Ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg a szabadságharcról Badalóban

Március 15-én ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg az 1948–49-es forradalom és szabadságharcról Badalóban, majd a református templom külső falán lévő Petőfi-emléktáblát is megkoszorúzták a jelenlévők.

Isten igéjét Sápi Zsolt református lelkipásztor hirdette, hangsúlyozva, Istennel kell terveznünk, hogy sikeresek lehessünk, és magyar közösségünk megmaradjon.

Dr. Jakab Lajos helyi családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke emlékeztetett arra, hogy a kerek évfordulók évét éljük. Nemrég méltattuk Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. Nagy büszkeség a badalóiak számára, hogy a Kárpátalján fellelhető négy Petőfi-emlékhely közül az övék a legrégebbi. Még 1938-ban lett templomuk külső falára elhelyezve az emléktábla, amellyel annak állítottak emléket, hogy nagy költőnk 1847 júliusában e szent falak tövében pihent meg a Szatmár megyei Erdődre, menyasszonyához utaztában. Nemzeti imánk, a Himnusz is 200 éve született meg, amelyet egy kicsit magukénak éreznek a badalóiak, ugyanis Kölcsey Ferenc a Tisza túlsó partján, Szatmárcsekén élt 23 éven keresztül, ott írta meg nemzeti imánkat. Bár Petőfivel ellentétben nem maradt arról feljegyzés, hogy Kölcsey Badalóban járhatott, de dr. Jakab Lajos szerint ez nem is lehetett másként, hisz 1823. január 22-én, amikor letisztázta a Himnusz szövegét, a beregszászi postáról küldte azt el barátainak. Beregszászba pedig az akkori hidason, majd Badalón keresztül vezetett az út Szatmárcsekéről.

A magyar forradalom jelképévé vált Nemzeti dalt 175 évvel ezelőtt vetette papírra Petőfi Sándor, amit Orosz Viktória szavalt el az ünnepi istentiszteleten, Fülöp Barna beregszászi magyar konzul pedig felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök külhoni magyarokhoz írt ünnepi levelét.

Két helyi kislány, Sápi Anna és Szalai Gréta elénekelték a Kossuth-nótát, majd Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet. Sin József hangsúlyozta: „A reformkor nagy politikai nemzedéke ‒ Kossuthtal, Széchenyivel és a márciusi ifjakkal az élen ‒ képes volt olyan politikai programot kidolgozni, amellyel az akkori magyar társadalom minden rétegének tudott valamit adni. Így létrejött egy társadalmi közmegegyezés, aminek elérése ma is elérendő célja kellene, hogy legyen minden felelős politikusnak. Petőfiék harca lehetetlen vállalkozásnak tűnt előbb egy, majd két birodalommal szemben, de szabadok akartak lenni, és harcoltak a magyarságért, a magyar oktatásért, iskolákért, a magyar anyanyelvért és a szabad sajtóért” – emelte ki Sin József, aki a hallgatóságát arra intette: „Ha elhisszük, hogy a jelenlegi helyzetet nem lehet megváltoztatni, akkor nincs jövőnk. Vannak eredményeink, és tudnunk kell, hogy a mindennapi harcainkban nem vagyunk egyedül. Az anyaország mindig mögöttünk áll. A szabadság számunkra azt jelenti: félelem nélkül szeretni szülőföldünket, anyanyelvünket, megtalálni létbiztonságunkat Ukrajnában. Mert Berzsenyivel szólva: »Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat«. Mi, kárpátaljai magyarok pedig nem szeretnénk bűnbakok lenni Ukrajnában, hanem egy jól megépített, szilárd híd az országhatárok fölött, a két nép között.”

Szalai Imre, Badaló elöljárója szerint: „Március 15-e mindig egy olyan alkalom, amikor el kell gondolkodnunk múltunkon, jelenünkön és legfőképpen a jövőnkön. Hiszen ragaszkodásunk szülőföldünkhöz mindennél fontosabb. A magyar nép mindig tiszta szívvel ünnepli e magasztos ünnepet. Történelmünk egyik legszebb és legkiemelkedőbb fejezete az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, szeretjük ezt az ünnepet, mert együtt jár vele az a reménység, hogy lesz még magyar értékeket, lelki, szellemi értékeket felvállaló és magát itthon jól érző ifjúságunk” – fogalmazta meg mindannyiunk közös reményét Szalai Imre.

Az ünnepi istentisztelet végén a jelenlévők elénekelték a Szózatot, majd megkoszorúzták Petőfi Sándornak a templom külső falán lévő emléktábláját.

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)