Elődeink nyomdokain - virtuális utazás a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács (KMTT) május 14-én a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban Elődeink nyomdokain címmel egésznapos rendezvényt szervezett, melynek célközönségét az iskolás gyerekek alkották.

A szervezők nevében Mester András, a KMTT elnöke köszöntötte az alkalomra érkezőket, aki röviden ismertette az emlékpark, valamint a 2020-ban átadott impozáns látogatóközpont kialakításának történetét, s kitért az állatsimogató, valamint az épülő lovarda jelentőségére is. Felszólalásában emlékeztetett arra, hogy Kárpátalja területén számos, a honfoglalás idejéből származó leletre bukkantak, amelyek közül a beregszászi járási Tiszacsomán feltárt temető a környék legjelentősebb emlékhelyeként ismert. A falu határában már 130 évvel ezelőtt megkezdődtek az első régészeti ásatások, miután egy honfoglalás kori település nyomaira bukkantak. Mintegy száz év múlva a régészek egy X. századi magyar határvédő közösség nyughelyét és egy korabeli települést tártak fel, mellyel egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a honfoglaló magyarok egy része a Kárpátokon átkelve nem vonult tovább, hanem településeket létrehozva letelepedtek a vidéken. Tény tehát, hogy a magyarság több mint 1 100 éve jelen van ezen a területen.

1996-ban a KMKSZ kezdeményezésére a több mint ezeréves temető északi részén emlékparkot hoztak létre. Az itt található látogatóközpont az emlékparkkal együtt az itt feltárt honfoglalás kori temető régészeti leletanyagát ismerteti meg az érdeklődőkkel. A látogatóközpontot Kész Barnabás néprajzkutató–történész rendezte be a korhoz hűen: láthatunk korabeli temetkezési helyet, kettévágott jurtát, az évszázadok magyar zászlóit, pattintott eszközöket, fegyvereket, a különböző korok magyar népviseletét. A központ második szintjén a helyi magyarság X. századi életmódját, a tetőtérben pedig az Árpád-házi királyok korának helyi vonatkozású emlékeit tekinthetik meg az ide betérők.

Köszöntötte a látogatókat Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke is, aki aláhúzta: „Nekünk itt van a hazánk. Honfoglaló őseink itt éltek, letelepedtek ezen a vidéken, mi pedig magyarságunkat máig őrizzük, s az ilyen helyeknek köszönhetően – mint a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark és a Látogatóközpont – reméljük, ez még nagyon sokáig így lesz.”

A Tiszacsomáról, Mezőgecséből, Badalóból, Nagymuzsalyból és Benéből érkezett csoportok ezután egymást felváltva, félórás időközönként tárlatvezetésen vettek részt, melynek keretében Kész Margit néprajzkutató, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára bemutatva a számos elemből álló kiállítást virtuális utazásra invitálta a jelenlévőket. A gyerekek számára kifejezetten érdekesen mesélt a honfoglaló magyarok életmódjáról, viseletéről, harcmodoráról és hitvilágáról, a táltosokról, s bemutatta a kiállítótérben berendezett jurtát és a benne található eszközöket. A honfoglaló magyarok életmódja és hitvilága című előadásában az iskolásokat bevonva közösen idézték fel a magyarok eredetmondáit – a totemállat turulmadár és a Hunor és Magor történetéhez fűződő csodaszarvas mondáját –, Lehel kürtjének mondáját, valamint a Világfához – vagy Életfához – kapcsolódó hősmeséket.

Ez idő alatt a kisebb termekben kézműves-foglalkozások zajlottak, melyeken a gyöngyfűzést, a körmöcskézést, a szövést és a nemezelést sajátíthatták el, s pálcikababákat is készíthettek. Az udvaron Csurman Bence, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola filológia szakos hallgatójának vezetésével a bátrabbak kipróbálhatták a honfoglaló magyarok egyik meghatározó fegyverét, a visszacsapó reflexíjat, valamint a csikósok és a betyárok karikás ostorát. Minden gyerek megtekintette az állatsimogatót, ahol pónikat, racka juhokat, nyulakat, libákat és mangalicákat is láthattak. A rendezvény végén a látogatókat bográcsgulyással és frissen sült fánkkal kínálták.

Ismerni a honfoglaló magyarok történetét, emlékezni az ősökre, az Európa szívében élő nemzet gyökereire kötelesség, hiszen addig marad a miénk, amíg ismerni fogjuk. Ezt szolgálta ez a rendezvény is, melyhez hasonlók szervezése a jövőben is tervben van.

(Csuha Alexandra/Kárpátalja hetilap)