Honfoglaló őseinkre emlékeztek Tiszacsomán

„A magyar nép több mint ezeréves tapasztalata az, hogy a népek képesek békében együtt élni, szokásaikat, hagyományaikat, kultúrájukat, történelmüket, függetlenségüket, anyanyelvüket emberöltőkön át meg tudják őrizni, és egymást gazdagítva mindezt a jövő nemzedékeinek jogbiztonságban képesek továbbadni. Ez a bátor egymást megbecsülő ezeréves tapasztalat fennmaradásunk egyik záloga, amely biztosítja az itt élők és családjaik számára a szülőföldön való megmaradást, a határokon átívelő gazdasági együttműködést és kölcsönös lelki gyarapodást” – emelte ki beszédében Bacskai József ungvári magyar főkonzul a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban tartott megemlékezésen június 25-én.

A rendezvény elején a jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek a háborúban elhunyt áldozatokra.

A Vereckei-hágón több mint 1 100 évvel ezelőtt átkelt honfoglalók egy csoportja a Tisza-menti rónaságra érve a mai Tiszacsoma határában telepedett le – idézte fel köszöntő beszédében Rácz János, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Tiszacsomai Alapszervezetésnek elnöke.

A régészek először mintegy 130 éve kezdtek el ásatásokat végezni a területen, miután egy honfoglalás kori település nyomaira bukkantak. Közel száz év elteltével a szakértők több mint egy évezredes titkokat, ma múzeumokban őrzött emlékeket rejtő leletre bukkantak: egy X. századi magyar határvédő közösség nyughelyét és egy korabeli települést tártak fel – ezek az eredmények meghatározó bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a magyarok letelepedtek a vidéken.

1996-ban a KMKSZ kezdeményezésére a több mint ezeréves temető északi részén emlékparkot alakítottak ki, ahol azóta évente megszervezték a honfoglalási emlékünnepséget, majd a koronavírus-járvány és a háború kitörése miatt ezek a nagyszabású rendezvények elmaradtak, azonban csendes koszorúzásra az elmúlt években is sor került.

A Tiszacsomától alig száz kilométerre található Geszteréd község határában 1927-ben rátaláltak egy honfoglaló fejedelem sírjára, mely a mára világhírűvé vált aranyszablyát rejtette. A geszterédi szablya nagy hasonlóságot mutat a Bécsben megtekinthető aranyszablyával, amely szakértők szerint egy XI. századból való kijevi ötvösmunka. Ezt a szablyát Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem adta vejének, aki később I. András néven magyar király lett. „A Magyarországon és Ukrajnában élőket tehát nemcsak most és ma köti össze a bajban a sorsközösség, az európai kapcsolat, hanem ilyen sorsközösség, rokoni kapcsolat és egymásra utaltság már létezett a honfoglalás korában és majd az azt követő évszázadokban is” – emelte ki köszöntőjében Bacskai József ungvári magyar főkonzul, hozzátéve: „A múltban történtek és az ősök, elődök tetteinek emlékezete, részletes ismerete alapozza meg számunkra a közös jövőt, példát mutatva mindennapi gondjaink, problémáink párbeszéddel történő megoldására is.”

A diplomata hangsúlyozta: Magyarország a háború első pillanatától szolidáris a háborúban álló, hősiesen küzdő és méltóságát megőrző Ukrajna és azon belül Kárpátalja népével, a kárpátaljai magyarokkal. A Magyar Országgyűlés az elsők között ítélte el az orosz agressziót, a háborút, Magyarország a háború kitörésének első napja óta következetesen kiáll Ukrajna területi szuverenitása mellett, s álláspontja immár több mint egy éve egyértelműen, hangosan is kimondva változatlan: a diplomáciai rendezés és az igazságos béke pártján áll.

Magyarországon egyhangú politikai döntés van azt illetően, hogy az ország addig folytatja a humanitárius segítségnyújtást, amíg szükség lesz rá, folytatódnak a háború elől menekülteket, valamint a magyar közösségeket és intézményeket támogató programok és ukrajnai újjáépítési projektek – tette hozzá Bacskai József.

Ki vagyok én? Melyik néphez tartozom? Kik voltak őseink? Mivel gazdagították Európa kultúráját? Honnan érkeztünk és milyen kulturális értékekkel bírunk? Ezek a kérdések előbb-utóbb mindenkiben megfogalmazódnak, és sokan megpróbálják megtalálni a válaszokat is – mutatott rá beszédében Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. „Büszkén beszélhetünk múltunkról, örökségünkről: a táltos kultúrától a kereszténységig, az államalapítástól az Európát védő harcokig, a számtalan szabadságharcunkig, s találmányainkról, felfedezéseinkről, melyek gazdagították az emberiséget” – mondta.

„Itt, Tiszacsomán szívmelengető érzés a nemzeti örökségről és összetartozásról beszélni. Itt, Árpád vezér és Szent István király szobra mellett elsősorban azt akarhatjuk, hogy legyünk jó magyarok, akik itt új erőre kapunk, hiszen a földünk alatt ősi magyarok nyugszanak, akik fennmaradtak utódaikban – bennünk” – szögezte le Sin József, majd Mikes Kelemen gondolatait idézve a megjelentekhez így szólt: „Ne feledjük: »Vagyunk, akik voltunk, s leszünk, akik vagyunk«”.

„Az az Isten, aki az ő választott népét óvta és vezette, óvjon és vezessen bennünket is, a mi népünket is” – kérte Isten áldását a megemlékezésre és az egybegyűltekre a köszöntőket követően Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének püspöki helynöke.

A rendezvényen szót kért Bakancsos László helyi lakos, a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetettje is.

A kulturális műsor keretében elsőként a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport mutatott be rábaközi és szatmári táncokat, majd elhangzott Babits Mihály Áldás a magyarra című verse Jancsik Félix előadásában. Ezután a Mezőgecsei Művelődési Ház Tüzes Liliom hagyományőrző csoportja a magyar identitásról, megőrzésének fontosságáról énekelt, s végül Ábrány Bence elszavalta Juhász Gyula Trianon című versét.

A rendezvény végén a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a park közepén álló emlékműnél, valamint Árpád vezér és Szent István király szobrának talapzatánál.

(CsA/Kárpátalja hetilap)