek minden látogatóból más és más gondolatokat hívhatnak elő.

Az eseményen jelen volt Gombor Bence, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja is. Köszöntőjében méltatta a Magyar Ház kulturális misszióját, amely rendszeresen bemutatkozási lehetőséget biztosít a kárpátaljai származású művészek számára. Beszédében kiemelte, hogy a szülőföldjüktől távol élők számára különösen sokat jelent minden olyan alkalom, amely lehetőséget ad a kapcsolódásra és az emlékek felidézésére. Hozzátette, hogy a kiállítás címe sokak számára személyes jelentéssel bír, hiszen a Kárpátaljáról elszármazott magyarok egyszerre érzik otthonuknak Magyarországot és szülőföldjüknek Kárpátalját.

A művésznő önmagáról vallva úgy fogalmazott: szerinte a művészet egyik legfontosabb feladata, hogy kapcsolatokat teremtsen emberek között. Úgy véli, a szeretet, a remény, az öröm és a fájdalom olyan egyetemes érzések, amelyek minden embert összekötnek. A mai világ kihívásai közepette különösen fontosnak tartja az elfogadást, a kölcsönös tiszteletet és az egymás iránti nyitottságot.

Az est hangulatát Dzsátálov Márk magyar és ukrán nyelven előadott dalai tették teljessé.

(da/Kárpátalja hetilap)